14.fejezet

Becsengettem és reménykedtem, hogy Niall nem alszik. Majd amikor kidugta a fejét az ajtón, örömmel nyugtáztam, hogy tudok vele beszélgetni.
-Hali.
-Szia. Hát te?
-Zayn-nél aludtam.
-Hogy hogy? -döbbent le.
-Hosszú sztori.

Beinvitált a házába, majd amikor körülnéztem arcomra kiült a döbbenet minden jele. Hihetetlen háza volt. Magas, belül tágas tér fogadott és amolyan Niall-osan volt berendezve. A nappalit fekete és fehér színek alkották, és a falon egy hatalmas plazmatévé lógott.
-Gyönyörű házad van -mondtam őszinte csodálattal.
-Köszönöm. Na szóval, hogy keveredtél ide?
Figyeltem ahogy ledobja magát a kanapéra és megpaskolja a mellette levő helyet, hogy üljek le mellé.
-Hát igazából...-kezdtem bele miközben leültem. -Zayn mondta, hogy meg akar ismerni. De én nem tudom, hogy mit csináljak. Azt akarta, hogy meséljek magamról én pedig elmondtam az alap dolgokat, de szerintem nem pont ilyenekre gondolt..én pedig azokról nem vagyok képes beszélni -motyogtam, majd a kezemet kezdtem bámulni ami valamiért remek elfoglaltságnak tűnt.
-És miért?
-Túl rosszak..és fájnak, de ezek az életemhez tartoznak és Zayn a legjobb barátom. Szerintem rosszul érinti, hogy nem akarok neki magamról mesélni miközben megakar ismerni. Nem tudom, hogy mit csináljak.
-Hát mond el neki, hogy erről te nem vagy képes beszélni.
-De..-sütöttem le a szememet. -Elmondhatom neked?
Bólintott.



***


-Jó sokáig voltál -mormogta Zayn miközben a tévékapcsoló gombját nyomogatta. Felém fordította a fejét és nézett volna vissza, de szeme megakadt rajtam. -Te sírtál?
-Akarod, hogy meséljek rólam? Őszintén?
-Igen.
-De akkor ne menekülj el, vagy ne küldj el innen, oké? -szipogtam. -Négy éves lehettem amikor anya megtudta, hogy babát vár. Aztán kiderült, hogy kisfiú így volt nagy öröm a családban, hiszen a szüleim mindig is fiú gyermeket szerettek volna. Egyik nap elakartunk menni a boltba és miközben a lépcsőn mentünk le ő fogta a kezemet én pedig a második lépcsőfokról leugrottam magammal rántva ezzel az anyámat, aki hasra esett előre. Elvetélt. Engem kezdett el hibáztatni, de mindenért utána. Ha kiöntötte a teát, ha nem úgy jött meg a fizetése mindennek a kiváltó oka én voltam. Velem üvöltözött, megütött és a sarokba állított, hogy gondolkodjak el a dolgokon. Időközben kiderült, hogy nem lehet több gyereke és ezután mikor hazajött elkezdte összepakolni a cuccomat és közölte: Mész a nagyanyádhoz. Mindezt azért mert szerinte megöltem a gyerekét akire annyira vágyott. Gyűlölt engem. A nagymamáméknál éltem nyolc éves koromig. Maga volt a mennyország az a hely. Volt fából készült hintájuk én pedig egész nap ott ültem és gondolkodtam mégpedig a szüleimen. Nem szerettek engem. Nem szerettek volna engem. Aztán az egyik évben meghalt a szeretett nagypapám. Ezek után ketten maradtunk a házba, de a nagymamám beleőrült abba, hogy a  férje nincs mellette így ő is hamar eltávozott tőlem. Visszakerültem a szüleimhez. Maga volt a pokol. Minden nap elsétáltam a közeli parkba és ott üldögéltem, vagy pedig a suliban voltam. Bárhol csak ne otthon. Nem igazán tudom hány éves lehettem mikor anya közölte, hogy most elvisznek a játszótérre. Nagyon örültem, hogy végre minden visszarendeződik a régi kerékvágásba, de ez nem pont így történt. Míg én játszottam ők elvileg elmentek a hipermarketbe bevásárolni. Több órán keresztül vártam őket, de nem jöttek..nem tudom, hogy melyikük eszéből pattant ki ez a remek ötlet, hogy engem otthagynak mindenesetre gyűlölöm őket. Nagyon sírtam mikor egy anyuka jött oda hozzám én pedig elmeséltem neki az egészet. Haza akartam egyedül menni, de a nő ragaszkodott a rendőrséghez mondván egy gyereket nem lehet elhagyni,  így hosszú huzavonának néztünk elébe. A szüleimet feljelentették és majdnem elvettek tőlük engem. Őszintén szólva ezt senki sem bánta volna, de mikor kiderült, hogy az árvaházba adáshoz mennyi papír és aláírás szükséges lemondtak erről.
13 éves koromban mentem haza a suliból amikor találkoztam Dannel és a haverjaival. Ők akkor 15 évesek voltak és nagymenőknek hitték magukat. Megtanítottak cigizni és rá is szokattak. Aztán 14 évesen leitattak az egyik buliban és onnan kezdődött az egész. Az iskolában kiderült az úgymond életmódom amit senki sem díjazott. Volt ott egy barátnőm, de ő sem értett meg; majd a folytonos hiányzásaim és egy verekedés miatt kirúgtak onnan 16 évesen.
Én 13 éves korom óta senkinek sem beszéltem az érzéseimről, arról, hogy miről mit gondolok és, hogy mi nyomja a lelkemet. Teljesen egyedül maradtam. Volt olyan, hogy a tükör előtt beszéltem ki saját magamnak az aznapi bajaimat, mert nem volt senkim.
Ezért olyan nehéz nekem beszélni magamról..mert soha senkinek sem mondtam semmit és nem értem, hogy most miért érdeklek egy-két embert -fejeztem be.
Félve pillantottam Zayn felé és próbáltam az arcáról leolvasni valamit. Lehajtottam a fejemet és vártam a válaszára, de ehelyett éreztem ahogyan szorosan megölel. Vállára hajtottam a fejemet és éreztem, hogy könnyeim szabadon száguldoznak az arcomon, de nem töröltem le őket.
Eltávolodtunk egymástól és Zayn egy papírzsebit nyújtott felém én pedig szipogva megtöröltem. Várta, hogy megnyugodjak és addig nem is kérdezett semmit. De amikor picit jobban lettem megszólalt.
-Sajnálom. Nem tudtam, hogy te emiatt vagy ilyen. De egy-két dolgot nem értek.
-Miket?
-Miért élsz még a szüleiddel?
-Ez is egy hosszú dolog..ők tömnek engem pénzzel és amúgy sincs hova mennem. Másik?
-Mi?
-Azt mondtad nem értesz egy-két dolgot.
-Ja, ez a Dan-es sem fér a fejembe.
Nagy levegőt vettem.
-Felhúzta magát rajtam és megfenyeget. Ha csak simán ott hagynám akkor utánam jönne. Ő nem az az ember aki csak futni hagy valakit.
-És mit fogsz csinálni?
-Elmegyek hozzá. Egyedül. Szerintem indulok is -felálltam és szorosan megöleltem Zayn-t. -Elkenődött a sminkem -motyogtam. Felnevetett.
-Köszönöm, hogy elmondtad nekem ezeket. És elviszlek kocsival, oké?
-Inkább gyalog mennék, ha nem baj.



Amint kiértem a ház elé előkaptam a telefonomat és megleptem a régi,jó barátomat egy sms-el. Találkozzunk a szokott helyen. Alexis
És elindultam.



***


-Szia szivi -köszönt viccesen Dan.
-Figyelj. Ha megteszem amit kérsz..akkor örökre békén hagysz ugye?
-Ja. Ezt már szeretem bébi. Én már készültem..mikor megyünk szobára?
-Én a másik dologban gondolkodtam.
-Hogy mi?
-Szóval mikor rabolunk?



Kérlek kommenteljetek!:) 

13.fejezet

"Nem tudom mi ez az érzés, csak azt tudom, hogy el akarok menni innen, messze..mindenkitől..mindenkitől és mindentől elzárva, elfelejteni a gondolatokat és bámulni a semmibe..egyes egyedül..hogy senki se tudjon bántani..."




A mai napot teljes egészében a fiúkkal töltöttem. Míg ők zenéltek, dalokat írtak, és nevettek, én a kanapé sarkában ültem és a telefonomon böngésztem. Vagy őket néztem, de például Niall rámtukmált egy pizzát úgyhogy azzal is elvoltam egy darabig.

-Zayn..-feszengve néztem bele barna szemeibe. -H-haza tudnál kísérni?
-Félsz?
-Ne kérdezd meg ennyiszer, ha tudod a választ.
Csendben indultunk el a járdaszakaszon én pedig azon kezdtem el gondolkozni, hogy ez nem én vagyok. Én nem vagyok egy gyáva alak aki nem mer hazamenni csak azért mert attól tart ott fogja várni valaki. Sokkal erősebb csaj voltam. Mi történt velem?
-Hol van a kocsid? -kérdeztem, hogy ne legyen az a bizonyos kínos csönd velünk egész úton.
-Mivel elég közel van a lakásomhoz a stúdió ezért reggel odasétáltam.


-Mi volt ez?  -rémültem meg miközben hangokat hallottam.
-Nyugi már, csak a szél -vártam pár másodpercet miközben a szívem hevesen dobogott én pedig figyeltem, hogy hallok e még hangokat. De nem történt semmi.
-Bocsi -elkerekedett a szemem mikor észrevettem, hogy Zayn felkarját markoltam.
-Semmi.
Hajamba túrtam, majd előreléptem egy lépést, de a végén megtorpantam. Mélyen beszívtam a levegőt és úgy éreztem a testem nem bírja tovább a stresszt ami ma reggel óta kerülget.  "Ez nem én vagyok, én nem félek. Ez nem én vagyok, én nem félek" mondogattam magamban. Leguggoltam és kezeimmel átkaroltam a térdemet.
-Alexis állj fe..-hallottam meg egy hangot, de mire az utolsó szót is végigmondhatta volna már éreztem kezeit a hátamon és testét ahogy átölel. -Nincs semmi baj.
-De van.  Nem akarom bevallani, de muszáj mert Zayn én nem lennék képes vele lefeküdni -szipogtam. Végérvényesen is megváltoztam. Én nem félek, és nem sírok mások előtt. Egy erős és független lány vagyok nem pedig az aki az utcán esik el a sok stressztől amit egy nap alatt szedett össze.
-Semmi baj. Nem kell olyat csinálni amit nem akarsz -a hátamat simogatta én pedig igyekeztem koncentrálni arra, hogy ne sírjak és próbáljak valahonnan egy kis erőt meríteni a hazamenetelhez. Zayn megfogta a karomat és felállított. -Figyelj, aludj nálam. Otthon nem lennél biztonságban.
Hitetlenül meredtem rá és vártam azt a bizonyos csattanót amikor röhögve közli, hogy ő bizony viccelt. De ez nem történt meg. Belegondolva tényleg kitellik Dan-től, hogy felfeszíti az ablakomat ezáltal bejutást nyer a szobámba, és hozzám is.
-Nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet.
-Barátok vagyunk, nem?
-De -vallottam be.
-Akkor induljunk.


***


Feszengve álltam Zayn gardróbja előtt miközben ő kivett az egyik fiókjából egy boxert, majd egy bő pólót nyújtott felém.
-A fürdő két szobával arrébb van -mondta. Egy bólintással jeleztem, hogy megértettem amit mondott és elindultam az irányába. Becsuktam az ajtót és egy mély lélegzetvétel után ezernyi kérdés fogalmazódott meg bennem. Leginkább azt a tényt sikerült magamban megállapítanom, hogy reggel nem gondoltam volna; most itt fogok állni Zayn fürdőszobájában. Mindegy. Lehámoztam magamról a ruháimat és beálltam a zuhany alá. A zuhanyrózsából áradó forró víz, nem volt épp kellemes a bőrömnek, de ezzel jelenleg nem foglalkoztam. Lehunyt szemmel próbáltam egy kis ideig relaxálni, majd miután úgy éreztem képes vagyok épp eszűen és reálisan gondolkodni elzártam a vizet és felvettem a Zayn által kapott ruhákat. A pólója a combomig ért és nagyon bőnek ígérkezett, a boxer pedig majdhogynem lecsúszott a derekamról.

Elindultam Zayn szobája felé és mikor láttam, hogy az ágyán ül és a laptopja billentyűzetét nyomogatja odamentem és leültem mellé. Letette a masinát és felém nézett.
-Köszi, hogy itt aludhatok -suttogtam.
-Semmiség.
-Emlékszel arra amikor azt mondtam, hogy szeretnélek megismerni? -kérdezte én pedig akaratlanul is felnevettem. Értettem a célzás.
-Mesélj te magadról.
-Hát..Bradfordban születtem 1993. január 12.-én. Három lánytestvérem van Doniya,Waliyha és Safaa. A fiúkkal 2010-ben az X-faktorban találkoztam ahol egy csapatba raktak össze minket. Van egy csomó tetoválásom amiket imádok, mindegyik jelképez valamit, de még szeretnék egy párat. Te jössz.
Egy ideig bámultam magam elé, hogy belekezdjek-e vagy ne mert én az életemről még nem beszéltem senkinek. Szerintem Dan-ék még a születési dátumomat sem tudják vagy valami hasonló.
-Hát..1994. február másodikán láttam napvilágot, Londonban. Nincs testvérem.
-Ennyi? És mi van a családoddal?
Megvontam a vállamat.
-Semmi.
-Akkor..mit szeretsz? vagy mit nem?
-Szeretem a hamburgert, hot-dogot, gyrost, nem szeretem a spenótot. Szeretek aludni és utálom, ha valaki beleszól az életembe.
-Értem.


-Figyelj...kérdezhetek valamit? -túrt bele hajába. Bólintottam.  -Ez csak szex lenne. Ez nem egy akkora dolog. Emiatt nem kéne így bestresszelni.
-Ez nem épp kérdés volt, és erre szerintem magadtól is rájöhettél volna.
-Ohh..
-Jaja -elhúztam a számat. -Ez szívás.
-Azért ezt nem gondoltam volna rólad -nevetett fel.
-Kösz.
Felhúztam lábaimat, hogy törökülésben üljek.
-Hallod, te miért vagy még mindig sminkben? -értetlenkedett.
-Erkölcsi okok és mert valószínűleg, hogyha meglátnád az arcomat elküldenél innen.
-Nem vagy normális.
-Tudom.




Zayn szemszöge:
Egy kínos csönd következett miközben én a távirányítóért nyúltam és bekapcsoltam a tévét. Pancsernek éreztem magamat, ha megkérdezem "Tévézünk?" így hát csak hátradőltem az ágytámlára és a műsorkínálatot figyeltem.
-Tudod .nem muszáj így ülnöd. Kényelembe is helyezheted magadat -mondtam mire csak hátraült, hogy hátát ő is az ágytámlának nyomja.
-Milyen műsort akarsz nézni?
-Nem tudom. Valami vicceset.
Végül egy kabaréműsornál álltam meg, de figyelmemet nem a tévé bámulása inkább a mellettem ülő lány terelte el. Apró testén a feszengés minden jelét felfedezni véltem.
-Mi a baj? -kérdeztem tőle.
-Semmi. Szerintem lefekszem aludni Zayn, fáradt vagyok -mondta és segítségkérően felém pillantott.
-A vendégszoba jobbra van.





Alexis szemszöge:Felriadtam az éjszaka közepén. Sikerült rosszat álmodnom, megint. Pár hajtincsem a homlokomra tapadt és a hátamon izzadtságcseppek folytak le. Felültem törökülésbe és a sötétben bámultam előre. Csak egy álom volt. Jelenleg nem egy gyerekkori emlék felidézése volt a kiváltó ok, hanem olyan volt, mintha megálmodtam volna a jövőmet. Mármint nem az esküvőnket, vagy netalántán egy közös gyerek születését, hanem a döntésemet. És amíg ott ültem a sötétben eldöntöttem, hogy pontosan az ellenkezőjét fogom tenni. Oldalra pislogva észrevettem, hogy a függöny mögül gyér fény jön be a szobába és mivel a telefonomat Zayn szobájában hagytam innen gondoltam, hogy hajnal lehet. Lustán visszafeküdtem, majd magamra húztam a takarót és hosszú kínlódás után sikerült elaludnom.


*

Finom illatokra keltem. Nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez így csodálkozva mentem le a lépcsőn.  Zayn főzött. Kérdőn néztem rá.
-Te mit csinálsz?
-Reggelit -mosolygott.
-Azon belül?
-Rántottát. Amúgy elkenődött a sminked.
Felálltam és a fürdőruhába vettem az irányt. "A francba" szitkozódtam magamban. Az egyik szememen a fekete szemfesték teljesen elmaszatolódott és csúnya lett. Egy kis vízzel megpróbáltam korregálni és a végeredmény elég tűrhető lett.
-Mosd már le..-kiáltotta Zayn.
-Nem.
Időközben kész lett az étel úgyhogy leültünk az asztalhoz, hogy megreggelizzünk.
-Mennyit kérsz? -tett le egy adagot a tányéromra a serpenyőből.
-Ennek a felét.
-De hát még ez is nagyon kevés Alexis, tudod..
-Nem vagyok éhes -motyogtam.

-A melletted levő ház Niall-é ugye?
-Igen. De ezt te honnan tudod?
-Mondta. Átmegyek hozzá, ha nem gond.
-Nem..-morogta.




Halii!:* Itt az új rész. Kérlek kommenteljetek! Letöltöttem a gimp2-őt, hogy gyártsak magamnak fejlécet, de konkrétan annyira felhúztam magamat tegnap rajta, hogy az hihetetlen:D
Sel.

12.fejezet

-Mi van már? -szóltam bele undokul a telefonba. Nem mintha máskor olyan jó kedvem lenne és repesnék az örömtől valamint azt hinném, hogy az élet fenékig tejfel, de most kifejezetten utálatos lettem. Alapból nem szeretem, ha felkeltenek pláne, hogy pont egy ilyen embernek kell akaratlanul is felvennem a telefont.
-Milyen kedves vagy ma kedvesem. Mizu van veled?
-Dan..fél öt van. Hajnalban. Mit akarsz tőlem? -eltekintettem a "gyönyörű" jelzőtől amivel megilletett.
-Találkozni.
-Most?
-Igen. A szokott helyen -és kinyomott. Pár pillanatig hitetlenül néztem a telefonomra, majd eldobtam a szobám sarkába és kelletlenül lerúgtam magamról a takarót. Jól tudta, hogy nem kell megkérdeznie menni akarok-e hiszen felesleges volt. Legutóbbi alkalomkor -bár nem akarom bevallani- sikerült erősen rám ijesztenie ugyanis nagyon sok mindent kinézek ebből az emberből. És még több dolgot tudok elképzelni, hogy mit csinálna velem, ha valami nagyon nem tetszene neki.
Hihetetlen gyorsasággal öltöztem fel és léptem ki az ajtón. Hajnalban az időjárás sem éli jó időszakát, de én mégis meglepődtem, hogy a szél milyen erővel fúj és, hogy mennyire hideg is van valójában. Mit volt mit tenni libabőrösen és dideregve indultam el a megbeszélt -vagy inkább kijelentett- találkozóhelyünkre, hogy valami roppant fontos dolgot mondjon el nekem. Egy biztos; ha képes odarángatni azért, mert újra rám akar ijeszteni én lefejelem.


-Na szóval -kezdett bele Dan mikor odaértem. Az illendőség vagy netalántán modor szabályai nálunk nem lépnek érvénybe így meg sem lepődtem, hogy egy szimpla hellóval sem üdvözöl. -Fogytán vagyunk..mindennel. A legutóbbi helyet ahonnan már évek óta sikerül kicsempészni a piát és a cigit bezárták. Találtunk egy új helyet és hogy is mondjam. Üzletet ajánlok -mosolygott teli szájjal.
Kérdőn néztem rá hiszen elég hamar leesett, hogy mire is kér.
-Felejtsd el. Nem fogok nektek semmit sem lopni.
-Nem is arra kérünk. Csak legyél benne. Te mennél be először gyanútlanul, majd a kasszánál előrántanád a fegyvert és a pult mögött álló férfi esetleg nőre fognád. Akkor jövünk mi. Kipakoljuk a boltot és megyünk és..
-Felejtsd el -nyomatékosítottam szavaimat. -Nem csinálok ilyet.
Eddig pókerarccal figyelt, majd részese lehettem, hogy kienged magából egy ördögi kacajt.
-Akkor, ha nem akarod édesem..kezdetnek egy csók is megteszi, majd jön a szex.
-Nem
-Te tudod. Estig választhatsz. Vagy a rablás vagy a csók. De tudod..ha az utóbbit választod annak még lesz folytatása. Észrevettem én az évek során, márpedig már régóta ismerlek, még egyszer sem jártál senkivel. Úgyhogy..boldog lennék Alexis Miller, ha megajándékoznál életed első csókjával ebben a szent pillanatban.
Fogaim csikorogtak mikor állkapcsom megfeszült és igyekeztem nem az előttem álló férfi arcába köpni.
-Menj a pokolba -motyogtam. Egy gyors mozdulattal megfordultam és igyekeztem minél gyorsabb léptekkel elhagyni ezt a helyet.
-Várok rád. Este találkozunk. Gondolom 9-re már otthon vagy. -kiáltott utánam Dan mire mondatába beleremegtem. Este.



***


Zord idő, irdatlanul keserű kávé és a tévében idióta műsorok nézése. Nos, kellemesebbnek  is ígérkezhetne a péntek reggelem. 10 óra körül járhatott, és én halálra untam magamat. Nem bírtam magamban tartani a reggel történteket és elakartam mesélni valakinek. Valakinek aki lehet, hogy ellenezné a dolgot, de meghallgatna. Magam sem tudom; miért ragaszkodom ennyire ahhoz, hogy neki számoljak be elsőnek erről, de jelenleg nem foglalkoztam ezzel. Erre a személyre tegnap csúnyán megharagudtam így egy másik fiúnak a segítségére számítok. Legalábbis nagyon remélem, hogy meghallgat. Telefonomat előkapva tárcsáztam a számot.
-Öm..Szia! -köszöntem neki mikor felvette.
-Szia Alexis -szólt bele Niall.
-Nem aludtál?
-Mi?Ja nem. Már rég stúdiózunk.
Nagy levegőt vettem és úgy döntöttem, hogy akkor is megkérdezem.
-Odamehetek? Beszélni.
-Persze. Gyere.


***


-Na szóval..Mizu? -kérdezte miközben leültünk egy közeli padra. Furán méregettem ugyanis kirobbanó energiával rendelkezett a délelőtti órákban és mindenre, mindenkire mosolygott.
-Ö..Na szóval. Nem igazán tudom, hogy hogy kezdjek bele -hajtottam le a fejemet és egyből kínosan éreztem magamat.  -Őszintén megmondva erről Zayn többet tud, de vele összevesztem..és egy elég gáz helyzetbe kerültem.
-Figyelj...Tegnap este Zayn megmondta a véleményét valamiről. Lehet, hogy szerinted durván fejezte ki magát, de csak az igazat mondta -aha. tehát a fiúk is pletykálnak egymás között. Azért ezt jó tudni.
-De nekem rohadtul nem tetszik az, hogy ő annyira nagy emberismerőnek gondolja magát miközben nem az. Azt mondta azért nem érdemes cigiznem, mert tönkre akarom tenni magamat. Ez csak egy része a dolognak. Semmit sem tud rólam, Niall. Szinte semmit. És az fájt ebben az egészben, hogy ő azt hiszi, mert neki annyi sok rajongója van és nehéz neki, neki megengedett, hogy szívjon. És, hogy nekem nincs rá semmi okom. Pedig nem is ismer.
-Akkor hagyd, hogy megismerjen. Hidd el, ő megakar. Csak nem hagyod.
-De nem tudom, hogy hogy hagyhatnám..-vallottam be őszintén. -És bocsi amit mondtam..a rajongóitokról.
-Nem gáz. Egyébként javaslom, először rendezzétek ezt a dolgot egymás között. Ha meg tényleg Zayn tudja az egészet amiért idejöttél ezt vele beszéld meg. Szerintem jobban megértene. Ha szeretnéd kihívom -ajánlotta fel én pedig hálásan bólintottam.
-Várj..én kérjek bocsánatot, vagy ő? -dadogtam.
-Ezt nektek kell eldöntenetek.



***


-Szia -köszöntem kissé közömbösen.
-Alexis én sajnálom -mondta Zayn miközben leült mellém.
-Ne. Ne sajnáld. Kimondtad a véleményedet szóval emiatt nem lehetek mérges rád. Én akadtam ki rád nagyonis amiatt, hogy te azt hiszed ismersz, pedig ez nem így van.
-Akkor beszélgessünk.
-Most? -döbbentem le.
-Szeretnélek megismerni.
Nagyot sóhajtottam. Most kezdjek bele?
-Amúgy miért jöttél ide?
-Hát..reggel találkoztam Dannel és..-csuklott el a hangom mire ránéztem.
-Mit csinált veled? -kérdezte keményen.
-Még semmit.
-Figyelj..rohadt hideg van. Menjünk be és ott elmeséled az egészet.
-Ott vannak a srácok..
-De ez egy nagy hely sok szobával ahol beszélni tudunk.
-Hát jó -felálltam és bementünk az épületbe. Köszöntünk a srácoknak, majd végül Zayn egy kis szobához vezetett aminek leültem a kanapéjára és összekuporodtam.
-Na szóval Dan.
-Felhívott, hogy találkozzunk. Aztán pedig elmondta, hogy van egy ötletük..valami boltot kéne kirabolni. Azt mondtam, hogy nem leszek az úgymond bűntársuk. Erre viszont azt válaszolta, hogy akkor csókoljam meg..és lesznek folytatásai.
-Milyen folytatások? -kérdezte idegesen.
-Szerinted?
Elkapta a fejét. Hát persze, hogy kitalálta Dan mire gondol.
-Alexis miért csinálod ezt? Miért nem hagyod őket ott?
-Mindig is tudtam évek óta, hogy mire kellek nekik. Kihasználtam őket, hogy adjanak cigit meg piát. Aztán amikor legutóbb ott voltam úgymond megfenyegettem őket és Dan ezt nem bírta. Gondolom, hogy egyenlíteni akar vagy mi. És megfenyegetett..hogy csúnya vége lesz, ha nem csinálom azt amit ő mond.
-Nem tudom,hogy miben segíthetnék -kezdte.
-Nem is kell a segítséged. Csak kell, hogy...hogy valaki meghallgasson -az utolsó szavakat félve mondtam ki. Nem Zayn-től féltem hanem a megbízástól. Félek megbízni.
Megértően bólintott.
-Tudod más vagy mint amikor először beszélgettünk -kezdte. Nem tudtam, hogy ezt most miért hozta fel, de volt egy olyan érzésem, hogy csak a véleményét akarja elmondani amit még nem tett meg.  -teljesen közömbös voltál mindennel kapcsolatban. Szerintem még magaddal is. Nem érdekelt semmi és senki, talán csak a társaság ahova jártál. Olyan volt mintha hidegen hagytál volna mindent. És most..nem tudom, hogy mióta ismerlek, de szerintem te nagyon törékeny lány vagy és nagyon érzelmes. Csak nem mutatod ki.
-Még mindig vacak emberismerő vagy -nevettem el magamat kínosan. -Csak félek. Félek, hogy mi lesz vele.
-Elhiszem.
Megérintette a felkaromat és óvatosan szembe fordított magával. Óvatosan ölelt át én pedig viszonoztam ezt neki.




Sziasztok!:) Köszönöm szépen a 3 kommentet amit az előző részhez kaptam, remélem, hogy ehhez is kapok kábé ennyit :D. Most nagyon jól haladok a részekkel ugyanis ez a blog valamiért közelebb áll hozzám. Na mind1.
Ha akartok követhettek tumblr-en is: http://iwanttobepopular.tumblr.com/    xo.Selena

11.fejezet

"Alexis Miller: Egy pillanatra néztem rá és valami furcsa érzés kavargott bennem. Sosem éreztem még ilyet. Öt fiúval ültem egy szobába és az egyik fiú és köztem vibrált valami.."




-Sz-szia -dadogtam mikor megláttam Zayn-t. Valami történt velem abban a pillanatban. Végignéztem magamon, hogy hogy nézek ki. Egyszerű fekete csőfarmer volt rajtam, fehér toppal. Valahogy mégis úgy éreztem, hogy talán viselhetnék szebb és jobb ruhákat is. Ezt egyáltalán nem értettem mivel soha az életben nem törődtem ilyenekkel. Miért most? Földbe gyökerezett a lábam és kínosan éreztem, hogy csak ott állok.
-Gyere be.
A fiúk hangját már messziről hallottam ahogy kiabáltak és röhögtek.
-Öhm..Többen vagyunk?
-Mondtam a telefonban.
Semmi bajom a fiúkkal, csak félek, hogy fura lesz, hogy itt leszünk hatan.  Vonakodva léptem be a hatalmas helységbe ahol nem először jártam már, de  mégis megfontolt lépéseket tettem ugyanis hatalmas röhögéseket és érdekes hangokat hallottam. Zayn határozott léptekkel ment előttem és felkiáltott.
-Itt van Alexis.
Mind a négyen  felém fordultak és mosolyogva köszöntek. Kicsit kellemetlenül érezem magamat, hogy a fiúk kezében sört és pizzát pillantottam meg és amolyan férfi estének tűnt ez az egész.
-Megzavartam valamit? -kérdeztem.
-Dehogy is -mondta egy hang mögöttem.
Zayn kezét megéreztem a hátamon és odavezetett a kanapéhoz, hogy üljek le. Mellettem Louis helyezkedett el és mikor ránéztem egy biztató mosolyt küldött felém. A tévében valami vígjáték féleség ment ami nem igazán kötötte le a figyelmemet, de úgy láttam a fiúkét igen.

 Furcsa érzés fogott el amit valószínűleg a nikotin hiány okozta, amit a szervezetem már megérez.
-Jössz cigizni? -kérdeztem Zayn-t, ki csak bólintott feltevésemre. Kimentünk a bejárati ajtón és leültünk a verandára. Gyorsan gyújtottam meg az egyik csikket és szippantottam belőle.
-Egy nap mennyit szívsz?
-Khm..sokat. Miért?
-Nem tesz jót
-Te is cigarettázol -értetlenkedtem.
-De nekem van rá okom..stressz.
-Nekem is van rá okom.
-Az nem ok, hogy tönkre akarod tenni magadat -vágta rá azonnal. Felkaptam a fejemet és ránéztem. Szemében egyből felfedezni véltem, hogy ő ezt nem akarta kimondani és csak kicsúszott a száján.
-Bocs. Nem úgy gondoltam.
-Nem baj -álltam fel. -De én most megyek.
-Mi? Miért?
-Azért
Épp indultam volna mikor elkapta a kezemet és maga felé fordított.
-Ne menj el -kérte. Egy pillanatig átsuhant rajtam, hogy itt maradok, de ezt hamar kivertem a fejemből.
-Miért ne? Itt vannak a többiek tök jól elvagytok így öten.
-Mert.
-Miért? -érdeklődtem hevesen.
-Mert!
-Zayn -kiabáltam rá.
-Mert én..mindegy.
Sikerült erőt vennem magamon megfordultam és elmentem. Szó szerint rázkódtam az idegtől.




Zayn Malik szemszöge:
Mikor megláttam, hogy Alexis a szó szoros értelmében elmegy akaratlanul is ökölbe szorult a kezem. Hogy én mekkora hülye vagyok. Rendes férfiból vagyok talán illene kimutatnom bármilyen érzelmemet ami vele kapcsolatos. De én mit csinálok? Dadogok és furcsán beszélek. Gratulálhatok magamnak.
-Mi történt? -kérdezték a fiúk  Gondolom, hogy hallották.
-Összevesztünk  -túrtam bele a hajamba. -Valaki utána menne? Félek, hogy hülyeséget csinálna.
Hihetetlenül kiismerhetetlen lány, akinek sok hangulatváltozása van, de biztos vagyok benne, hogy hülyeséget csinálna. Visszamenne azokhoz a haverjaihoz akik bántották.
-Majd én megyek -szólalt meg Niall és én ezt egy "köszönöm" pillantással nyugtáztam.
-De miért? -értetlenkedtek a többiek.
-Mindegy hülye voltam. Megyek lefekszem -intettem nekik és már el is tűntem az emeleten.



Alexis szemszöge:
Egy ismerős hang csendült fel, hogy valaki a nevemet mondja, majd lépteket hallottam.
-Niall -motyogtam és megfordultam.
-Szia..gondoltam hazakísérlek.
-Tudod..amikor ideges vagyok sokszor mondok olyat másoknak amivel valószínűleg megbántom őket. És most ideges vagyok.
-Nem baj..nem fogom akkor zokon venni. De miért vagy ideges?
-Összevesztem Zayn-nel.
-Min? -faggatózott. Igazából annyira kedvesen kérdezett, hogy nem tudtam neki bunkón válaszolni.
-Mondott valamit aminek nem örültem. Szerintem azt hiszi, hogy rohadtul ismer pedig nem.
-És ez ennyire felidegesített?
-Igen, mert -sütöttem le a szememet. -Nem is tudom, hogy miért -ismertem be. Most komolyan. Miért is idegesít ez az egész?
-Nem gondolod Alexis, hogy érzel valamit iránta? -beszédéből érezni lehetett, hogy ez a kérdés már megfogalmazódott benne csak nem akarta feltenni.
-Nem -vágtam rá.
-Várj egy kicsit..-dadogott az ír fiú. -Itt a telefonod?
-Igen. Miért?
-Megmondom a számomat és akkor beszélünk.


*


Beletúrtam hosszú, barna hajamba miközben bebújtam az ágyba. Az érzés miszerint nem volt miért felkelnem kicsit alábbhagyott ugyanis ma sikerült beszélgetnem még egy emberrel. A plafont bámultam miközben az agyamban gondolatok ezrei cikáztak és féltem, hogy ettől sikeresen megfog fájdulni a fejem. Zayn-nel kapcsolatban tömérdek kérdést tudtam volna feltenni magamnak vagy netalántán neki, de mivel neki nem tudtam ezeket feltenni magamban agyaltam ezen az egész dolgon. Miért volt ilyen?

 Éhesen sikerült elaludnom, majd morcosan keltem a telefonom csörgésére.
-Ó a francba -szitkozódtam.




Kérdés: Szerintetek ki hívta Alexis-t?:)

Sziasztook!:* Én is hazaértem és újult erővel dobom be magamat az írás világába. Köszönöm szépen az előző fejezethez a kommentet és remélem, hogy ehhez a részhez is kapok egyet- kettőt.
Selena

10.fejezet

"Zayn Malik: Rossz érzés amikor nem tudod mit érzel valaki iránt. S tudod, hogy Ő irántad semmit nem érez"





-Van ott valaki? -ismételtem kérdésemet. Vagy paranoiám előtörni látszódik vagy a bokor mögött tényleg van valaki. Márpedig a hangok teljesen valósnak tűntek. Hunyorogva nézelődtem. Bár nem igazán örültem volna, ha a kérdésemre kapok egy "igen" választ mégis felkeltette az érdeklődésemet ez az egész.

Ijedtemben eldobtam a kulcsot mikor ténylegesen kirajzolódott egy alak ráadásul nem is valami ismeretlené.
-Hali -integetett értelmetlenül Dan. Kitudtam venni, hogy seggrészeg volt.
-Mi a francot keresel te itt?
-Tudod..nagyon nem díjaztuk, hogy pont te fenyegettél meg minket -beszélt artikulálatlanul. -Úgyhogy új szabályok lépnek érvénybe -mutatott kettőnkre. Egy pillanatig történt, hogy lába beleakadt az egyik kaspóba és sikeresen előreborult. Próbáltam komolyságot színlelni, de nem igazán ment, így azonnal elröhögtem magamat. A nevetésem igazán ördögien sikerült, bár hiszek a karmában azért még jobban röhögtem mikor nem bírt felállni a szerencsétlen.
-Miről is beszéltél? -kérdeztem.
-Na szóval. Új szabályaink vannak. Úgy táncolsz ahogy mi fütyülünk.
-Milyen szép metaforáid vannak -jegyeztem meg csípősen.
-Azt csinálod amit mondunk vagy bajod esik.
-Már esett -utaltam a csuklómra. Megtanultam nem félni ettől a férfitől. bár tudtam, hogy igazat beszél mégis fenntartottam az erőteljes látszatot, hogy egy magabiztos nő vagyok aki nem retteg tőle.
-Most nagyobb fog. Csak figyelj -kacsintott rám.
-És mégis mikor?
-Ha nem csinálod azt amit mondunk.
Fejemben átfutott az a lehetőség, hogy részegen hülyeséget beszél és nem is gondolja komolyan a mondandóját. Ez egy hiú remény volt, hiszen legbelül jól tudtam, hogy komolyan gondolja és meg is tudna tenni velem szinte bármit. Csak azt nem értem; eddig miért nem tette meg?
-Szóval holnap-kezdte.
-Miért mennék vissza oda? És miért csinálnék bármit is meg? -sziszegtem.
-Mert nincs senkid.
És akkor kész voltam. Bedühödtem. Betelt a pohár. Kezem ökölbe szorult és egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy most ütöm meg az előttem álló fiút.
-Mi a szarért kell mindenkinek ezzel jönni? Most komolyan ennyire jó, hogy mindenki ezzel szivat? Jól tudom! Már beletörődtem! De hagyjon már mindenki ezzel! Senki sem hagy békén! -kiabáltam teljes erőmből és elértem, hogy Dan meglepődjön. Idegesen túrtam bele a hajamba és majdnem kitéptem hajszálaimat.
Feszülten figyeltük egymást mikor az ajtó kivágódott és anyám ideges tekintetét pillantottam meg.
-Lehetnétek halkabbak -mondta és becsukta az ajtót. Jellemző.
-Akkor én most megyek -mondta és elindult. Bár a járással gondjai adódtak így sikeresen nekiment a ház előtt álló fának.
-Tisztában vagy vele, hogy holnap nem megyek ugye? -kérdeztem, de nem válaszolt. Azért remélem tudja, hogy nem leszek ott.



*


Az éjszaka szinte semmit sem aludtam. Nem Dan-ék miatt hanem mert nagyon furcsát álmodtam. Gyerekkori rossz emlékek jöttek elő és emiatt az éjszaka többször is felriadtam. Az emberek azt mondják, hogy azokról a dolgokról álmodunk amin egész nap, esetleg elalvás előtt gondolkodunk, de a tegnapi napon egyszer sem jutott eszembe a gyerekkorom.
Egyébként az álmom egy fekete-fehér, játszótéren játszódó jelenet volt amire kiskorom óta emlékszem. Talán hat vagy hét éves lehettem amikor fél órája az egyik hintán ültem és figyeltem ahogyan a többi gyerek  ugrál és visítozik miközben a szüleik mellettük állnak és figyelnek rájuk. Az óra, ami a játszótér előtt levő bolton volt elhelyezve mutatta, hogy fél kettő van. A szüleim háromnegyed kettőkor egy "tíz perc és jövök" intéssel hagytak ott. Fura érzés kerekedett felül rajtam amit nem mondhattam aggódásnak hanem inkább csalódottságnak.

Megráztam a fejemet, hogy eltereljem figyelmemet az álmom visszaidézéséről. Egy gyors reggeli zuhany és felöltözés után az elég erős kávémat szürcsölgettem a kertben miközben egy szál cigarettát szívtam el. A kertben levő fa pad eléggé hidegnek bizonyult és a hajnali órákban az időjárás sem épp melegnek mondható.
Mélyet szívtam a friss levegőből amit tetőzött a harmat illata. Az éjszaka valószínű, hogy esett mivel a föld tocsogott a sárban ami a fekete Converse-m fehér talpát gyönyörűen bepiszkította.


*


Az egész napomat itthoni semmittevéssel töltöttem és a neten szörföltem. Idióta teszteket töltöttem ki és érdekességeket olvastam ami a nagyvilágban történik. Estefelé az asztalomon hagyott telefon megcsörrent én pedig lustán nyúltam érte. Igazából nagy meglepetést nem okozott amikor megláttam Zayn nevét, hiszen más nem hív. Viszont meglepődtem, hogy ő felhívott.
-Szia
-Hali. Van programod mára? -kérdezte felüdülten. Mintha lenne..
-Nincs. Miért?
-Nem akarsz átjönni? Beszélgetés, filmezés..tu..-kezdte mondandóját, de közbevágtam.
-Miért?
-Mit miért?
-Miért vagy velem kedves?
-Öö..-röhögte el magát kínosan. -Mert jó fej vagy?Jó veled beszélgetni? Na gyere! Tíz perc múlva várunk -mondta és letette. Várunk? Többen? Én? Jó fej?
Új infók. Indulok.


*


Épp a csengőt akartam megnyomni amikor az ajtó kinyílt. Tekintetem az előttem álló fiúra szegeződött és hirtelen elkapott egy furcsa érzés.




Sziasztoook!:) Na mivel nem leszek a jövő héten gép közelben ezért kiraktam az új fejezetet. 12-en vagytok feliratkozva de bloglovin'-on 15-en és alig érkeznek kommentek, szóval nagyon nagyon szeretném, ha legalább hatan minden rész alá érkezne egy kis vélemény nyílvánítás!;)
Sel.