29.fejezet

-Zayn mit pakoljak az útra? -kiabáltam le neki az emeletről. Igen, nála vagyok. Jobban mondva itt lakom addig amíg nem találok magamnak lakást. Mert hogy én keresgélek, de az a fránya lakás nem akar jönni. Aggaszt a dolog, de Zayn hat nap múlva világ körüli turnéra indul és, ha ebbe belegondolok akkor összeszorul a szívem.
Mondjuk a héten amikor a ruháit válogatta a turnéra akkor sírdogáltam -na jó, bőgtem- egy kicsit, de azon kívül nem történt nagyobb dolog velem. Viszont még mindig fáj, hogy elmegy.
-Ruhát, és amit egy utazásra szoktak vinni -mondta miközben az ajtófélfának támaszkodott.
-Könnyen beszélsz annak aki még sosem utazott sehová -mondtam miközben nem fordultam felé. Ja amúgy holnap indulunk Franciaországba, nyaralni, vagy mi. Eléggé rágörcsöltem erre az egészre, hiszen azért mégis csak vele megyek.
-Te már bepakoltál? -néztem rá, majd az órára pillantottam. Az óra már éjjel fél egyet mutat és a mi gépünk elvileg holnap kilenckor indul.
-Majd holnap reggel. Nálam egy bepakolás öt perc.
Pasi..




-Magánrepülő? -néztem felvont szemöldökkel Zayn-re. Egy becsekkolás után már elfoglalhattuk a helyünket. Kicsit furán éreztem magamat, mert Zayn a sok ember miatt kapucnit húzott a fejére. Ezután pedig tényleg meglepődtem amikor felértünk a halvány barna színű ülésekkel teli repülőre.
-Igen. A bandáé, de most kölcsön vettem -mosolygott. Tátott szájjal fordultam körbe. -Tetszik?
Bólintottam.



-De hosszú volt ez a repülőút -mondtam miközben leraktam a bőröndömet.
-Nem is!
-De! Az volt -sóhajtottam.  Még nem volt időm körbenézni a szobánkon. Beszívtam a levegőt miközben végigkémleltem az egész helyet. -Te hova hoztál engem? -dadogtam. Gyönyörű volt. Egyből észrevettem a hatalmas erkélyt, és a tágas szobát. -Gyönyörű.
-Akkor örülök -lépett egyet előre és megcsókolt.
Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk várost nézni. A szálloda jobb oldalán kezdtünk el sétálni és nem igazán tudom, hogy mennyit, de baromira sokat sétáltunk.
-Nincs kapucni? -kérdeztem mosolyogva Zayn-t amikor megálltunk egy térképféleség előtt.
-Nincs. Itt nincs.
-Ennek örülök.
Lábujjhegyre álltam és közelebb hajoltam hozzá. -És akkor meg is csókolsz nyilvánosan?
Nem mondott semmit, hanem közelebb lépett és egy puszit nyomott a számra.


-Szívem, kelj fel -suttogta valaki rekedtes hangon miközben egy puszit nyomott az arcomra. Megrebegtettem szempilláimat, majd kinyitottam a szememet. Nem is igazán emlékszem, hogy a városnézésünk után mikor aludhattam el.
-Miért? -kérdeztem egy nyújtózás közepette.
-Mennünk kéne kajálni.

Tök kómásan mentünk le és vacsoráztunk meg.  Egy kis felélénkülés után pedig végigjártuk a szállodát megnézni, hogy hogy is néz ki belülről. Én végig csodálkozva figyeltem, de úgy láttam Zayn-t ez annyira nem érdekelte. Amikor visszaértünk a szobába ismét az ágyon kötöttünk ki. Szinte minden porcikánk összeért, de én még mindig szorosabban fogtam magamhoz Zayn-t.
-Mi a baj? -kérdezte. Gondolom érezte, hogy egyre erősebben szorítom magamhoz.
-Tudod -nyeltem egy nagyot. Ugyanis nem akartam kimondani, mert féltem, hogy elrontja a nyaralásunkat. Féltem, hogyha felhozom akkor nem állok meg, hogy ne sírjam el magamat.
-Hé. Nyugi már -nevetett fel. -Nem lesz semmi baj.
-Hogyan tudod ilyen könnyen kezelni? -hangom elcsuklott. Nem értettem, hogy tud erről az egészről ilyen egyszerűen beszélni.
-Nem tudok, csak próbálok.
Felültem és beletúrtam a hajamba. Nem fordultam hátra, hogy ránézzek. Valamilyen oknál fogva, egy gyors mozdulattal került elém és immáron a szemébe néztem. Meglepődtem amikor megcsókolt. Kezei a pólóm alját fogták, én pedig felemeltem a karjaimat, hogy letudja rólam szedni. Így is tett.
-Zayn -suttogtam mikor a nyakamat puszilta meg és nekem hátra kellett rakni a kezeimet, hogy ne dőljek el.
-Engedd -mondta. És én engedtem neki.


***

Napos időre keltem, és a napfény beárasztotta az egész szobát. Azonban hűvös levegő áradt be a nyitott ablakon és emiatt eléggé fáztam. A végtagjaimat viszont alig bírtam megmozdítani, sajogtak. Zayn felé fordultam aki még az igazak álmát aludta. Lassan, és óvatosan ültem fel, majd körülkémleltem a fehérneműimet keresve.
Halkan álltam fel és vettem fel azokat, majd az ablak bezárása után visszafeküdtem az ágyba. Zayn morgott egyet és felém fordult. Valószínű, hogy felkelt, mert felém nyújtotta a kezét és a derekamnál fogva maga felé húzott.
-A francba, van rajtad fehérnemű -hallottam meg rekedtes hangján. Felkuncogtam. Szemei még mindig csukva voltak, én pedig egy gyors csókot nyomtam a szájára.
-Tíz óra van. Fel kéne kelni és lemenni reggelizni.
-Nem akarok. Maradjunk itt és pihenjünk, vaagy...
-Igen? -mosolyogtam.
-Sajnálom, hogy fájt -mondta komolyan.
-Nem baj -motyogtam és a mellkasához bújtam. Olyan jó illata van.


Lesz második évad :)
Kérlek kommentelejtek! 

SZAVAZÁS

Sziasztoook!:) Na még nem egy résszel jöttem (az is jön szombat tájékán) hanem, egy kis szavazást vagy mit szeretnék elindítani.
Nemsokára vége az első évadnak (32 részes lesz) és én tervezek második évadot. Igen, én nagyon szívesen, ötletekkel telien írnék még egy évadot, de nem tudom, hogy ti akarjátok-e.
A számokból és a feliratkozókból tudom, hogy sokan olvassátok, de szeretném, ha ide kommentelnétek vagy pipálnátok a tetszik gombra, hogy szeretnétek-e következő évadot.
:)

Addig is olvassátok az előző részét és csajok... KEEP CALM  BECAUSE TOMORROW IS FRIDAY!

28.fejezet

Nem tudja, hogy mennyire fontos nekem. Én pedig nem tudom hogyan fejezzem ki.

/zene: One Direction- Rock me/

Komolyan megtette. Bement a főnökömhoz és mondott neki valamit ami miatt elmehetek egy hét szabadságra Zayn turnéja előtt. Én nem mehettem be (?) oda, mert Zayn nem engedte. Olyan érdekes fejet vágtam amikor bement az ajtón, hogy valami hihetetlen.
Végül mosolyogva jött ki onnan, majd közölte a jó hírt.

-Ezt meg hogyan csináltad? -kérdeztem döbbenten.
-Mondjuk úgy, hogy kevésszer használom ki, hogy Zayn Malik vagyok, de akkor nagyon.


-És amúgy mikor indulunk? -tudakoltam igazából kíváncsiskodva. Mosolyogtam, mivel az esti órákban, sétálni a városban, kézen fogva eléggé romantikusnak tűnt. Mondjuk lehet, hogy nem volt az csak én személyiségem gondolja ezt már romantikusnak. Mindegy, igazából imádtam. Nem sokáig sétáltunk, de én végig nevettem az utat és az összekulcsolt kezünket néztem. Teljesen összeillettek.
-8 nap múlva.


-Alexis, én aggódom érted -mondta Zayn. Felvont szemöldökkel néztem rá.
-Miért?
-Mert én nemsokára elmegyek egy világ körüli turnéra, de neked még mindig nincsen lakásod.
-Tudod ebben a mondatban egyedül az volt a szomorú, hogy elmész -suttogtam.
-Hé! -mondta és magához húzott. Erőteljesen csókolt meg. Egy könnycsepp jelent meg a szemem sarkában. Zayn letörölte. -Ne sírj. Nélkülem is lesz életed. Kibírjuk mi azt a hét hónapot -nevetett. Aprót bólintottam, nem mertem megszólalni. Féltem, hogy akkor elsírom magamat.
Én még csak most kaptam meg őt, de máris elmegy. Tudom, hogy fogunk találkozni, hiszen hazajárnak. Na, de hányszor? Erről még nem is beszéltünk és szerintem ez direkt van így. Egyszerűen tényleg nem tudom elképzelni nélküle az elkövetkezendő időszakomat. Már arra sem emlékszem, hogy milyen voltam előtte. Nekem csak ő van. Tudom, hogy ez egy durva megfogalmazás, de aki ismeri az életemet az tudja, hogy nekem tényleg csak ő van.
De nem szólhatok semmit, mert neki az élete. Az éneklés, színpad, rajongók. Neki van egy kötelessége jelen pillanatban pedig az, hogy el kell mennie.És én nem mondhatom meg neki, hogy mit csináljon. Akkor is, ha ez mindennél jobban fáj.
-Istenem, na gyere ide -ölelt át szorosan. Arra eszméltem fel, hogy a könnyeim akaratlanul is előjöttek. Amennyire erősen csak tudtam, úgy öleltem. Nem akartam elengedni. Megpuszilta a fejemet. -Minden nap beszélünk majd telefonon meg Skype-on, oké?
-Ha nem lesz lakásom akkor ezek nehezen fognak menni -jegyeztem meg, utalva ezzel a másik problémámra. Zayn felsóhajtott.
-Alexis nyugodtan maradhatsz itt. 7 hónapig tiéd lesz a ház.
-Nem. Én itt komolyan félnék egyedül. Én egy icipici kis lakást szeretnék egy szobával, konyhával és fürdővel. Én abban tökéletesen ellennék.
-Vegyek neked egy házat?
-Mi? Dehogy is! Zayn ez az én dolgom, de komolyan.
-Jó, de mi lesz, ha 18 nap múlva sem lesz lakásod?
Megvontam a vállamat. Ugyanis fogalmam sincs.




-Niall, Szia! -köszöntem neki mosolyogva. Nagyon régen volt az az időszak amikor Zayn-nel még nem voltam együtt és vele beszéltem meg mindent. Bevallom őszintén az a része hiányzik.
-Szia -köszönt, majd felállt és megölelt. Én viszonoztam ezt.
-Mi újság van veled mostanában? Nem hallok felőled.
-Én tökéletesen megvagyok, de nagyon érdekelne ami veled meg Zayn-nel van. Ő nem igazán beszél a kapcsolatotokról, de engem érdekel -mondta mire én felnevettem. Nem olyan pletykásan, vagy tolakodón kérdezte, hanem mint akit tényleg érdekel. Aztán belehasított egy furcsa érzés az alhasamba.
-Elmondhatok neked valamit? -bólintott. -Nem akarom, hogy elmenjen.
-Tudom. Neki is nagyon rossz. Lehet, hogy nem mutatja ki, de ez neki is....fáj.
-Nem tudom, hogy mi lesz velem nélküle -vallottam be, nagyon halkan.
-Dolgozol, lakást keresel és, ha tudtok akkor találkoztok -mosolygott olyan Niall-osan.
-Mindenki azt hiszi, hogy ez annyira egyszerű -motyogtam miközben magam elé néztem. Megfogta a kezemet és egy kicsit megszorította. Én ugyanígy tettem.
-Egyáltalán nem lesz könnyű, ezt tudnod kell.
Senki sem mondta ezt ki. Persze tudtam, hogy az lesz, de kimondva még durvábban hangzott. Sűrűn bólintottam jelezve, hogy felfogtam, vagy legalábbis tudomásul vettem. Egy kérdés kavargott a fejemben. Mi van, ha mi ezt nem bírjuk ki? Ha különmegyünk?
-Min gondolkodsz te ennyire? -suhintotta el előttem a kezét mire feleszméltem a bambulásomból.  -Ha olyasmin gondolkodsz, hogy megfog-e csalni vagy nem akkor gondoltam elmondom, hogy Zayn nem olyan.
-Tudom.


-Egyébként Zayn nagyon félt téged.
Niall épp a hűtőjében matatott.
-Miért? -dadogtam.
-Hogy hülyeséget fogsz csinálni.
Tudom, hogy mindent megbeszélnek a srácokkal, na de tudnak rólam is mindent?
-Milyen hülyeségre gondolt? -kíváncsiskodtam.
-Azt nem mondta.


**


Nagyon sokáig kattogott az agyam, azon amit Niall mondott. Hogy értette azt Zayn, hogy fél; hülyeséget csinálok? Végül úgy döntöttem, hogy nem kérdezek rá. Alapból nem akarom, Niall-t kellemetlen helyzetbe hozni, de így viszont engem mar szét a kíváncsiság, hogy mire is gondol. Kezdek belefáradni abba, hogy nem mondatok semmit senkinek, mert akkor valakit bajba sodorok.
-Mi a baj? -kérdezte Zayn. Gondolom a gondterhelt tekintetemből vagy miből jött rá erre.
-Csak, hogy én eddig minden este nálad aludtam amióta eljöttem a szüleimtől -hazudtam. Annyit feszegettük ezt a témát, hogy szerintem már mindkettőnknek a könyökén jön ki a téma.
-Hát engem nem zavar és ez neked se okozzon problémát.
-De nem vagyok nagyon idegesítő? -ijedtem meg. Hitetlenül nézett rám, majd elnevette magát.
-Rohadtul idegesítő az, hogy elmész reggel mielőtt én még felkelek aztán meg jössz este hat után. Így is alig vagyunk együtt.
Oké, lenyugodtam.

-Amúgy veled mizu volt ma?
-Nem sok minden. Elmentem a szüleimhez. Már nagyon szeretnének megismerni téged.
-Igen? -mosolyogtam. Ez de aranyos.
-Ja, anya mindent tudni akar rólad. Milyen a hajszíned, szemed színe, mit csinálsz, mutassak rólad képet és satöbbi.
-Én is szeretném őket megismerni -mondtam őszintén. Aztán eszembe jutott valami. -Hé azt mondtad ma elmegyünk Ed Sheeran-hez emlékszel?
-Hívtam és most Amerikában van. De ha akarod én csinálok neked alkoholos filccel egy tetoválást -ajánlotta fel mire elnevettem magamat.
-Köszönöm, de nem élnék a lehetőséggel.
-Miért? Megrajzolom oda ahova szeretnéd és ha nem jó akkor nem csináltatod meg -mivel nem válaszoltam neki gondolom, hogy igennek vette. Ugyanis felállt és elindult egy filctollért.

Pár perc múlva vissza is tért. Leült velem szembe és az ölembe tartott kezemet megfogta, és finoman maga elé rakta.
-Szóval akkor a remény feliratú tetkót a csuklódra akarod? -meglepődtem, hogy még emlékszik erre. Bólintottam. Vékony vonalakkal kezdett el írni a kezemre. Nevetnem kellett mivel csikizett. -Ne mozogj -mondta. Direkt úgy tartotta a bal kezét, hogy ne lássam, hogy mit is alkot.
-Na? -kérdezte.
-Azta -motyogtam döbbenten. -Ez nagyon jó.
Dőlt betűkkel volt ráírva. Nagyon tetszett.
-Olyan tehetséges vagy -mondtam még mindig ámulva.


Sziasztok:!(: Gondolom szólok, hogy 4 rész múlva vége lesz az első évadnak. Onnantól pedig rajtatok múlik, hogy legyen-e második. Írjátok meg komiba, vagy pipáljatok, hogy szeretnétek-e!
Alexis

És már 40-en vagyunk. Jupiiiiiiiii.

27.fejezet

(Wake me up)
Wake me up inside
(I can’t wake up)
Wake me up inside
(Save me)
Call my name and save me from the dark
(Wake me up)
Bid my blood to run
(I can’t wake up)
Before I come undone
(Save me)
Save me from the nothing I’ve become

 


3 hét. 21 nap. Ez járt a fejemben. Annyira rövid idő. Tudom, hogy, majd hazalátogat meg minden, na de, ha hazajöhet három napra azt a családjával fogja tölteni. Totálisan bepánikoltam és ezt nem féltem kimutatni. Miért kéne? Nagyon nagyon fontos nekem. Szinte csak ő van az életemben. Nem tudom körülírni azt a fájdalmat amit érzek.
-Hé..mi a baj? -kérdezte Zayn.
-Hiányozni fogsz Zayn..nagyon -ismertem be. Felnevetett, mire ránéztem.
-Még nem mentem el -mosolygott.
-21 nap az kevés idő.
-Tudom -ismerte be. -Alexis, lenne kedved eljönni velem Franciaországba?
-Hogy mi? -nevettem fel kínosan. Azt hittem, hogy csak viccel. Esetleg a feszült hangulatot próbálja egy ilyen poénnal kicsit jobbá tenni. Én? Vele? Franciaországba? Na nem, nem, nem, nem. Teljességgel képtelenség. Erre még egyáltalán nem vagyok felkészülve. Elmenni vele..elmenni valakivel egy másik országba. Valakivel!
Nem. Már meg kéne lassacskán szoknom, hogy Zayn itt van az életemben és vele minden olyan új és meredek.
-Komolyan. Van három hetünk és abból eltölthetnénk öt napot együtt, Nice-ban.
-Zayn ez olyan..-kerestem a megfelelő szavakat.
-Nem mondhatod azt, hogy ez neked túl sok -vágott a szavamba. -Ez csak egy nyaralás Alexis -mosolygott könnyedén. Aha..
-Oké, de például, hogy tudnék elmenni a munkahelyről? Még most kaptam állást és máris kivennék öt nap szabadnapot?
Igen, elmondtam neki. Azt is, hogy jelenleg a bőröndöm egy része Sasha-nal van és, hogy jelenleg nincs hol laknom. Bár kábé százszor felkínálta a lehetőséget, hogy lakjak nála én százszor utasítottam el. Újra és újra meghallgathatta, hogy miért nem akarom ezt, de ő csak mondta, hogy de nála én jól elleszek. Végül másfél óra után sikerült meggyőznöm.
-Igen -válaszolta könnyedén.
-Nem fog menni -ingattam a fejemet.
-Majd én beszélek a tulajjal -mondta miközben egy száz wattos mosolyt villantott.
-Az nem fog menni -komolykodtam.



Megcsókolta a nyakamat. Aztán még egyszer és még egyszer. A pólómat egy mozdulattal lehúzta a vállamig és már a kulcscsontomat csókolta.
-Zayn -suttogtam nagyon halkan.
-Tudom -mondta és már el is távolodott. Nem arról van szó, hogy nem akarom ezt. Nem is arról, hogy nekem ez sok lenne. Egyszerűen csak szokatlan még ez az egész. Az érintése, az, hogy a fülembe suttog és; megcsókol. Annyira sokszor gondolok ezekre a dolgokra és én érzem; ez nem jó, ha ennyit rágódok ezeken, de nem megy nem erre gondolni. Annyira szokatlan még ez nekem. Pedig már lassan hagynom kéne neki az ilyeneket.
-Nem azért csak..
-Még nem állsz készen rá -fejezte be helyettem a mondatot. A mellkasára hajtottam a fejemet. Remélem nem hiszi azt, hogy miatta vagy netalántán vele nem akarom. Mert tényleg nem erről van szó.
Összekulcsoltuk a kezünket és egy pillanatra ránéztem a tetoválásaira.
-Tetkót akarok -jelentettem ki.
-Milyet? -kérdezte könnyedén, de azért egy kis meglepődöttség volt a hangjában.
-Egy "Bring me to life" feliratot a karomra -mutattam azt a vonalat ahol a tetoválást elképzeltem.
-Van egy ismerősöm aki profi, Ed Sheeran.
-Ed Sheeran? Ed Sheeran az ismerősöd? -ültem fel hirtelen és néztem rá. Ez viszont nem kis meglepődöttséget váltott ki belőle.
-Igen, miért?
-Imádom. Ő a kedvenc előadóm. Nagyon sok száma segített nekem -mondtam miközben a pulcsim végét babráltam.
-Holnap elmehetünk hozzá, ha akarod -ajánlotta fel miközben mosolygott.
-De jó! -lelkesedtem. Zayn-re néztem aki eközben hatalmas mosolyra húzta a száját. Egy "most mi van?" nézéssel és felvont szemöldökkel pillantottam rá.
-Csak még nemigen láttalak így örülni, semminek.



A fű még vizes volt és a hideg levegő párát hagyott az ablakon. Ilyen igazából egész ősziesnek számító időben ültem kint Zayn teraszán, egy még elég hideg faszéken és épp a kora reggeli cigarettámat szívtam. Sosem voltam híve a korán kelésnek, de mostanában valami okból kifolyólag hat óra előtt már fenn vagyok. Annyi minden kavarog a fejemben. Munka, lakás, Zayn-nel elmenni  Franciaországba, mi lesz velem?, turnéra megy és még hasonló gondolatok cikáztak a fejemben. A leginkább aggasztó dolog az az volt, hogy Zayn elfog menni. Nem, nem az, hogy esetleg lakás nélkül maradok, felőlem én az utca végén levő kis padon is elalszom, csak Zayn maradjon itt. Nélküle..nélküle én senki vagyok, de komolyan. Tudom magamról, hogy egy másik társaságban bunkó, csúnyán beszélő és szürke lány vagyok. Vele pedig..más? Igen, határozottan.
És fáj, hogy úgy érzem, ha húsz nap múlva elmegy akkor ugyanolyan bunkó és senki leszek.
Épp az asztalon heverő hamutálba raktam a cigarettacsikket és a pulcsimat húztam magamon össze amikor egy rekedtes hangot hallottam meg mögöttem.
-Te mi a szart csinálsz ilyenkor, idekint? -kérdezte miközben kezével megtörölte szemeit és felhúzta pulcsijának cipzárját. Ő már magára kapott egy melegebb ruhát és sportcipőt míg én mezítláb, rövidnadrágban és egy vékony pulcsiban ültem kint immáron tíz perce. Hát hogy is fogalmazzak néha elég felelőtlen tudok lenni.
-Ülök -válaszoltam.
-Nem szeretnél visszajönni a meleg házba, netalántán a meleg ágyba és visszaaludni?
-Nem.
-Sejtettem..-mondta. Aprót sikítottam mikor egy hirtelen mozdulattal kapott az ölébe és már elindult a nagy, elhúzhatós ajtó felé. Egyik keze a combom alatt tartott, a másikkal pedig a hátamat fogta, miközben én nyaka köré fontam a kezeimet.
-Ez nem fair.
-Csak nem akarom, hogy megfázz.


-Kérlek mesélj a turnéról -szűrtem ki a szavakat a délelőtt folyamán magamból.
-Hát..Nemsokára kezdődik, ugye. Európa és Amerikai állomások lesznek. Az elején még nem is igazán lesz sok koncert, de utána nagyon besűrűsödnek az események. Minden nap lesz valami fotózás, interjú vagy koncert. Általában szállodában, de lesz olyan, hogy a turnébuszban fogunk aludni mind az öten. Személy szerint én ennek nagyon örülök.
-Miért?
-A menedzsment úgy gondolja, hogy mi vágyunk arra, hogy egy szoba, akkora legyen mint valakinek a háza és legyen benne két fürdőszoba, konyha, medence, több száz dolláros dolgokkal felszerelve. Mi pedig ezt utáljuk. Mi sokkal jobban bírjuk a kis egy szoba, fürdőszoba felosztást. Ezért inkább a turnébuszban alszunk.
-Értem. És akkor mért nem mondjátok meg, hogy ti ilyen szobát szeretnétek? -kíváncsiskodtam.
-Mert nagy méretben függünk tőlük. Azt mondják, hogy ez hozzátartozik az "imidzsünkhöz".
-Ez biztos idegesítő.
-Nagyon.



2 nap múlva: 
Ma volt az első napom a kávézóban. Nem is volt vészes. Sasha-val és egy másik csajjal dolgozunk és ma tök jó volt a forgalom is. Mivel a papírokat és egyéb dolgokat már tegnap elintéztük, így ma már megtanulhattam az itteni gépek használatát és kezdhettem is.
Lakásom még mindig nincsen ami igazából kezd aggasztani. Zayn még mindig mondja, hogy menjek hozzá, de ezt nem fogadhatom el.
Mivel már lejárt a munkaidőm, éppen az ajtót nyitottam ki amikor nem kis meglepetésemre Zayn-t láttam meg magam előtt.
-Hát te? -döbbentem le.
-Jöttem, hogy hazavigyelek. Itt a főnököd?
-Ja, de miért? -értetlenkedtem.
-Beszélek vele -mondta könnyedén?
-Mert? -döbbentem le.
-Nagyon jó vagyok a rábeszélésekben. Remélem rá tudom venni, hogy adjon neked egy kis szabadnapot, hogy eltudjalak vinni nyaralni -mondta és halál komolyan kikerült. Felnevettem. Azt hittem, hogy csak viccel.
-Hé várjál már meg! -mentem utána. Zayn nem normális.





Bocsánat, bocsánat, bocsánat és bocsánat. Tudom, hogy sokat késtem, de a héten magamra nem volt időm és a gép közelébe is alig jöttem. Azért remélem tetszik..:') Köszönöm a két kommentet már válaszoltam is rájuk.
Twitter: https://twitter.com/BananaLoveeeee
Kommenteljetek mert sokat jelenet!
Selena

Szerintetek mi lesz az első évad vége? Zayn elmegy turnézni Alexis nélkül? És Alexis-zel mi lesz?

26.fejezet

NEM AKAROM, HOGY ELMENJEN.
De ki vagyok én, hogy marasztalni tudjam?

Elmegy. Elfog menni. Nem mondta, hogy mikor is lesz az a turné, de bizonyára hamar. A levegőt ami mindenkinek lételeme most én hirtelen fojtogatónak éreztem. Lehetséges ez? Zayn...elmegy.
Elfog menni. Ez a munkája. Ő utazik és megy össze-vissza a világban és énekel. Na de velem mi lesz itt? Én nem tudom marasztalni.
-Mi a baj? -ült mellém le Zayn. Már javában az esti órákban járunk és én kijöttem ide hátra cigizni a gondolataimmal együtt. A veranda hideg részén ültem, ő pedig helyet foglalt mellettem.
-Kicsit megijedtem -vallottam be.
-Tudom -válaszolta könnyedén. Rápillantottam. -Én már nagyon régóta tudom, hogy lesz egy ilyen hosszú turnénk és a családom már pár hónapja próbál lélekben készülni erre a hét hónapra. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz itt hagyni a családomat, téged. De valljuk be Alexis nem csak ez az egy ilyen alkalom lesz.
-Tudom -nyögtem ki. Mert, hogy tisztában vagyok vele. Csak hogy nem akarom elfogadni. -Csak, ha te elmész akkor...akkor..nekem..nem marad senkim -mondtam küszködve a szavakkal. Felém fordította a fejét, de én nem néztem rá.
-Utálom magamat ezért.
-Ne! Ne. Ez az én gondom -mondtam. Közelebb húzott magához és átkarolt. A fülembe suttogott:
-Én itt vagyok neked, érted? Ezt sohase felejtsd el.
Bólintottam, majd oldalra fordítottam a fejemet és megcsókoltam.
-Menjünk be. Nem akarom, hogy megfázz -mondta, majd felhúzott.



**


-Még soha nem voltunk randizni -hüledezett  Zayn. Felnevettem.
-Én soha nem is voltam még -jegyeztem meg. Úgy látszik mindig meg tudom lepni valamivel ugyanis hitetlenül meredt rám.
-Akkor én elviszlek.
-Nem. Ne! Az nem az én világom -mosolyogtam.
-A te világod akkor mi?
-Buli,zene,tánc.

-Te már hallottad valamelyik számunkat is? -kérdezte. Nem tudtam, hogy honnan ered az a kérdés, de gondolom a zenéről jutott eszébe.
-Hát..amikor a stúdióban énekeltetek. Amúgy nem -pirultam el és elszégyelltem magamat. Azért ez elég gáz. -Ez baj? -néztem rá. Elnevette magát.
-Nem. Egyáltalán nem. Tudod, hogy ezalatt a három év alatt hányszor próbáltak minket kihasználni? Te pedig..itt vagy velem és egy szót sem kérdezel a bandáról, a zenéről. Egész álló nap, ha kint vagyunk az utcán rajongók jönnek oda hozzánk és fényképet kérnek valamint a One Direction-ról kérdeznek. Ebbe én személy szerint belefáradtam.
Aprót bólintottam.
-Nagyon haragudni fogsz rám, ha azt mondom nem érdekel a banda. Csak te -pirultam el.
-Egyáltalán nem -mondta és megcsókolt.



Haza kellett mennem. Túl sok ideig voltam távol és igazából teljesen kinézem magamból, hogy a cuccaim már rég kint hevernek az út mellett, de azért reméltem ez nem történt meg. Azt tudtam, hogyha én most bemegyek a házba akkor össze kell pakolnom és eljönnöm, de nem tudom, hogy hova is mehetnék. Ez gáz.
Nagy levegőt vettem, majd céltudatosan nyitottam be a házba. Nem volt otthon senki. A két bőrönd még ugyanott hevert ahol legutóbb láttam, így azokat felkapva indultam fel a szobámba. Kinyitottam mindkettőt és a szekrényemből elkezdtem beledobálni a cuccaimat.
10 perc. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy becsomagoljam az egész eddigi életemet két bőröndbe. Meglepődtem, hogy ennyire rövid idő alatt végeztem hiszen mégis csak 19 életévemet pakoltam be. Igazándiból semmilyen személyes tárgy nem került bele. Ruhák,sminkek,cipők, laptop, fogkefe és egyéb ruha kiegészítők voltak az egyetlen dolgok. Se egy fénykép, vagy netalántán egy kis kori plüss. Sosem kötődtem semmihez így igazából az alap dolgaimon kívül nincs semmi más tárgyam.
A ház előtt állva még egyszer visszanéztem rá. Valószínűleg soha nem fogok visszajönni ide. Attól függetlenül, hogy nem sokat jelentett nekem ez a hely ide gubóztam el minden elől. Fájdalom, az egyedüllét furcsa érzése, és minden rossz elől. Itt sírtam először, itt volt az első -és remélem utolsó- alkalom amikor a törött parfümöm üvegével az egyedüllét, és a tehetetlenség miatt megvágtam magamat. Ezeknek a falaknak történetük van az én szememben.
Nem tagadom egy kis könnycsepp jelent meg a szemem sarkában, de sikeresen letöröltem. Ez csak egy ház.


Újra hatalmába kerített a tehetetlenség érzése. Nem akartam Zayn-hez menni, mert így is sokat vagyok nála ráadásul, ha ott is élném mindennapjaimat annak én sem örülnék. A második személy pedig Sasha. Ő azt mondta, hogy kicsi a lakásuk, de én reméltem, hogy pár éjszakát azért meghúzhatok nála.
A kávézóhoz vettem az irányt. Furcsa volt két bőröndöt húzni magam után, na de most őszintén, kit érdekel? Mondjuk én pont leszartam, hogy az emberek megbámultak. Máskor is volt már erre példa.
-Szia Sasha -köszöntem neki.
-Szia Alexis -mosolygott, majd mögém nézett. -Eljöttél otthonról? -kérdezte némi aggodalommal a hangjában. Egy fejbólogatással jeleztem a válaszomat.
-Nem aludhatnék pár napig nálad? Csak pár napig..amíg találok valami helyet magamnak -kértem.
-De, persze.  Remélem nem lenne baj, ha a kanapén aludnál. Nincs máshol hely.
-Nem baj! Nagyon szépen köszönöm -mosolyodtam el halványan. Ez igazán kedves gesztus.
-És egyébként úgy néz ki megszereztem az állást itt.
-Ez komoly? -hüledeztem. Sosem voltam az a lány aki ugrálni tudna örömében, de most kedvem lett hozzá. -Annyira köszönöm Sasha. Annyira aranyos vagy. Nem tudod, hogy ez mennyit jelent nekem -mondtam.
-Ez semmiség -nevetett. -Viszont ki kéne tölteni egy jelentkezési lapot. Csak a formalitás kedvéért.
-Igen, persze, oké.
Beletúrtam a hajamba, majd körülnéztem a helyen. Tökéletes lesz.
-Hárman lennénk alkalmazottak. Igazából az esti órák azok amik kissé nehezek kettőnk számára, így jól jön majd egy harmadik ember.
-Nagyon örülök.
A következő egy órában beszélgettünk -természetesen amikor a vevők nem jöttek-, majd megmutatta az ottani gépek használatát.

-Na figyelj. Most van este hat óra és én most bezárok. Menj át a barátodhoz aludj nála én addig előkészítem a kanapét, meg minden. Örülni fog neked -mosolygott. Megöleltem. Nem vagyok az az ölelkezős fajta, de annyi mindent köszönhetek neki.
-Köszönöm, tényleg.
Úgy beszéltük meg, hogy az egyik bőröndöt ő elviszi a lakásához a másikkal pedig én elmegyek Zayn-hez.


***

-Zayn...mikor is kezdődik az a turné? -kérdeztem hirtelen felindulásból. Nem tudtam aludni, pedig az óra már rég elhagyta az éjfélt is. A levegővételéből tudtam, hogy ő sem alszik.
-Három hét.
Három? Három hét?  21 napom van vele még el nem megy 7 hónapra. És akkor összeállt a kép. Hogy miért vagyunk mostanában sülve főve egymással és miért kap ennyi szabadnapot. Mert el fog menni és sokáig nem fogom látni. Mi lesz velem?



Sziasztoook!:) El sem hiszem, hogy ez már a 26.fejezet. Olyan furcsa..még nem rég kezdtem el ezt a történetet. Na mindegy. Tudom, hogy mindenkinek nagyon nagyon nehéz az iskola -nekem is:D-, és, hogy alig jut időtök valamire, de kérlek kommenteljetek! Ez nagyon fontos nekem, hiszen innen tudom, hogy jó-e a rész vagy netalántán nem.

Ui.: Mostantól félévig a hétfők kivételével mindegyik nap fé l5-5 körül fogok hazaérni. Emiatt nem igazán tudom, hogy hogy fog jönni az egy héten két rész, de biztos, hogy fog!
Legyen szép vasárnapi napotok!:*
Selena

25.fejezet

Ölelj meg, kérlek!

-Mi a baj? -kérdezte Zayn. Lehunytam a szemeimet miközben a vállához nyomtam fejemet.
-Aludhatnék itt? Nem zavarnék? -motyogtam halkan.
-Persze. Na gyere -húzott be magával a meleg házba. Szótlanul vettem le a cipőmet a bejárati ajtó mellett, majd ugyanilyen némasággal mentem Zayn után. Igazándiból amikor elindultam némiképpen jobb kedvem lett a Sasha-val történt beszélgetésem után, de volt időm az úton gondolkodni és lehangoltam a saját kedvemet. Nincs hol laknom. Ez azért egy elég felkavaró érzés.
-Szeretnél róla beszélni? -annyira aranyosan kérdezte. Nem volt tolakodó vagy nem akarta kiszedni belőlem. Valahogy tudta, hogy mit kell mondani. Egy fejrázással jeleztem, hogy nem akarom még róla beszélni. Gyorsan bújtam oda Zayn mellé, miközben ő átkarolta a derekamat és én a mellkasára hajtottam a fejemet. A hajamat simogatta miközben én átöleltem a testét.

-Érzem, hogy nagyon dobog a szíved -mondta miközben végigsimított a hátamon. -Nyugi.
Ha az létezett még jobban akkor közelebb húzódtam hozzá. Kezemet megfogva húzott fel magával a szobájába. Lustán követtem őt.
Szembefordított magával miközben egy forró csókot nyomott a számra. Csak lefagyva álltam miközben monoton stílusban csókoltam vissza.
-Lazulj el, Alexis -motyogta halkan. Megpróbáltam teljesíteni kérését miközben kezeivel végigsimított oldalamon. Egy pillanat alatt a hátam már az ágy puha matracához ért miközben Zayn még mindig csókolt. Meleg kezei érintették bőrömet immáron a felsőm alatt. A lenge anyag immáron egy halk koppanásra ért a földre. Azonnal elpirultam és Zayn ajkai immáron a nyakamat csókolták. Egy hangos nyögés hagyta el a számat.
-Zayn..én erre még nem állok készen -suttogtam. Nagy szemekkel nézett rám, majd miután leesett neki a dolog egy puszit nyomott az arcomra. Szégyelltem magamat. Szégyelltem a testemet előtte.
-Sajnálom, csak elragadott a hév. Nem gondoltam..-mondta, de megráztam a fejemet. Felültem ő pedig ugyanígy tett. Felvettem a földről a pólómat, majd magamra húztam. Tenyeremet Zayn mellkasára helyeztem és visszalöktem az ágyra. Szorosan bújtam hozzá. Egy könnycsepp, kettő, majd három és ezután már nem is számoltam őket.
-Hé..nincs semmi baj -nyugtatott Zayn miközben maga felé fordított és letörölte a sós könnycseppeket. -Nem akartam ezt csinálni. Nem tudtam, hogy ez így érint téged -szabadkozott.
-Nem, ez nem amiatt van -nyögtem ki, miközben a könnyeimet töröltem. -Csak én már ezt nem bírom -zokogtam. Gondolom, hogy nem értette miről is próbálok beszélni, de a következő pillanatban már a hátam az ágytámlánál volt és így végül normálisan levegőhöz is jutottam.
-Ne sírj. Utálom ha sírsz -ölelt át. Szorosan fogtam meg karját amivel eddig ölelt.
-Ne hagyj el -zokogtam. Fogalmam sincs, hogy mi miatt jött ki belőlem az egész dolognak a hatása. Belegondoltam mindenbe és hirtelen tört rám a zokogás. Nem bírtam és nem is akartam abbahagyni. Néha -még régen- a sírás és a távozó könnycseppek segítettek feldolgozni a sorsomat. Akkor órákon át tudtam sírni. Most viszont abban különbözik a helyzet, hogy van mellettem valaki.



-Szia -köszöntött egy mély, rekedtes hang. Álmosan dörzsöltem meg a szemeimet. Bizony reggel volt. Nem igazán emlékszem mikor aludhattam el. Az még rémlik, hogy Zayn ölében fekszem miközben a tüdőm szakadozott ütemben emelkedik le és fel, de utána több nem. Beletúrtam a hajamba. Még a tegnapi ruha volt rajtam.
-Szia -köszöntem. Zayn végigsimított ujjaival arcomon.
-Jobban vagy?
-Kicsivel -mosolyodtam el halványan.
-Szeretnél róla beszélni?
-Majd. Kicsivel később.
Felültem, majd egy gyors csókot nyomtam az arcára. Figyeltem ahogy egy hirtelen mozdulattal nagy kezével végigsimít a combomon, fel a derekamig. Beleremegtem a mozdulataiba.
-Jó tudni, hogy miket váltok ki belőled -mondta komolyan, de a hangján hallatszott, hogy nehezen tudja nevetését elfojtani. Elpirultam, sőt szerintem a színem bizonyára hasonlított egy rák színéhez. Ő az első férfi aki valamiféle érzelmet kivált belőlem ráadásul egy egyszerű érintésre is elpirulok. Szerintem tisztában van azzal, hogy mennyit jelent nekem az, hogy megfogja a derekamat vagy éppen a hajamat simogatja. Mindenesetre, ha nem tudja, én nem fogom neki elmondani már több okból se.
-Eljössz velem ma vásárolni?
-Hova? Mit akarsz venni?
-Nemsokára kezdődik a turnénk és kellene venni pár ruhát.
-Turné? -szívtam be a levegőt. Kicsit megijedtem. Mennyi ideig tart egy turné? Egy hónap? Az nagyon sok. Egy hetet sem bírnék ki.
-Igen..
-Mennyi idő? -a feszültség kettőnk között tapintható volt, bár egyikőnk sem kezelte jól. Én bepánikoltam ő pedig a reakciómtól félt, gondolom.
-7 hónap.
Ekkor volt az a pillanat amikor a levegővételem szakadozott lett és egy pillanatra a szívverésem is leállt. Egymás szemében néztünk és nagyon nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ne rohanjak ki a szobából.Mindenféle érzés kavargott bennem. Egy csapásra suhant át az arcomon érzelmek sokasága és kedvem lett volna csapkodni,sírni vagy netalántán egy kis zenét üvöltetni egymagamba. Mindezt nem tudtam megtenni, mert ott ült előttem és meg kellett szólalnom.
-Értem -makogtam.
-De nagyon sokszor fogok hazajönni, hidd el. Először csak az államokban leszünk aztán pedig jön Amerika és a végén Ausztrália. Semmi az egész -biztatott, de igazából reménytelenül.
-A szüleim kiraknak engem otthonról -vallottam be. Nem akartam neki most, ezek után elmondani, de a szavak kibuktak belőlem. Tisztában voltam vele, hogy ezt most tényleg nem kellett volna felhoznom.
-Mi? -értetlenkedtek.
-Emlékszel amikor tegnap haza kellett mennem? Otthon anyám elmondta, hogy mégis lesz valamilyen "csoda" folytán gyerekük -mutattam macskakörmösen a csoda szót.
-De hát az jó, nem? Mármint lesz egy kis tesód.
Úgy gondolom az arcom mindent elárult ebben a pillanatban.
-El kell költöznöm, Zayn. Ezt mondta el az anyám. Méghozzá valószínűleg egész gyorsan. Lehet, hogy lesz munkám, de viszont lakásom az nem -mondtam úgy, hogy a hangom egyre drasztikusabbá és ijedtebbé vált.
-Alexis, nagyon sajnálom -ölelt meg. Jó szorosan öleltem vissza és beszívtam mélyen az illatát. Próbáltam ezt a pillanatot mélyen belevésni a fejembe. -Költözz hozzám -mondta nemes egyszerűséggel.
-Nem. Pont ezt nem akartam. Olyan jó lenne egy kis lakás ahova elbújhatnék néha a gondjaim elől. De egy lakásra nem lenne pénzem, ráadásul azt sem tudom mit fogok csinálni.
-Figyelj, ugye tudod, hogy lakhatsz nálam..bármikor? Amikor csak akarsz és amennyi ideig csak akarsz. Nagyon fontos vagy nekem és szeretnék segíteni.
Halványan elmosolyodtam miközben kezünk összekulcsolódott.
-Köszönöm, tényleg.
-Én itt vagyok neked.
Most itt van nekem. De mi lesz, ha elmegy turnézni? 7 hónap? Az nagyon sok. Mi lesz velem hét hónapon keresztül, ha nem lesz itt? Nagyon lassan esett le a dolog..akkor nekem már nem lesz senkim.


Sziasztok!:) Kinek hogy megy a suli? Fárasztó, nemde? Kérlek kommenteljetek és pipálgassatok! Xx Selena

24.fejezet

Minden lánynak két oldala van. Egy jó és egy rossz.

-Mi a baj? -kérdezte Zayn aggódó tekintettel. Gombóc jelent meg a torkomban, majd nagyot nyeltem.
-Nem, nincsen semmi probléma, de most haza kell mennem. Az anyám hívott -mondtam furán. Felvettem a telefont és csak annyit mondott "gyere haza" és letette. Teljesen olyan hangnemben beszélt velem, mint ahogy eddig szokott azonban éreztem valami örömöt is. Ő? Nem értettem, így mihamarabb haza szerettem volna menni megtudni, hogy mi ez az egész.
-Oké, akkor elviszlek -mondta mosolyogva.
-Nem, nem kell köszönöm. Jobban szeretnék most sétálni -mondtam aprót mosolyogva miközben még mindig a kanapén feküdtünk. Mellkasához érintettem a kezemet, majd sóhajtva álltam fel. Egy gyors csókot nyomtam a szájára, majd a táskáimat felkapva elindultam haza.

-Mi történt? -nyitottam ki a bejárati ajtót. Egy örökkévalóságnak tűnt ide érni. Nem vagyok valami kíváncsi természetű, de ez az egész kellőképpen felkeltette az érdeklődésemet. Anyám a nappali előtt állt csípőre tett kézzel miközben mögötte egy bőrönd állt.
-Költözöl -közölte nemes egyszerűséggel. Egy pillanatra kihagyott a szívverésem és teljesen lefagytam.
-Hogy mi? -suttogtam miközben csak álltam.
-Igen. Mivel már elmúltál 18 itt az idő, hogy munkát keress és elköltözz, mint minden normális felnőtt ember -közölte monoton hangon.
-De hát már rég elmúltam tizennyolc. Most mi történt hirtelen? -értetlenkedtem még mindig lefagyva. Egyáltalán nem fogtam fel, hogy mit mondott.
-Gyerekünk lesz.
-Hogy mi?
De hát nem is lehet. Azért utáltak meg. Azért rossz az életem. Akkor most minden jobb lesz? Az agyam hirtelen megálljt parancsolt. Akkor nem kéne elköltöznöm. Lesütöttem a szememet.
-Nem úgy volt hogy nem lehet gyereketek? -kérdeztem óvatosan.
-De. Az orvos is azt mondta, hogy ez maga a csoda -még mindig ugyanolyan hangnemben beszélt velem, de a szemében könnyek gyűltek.
S akkor jött el az a pillanat amikor minden leesett számomra. Képesek lennének rá? Persze. Képesek lennének elköltöztetni, mert jön az új baba akit imádni fognak meg minden? Persze. De én hova megyek? Nincs senki akihez mehetnék. A fejemben felvillant egy kép mégpedig Zayn-ről. Igen, hozzá mehetnék. De annyira új ez nekem még az a ház pedig akkora. Az biztos nem jelentene jót. Nélküle pedig nincs senkim. Most akkor az utcára kerülök? Még munkám sincsen. Azt hittem ott helyben rogyok össze.
-Mivel ez a ház nem elég nagy, anyagi fedezetünk pedig nincsen arra, hogy új lakást vegyünk maradt a költözés megoldás. Mivel csak három szoba van a pici a tiédet kapja. Hamar el kell kezdenünk mindent úgyhogy mihamarább ki kéne költözni. Festés, parkettázás, bababútorok. Nincs sok időnk.


Minden erőmet összegyűjtve futottam fel a szobámba, majd egy nagy lendülettel becsaptam az ajtómat és az ágyra rogytam. Sosem kedveltem kifejezetten ezt a helyet, mivel szinte sosem voltam itthon, de amikor igen akkor csak itt lehettem. Volt ennek a helynek valami varázsa, története. Most pedig az állítólagos szüleim kiköltöztetnek innen, mert jön az új gyerek aki egyébként nem jöhetne. El kell innen mennem mégpedig most. Kiszellőztetni a fejemet és valakivel beszélni. Zayn-nel több okból sem akartam. Az első és legfontosabb, hogy valami olyasmit mondana: Költözz, de ez nem fog megtörténni. Miközben épp kiszaladtam a házból elővettem a telefonomat és csak remélni tudtam, hogy felveszi ez a személy a telefont és netalántán beszélne velem.
-Sasha. Találkozhatnánk? Szükségem lenne valakire -mondtam elfojtott hangon. Csilingelő hangja most kicsit aggodalmasan szólt a telefonja és hamar elmondta a címet ahol dolgozik így mihamarabb elindultam.


A kávézó amibe betértem egy elég jól felszerelt helynek tűnt és a pult mögött már meg is pillantottam Sasha-t.  Nem fogok hazudni; kész idegroncsként értem oda. Abban sem voltam biztos hogyan vettem rá magamat, hogy lábaimat lépésre bírjam és idejöjjek. Minden ködösnek tűnt. Az a tény, hogy el kell költöznöm a én 'drága' szüleimtől nem fáj. Cseppet sem. A tudat viszont igen, hogy jelenleg nincs otthonom és munkám se. Ez szinte belülről felemésztett. A tehetetlenség állapota bizony marcangolni tudja az embert. Próbáltam és én tényleg megpróbáltam a pozitív oldalát nézni, hogy hátha lesz lakásom is és valamilyen csoda folytán még egy jól fizető állást is találok, de nem jön minden ilyen könnyen. Főleg nekem, Alexis Millernek akire nem szép sorsot szántak.
-Szia -erőltettem egy kis mosolyt magamra ahogy megálltam a lány előtt. Megértően nézett rám és csak annyit mondott:
-Na gyere meghívlak egy teára addig ülj le és várj meg.
Az egyik eldugott kis sarokban levő széken foglaltam helyet és üres tekintettel vártam Sasha-t aki hamar megérkezett egy nagy adag forró teával.
-Nyugtató.
Aprót bólintottam miközben óvatosan próbáltam kortyolni az italból.
-Mi történt? -aggódott. Óvatosan néztem rá és átfutott az agyamon: Elmondjam neki? És megdöbbenve jöttem rá, hogy bízom benne.
-A szüleim szó szerint kilakoltatnak otthonról. Nincs helyem se valami munkám. Minden összeomlott egy órája körülöttem -suttogtam.
-De hát miért? Nincs jó kapcsolatod a szüleiddel? Vagy miért teszik ezt veled? -egy vállrántással jeleztem, hogy erről most nem igazán akarok erről beszélni.
-Nincs munkám és most már fedél sincs a fejem felett. És nem tudom, hogy ezt kivel tudnám megbeszélni ezt.
-És a barátod? Vele is összevesztél? -aggódóan figyelt miközben ajkai egy 'o' formát vettek fel.
-Zayn..vele minden rendben van. Csak nem igazán akarok minden problémámat rá zúdítani és amúgy is azt mondaná: menjek hozzá. Ezt pedig nem akarom,fogom elfogadni.
-Zayn? Mint Zayn...? -csodálkozott. Minden dolog ellenére elmosolyodtam. Megjelent szemeim előtt az egyetlen személy aki igazán sokat számít nekem.
-Zayn Malik -mondtam könnyedén. Sasha álla szinte leesett ahogy kiejtettem a nevét a számon. -Igen, ő az -mondtam mivel tisztába voltam azzal, hogy a következő kérdése az lesz: A 1D-ből? Igazándiból még sosem gondoltam úgy rá, hogy ő egy híres személy. Nincs miért úgy rágondolnom. Fontos számomra ő mint ember.

-És mi van a költözéses dologgal? -tért vissza az eredeti témára. -Mikor kell elköltöznöd?
-Most. Zayn-nél tudnék aludni pár napot, de nem akarom sokáig ezt húzni.
-Figyelj én munkát lehetséges, hogy tudnék neked szerezni, itt.
Körülnéztem a helyen. Nem tágas, nincs sok vendég és igazából nekem tökéletes lenne.
-Az nagy segítség lenne, köszönöm. Tényleg.
-Én tényleg nagyon szívesen segítenék neked a lakás keresésben, de én is egy ismerősömmel lakok egy lakásban és mi is alig férünk el.
-Nem, komolyan mondom nagyon sokat segítettél -mosolyogtam miközben felálltam, hogy menni készülök. -És nagyon köszönöm a finom teát.
-Igazán nincs mit -ölelt meg amit viszonoztam. Úgy döntöttem akár kidobálják a cuccaimat a szüleim, akár nem, most nem haza fogok menni. A tea nyugtató hatása és a tudat, hogy lehet lesz munkám némiképp hatott a kedvemre, de nem egészen voltam rendben. Egy hosszú séta után csengettem be a házhoz mire Zayn elég hamar nyitott ajtót.
-Mi történt? -nézett rám aggodalmas tekintettel.
-Szükségem van valakire -suttogtam. Szó nélkül lépett egyet előre és ölelt át szorosan.
-Én itt vagyok -mondta.




Sziasztok!:) Kicsit késve érkezik a fejezet, de őszintén az órarendem valami hihetetlen. Amikor megláttam az első reakcióm az volt: Most ez a kész átverés vagy mi?
Úgyhogy valószínűleg egy héten két fejezet fog jönni. És tudom, hogy mindenkinek iskola, nehéz meg minden de azért nagyon örülnék neki, ha nem csak egy komit kapnék. #plíz :*)
Puszi.

23.fejezet

-Kedvellek.
-Miért tennéd?
-Hagyd a kérdéseket.

-Add ide -kaptam ki Zayn kezéből a lázmérőt.
-Mennyi? -kérdezte egy kis idő múlva. Elhúztam a számat.
-38,9.
-Hozok neked gyógyszert -mondta és a konyha felé vette az irányt.
-Orvoshoz nem viszel el? -kérdeztem viccesen.
-De, jó ötlet. Átöltözünk és indulunk is -mondta amikor visszatért a kezében egy gyógyszerrel és egy pohár vízzel. Sóhajtva gondolkodtam az ötletén. Sohasem voltam még orvosnál. Mármint..a kötelező védőoltásokat meg ilyesmiket megkaptam, de ha beteg voltam akkor nem vittek el. Inkább otthon kezeltek.
-Nincs is fehérneműm Zayn. Így nem tudnék elmenni -jegyeztem meg. Miért van az, hogyha netalántán a fehérnemű szót kell Zayn előtt felhoznom akkor elpirulok? Ez aggasztó.
-Akkor elmegyünk hozzátok, te ott felöltözöl én pedig elviszlek.
-Egyedül is eltudnék menni -vitatkoztam.
-Betegen? Egyedül a hidegben? Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.
-Oké -sóhajtottam, majd óvatosan felálltam a kanapéról. -Köszönöm, hogy elviszel -mosolyodtam el. Közelebb hajolt hozzám, hogy egy csókot adjon, de én gyorsan elhúzódtam, hogy ne kapja el. Mosolyogva húzott közelebb magához és immáron sikeresen egy csókot adott ajkaimra.
-Nincs mit.


-Pakolj össze több napra -mondta Zayn mikor leállította a motort.
-Mert? -néztem rá döbbenten.
-Beteg vagy és szeretnélek magam mellet tudni.
Egy kicsit azért meghatódtam. Nagyon sok mindenen meghatódok amit ő mond nekem. Maga mellett akar tudni...törődik velem és érdeklem. Ha most egyedül lettem volna valószínűleg még könnyek is szöktek volna a szemembe.
-Feljössz velem? -mutattam a házra. Bólintott és kiszálltunk az autóból.
Megfogtam a kezét amikor mellettem termett, majd elindultam. A zár kattanással jelezte, hogy bemehettünk. A szüleim nem voltak itthon -egyébként soha sincsenek itthon-, de ennek külön örültem most. Felmentem a lépcsőn ezzel magammal húzva Zayn-t aki eddig csendben nézelődött. Benyitottam a szobába és egyből pakolni kezdtem.
-Ez a te szobád? -bukott ki Zayn-ből az amúgy elég nyilvánvaló tény.
-Igen.
Tényleg nem nagy szám, eléggé kicsi, egy ágy, egy szekrény és egy íróasztal fér el benne. Gondolom a falfestéken akadt ki vagy netalántán a redőny állapotán, de 19 év alatt ezek a dolgok is elromolhatnak, és a festék is lejöhet egy két helyen a falon.
Bementem a fürdőszobába ami a szobából nyílt és kihoztam a legszükségesebb dolgaimat. Egy kisebb táskába pakoltam be pár ruha mellé. Gyorsan választottam ki egy egyszerű szettet amit a kezeim közé kaptam és elindultam a fürdő irányába.
-Átöltözöm -mondtam gyorsan. A fiú aki eddig a segítségemre volt mindenben most az íróasztalomon tartott fotókeretet nézte amiben egy kiskori kép volt rólam.
Sietősen kaptam magamra a ruhákat, majd kivágtam az ajtót, felkaptam a táskámat és Zayn-t magammal húzva léptem ki a házból.



-Figyelj. Én még nem voltam orvosnál -mondtam. Zayn döbbenten fordult felém amikor megálltunk az orvosi rendelő előtt.
-Soha? -bólintottam. -Hogy hogy?
-A szüleim sosem vittek el magamtól pedig nem mentem.
Valamiféle segítséget vártam. Mit fognak velem csinálni? Jó azzal tisztában vagyok, hogy megvizsgálnak, de hogyan? És mivel? Fogalmam sincs ezekről.
-Hát..le kell venned a pólódat megnézik a szívhangodat aztán gondolom a torkodat, megkérdezik mi a panaszod, írnak fel receptet és jössz.
-Zayn..én nem veszem le a pólómat -ijedtem meg. -Beutal valami klinikára vagy mit tudom én.
-Örülnék, ha beszélnél egy pszichológussal.
Furcsa tekintettel néztem rá.
-Nem megyek be!
-Jó és akkor mit csináljunk?
-Menjünk vissza hozzád, ha pedig lemegy a lázam akkor nem jövünk vissza De ha tovább emelkedik és valami csoda folytán akkor visszajövök.



**


-Ébresztő -hallottam meg egy hangot előttem. A személy aki hozzám szólt most egy puszit nyomott az arcomra valamint a hajtincseimet amik az arcomnál ólálkodtak elfésülte onnan.
Párat pislogtam mielőtt teljesen megtudtam volna szokni a lámpa fényét. Elaludtam volna? Igen, határozottan.
Nyújtózkodva ültem fel, majd lustán körbenéztem.
-Már este van. Az egész napot átaludtad.
-Tényleg? -kérdeztem kómásan. A kinti tájat ténylegesen sötétség borította.
-Zuhanyozz le, mosd le a sminkedet aztán gyere aludni. Egyáltalán miért van rajtad még betegen is smink? Az nem jó a bőrnek -mondta.
-Zayn! -állítottam le. Épp felébredve egyszerűen utálok beszélni vagy kommunikálni, de vele azért más volt a helyzet. Ő az aki van nekem.
-Oké,oké abbahagyom.

Bevonultam a fürdőszobába a táskámmal együtt, majd gyorsan tusoltam le. Miután felvettem az egyik bő pólómat és az egyik rövidnadrágomat megmértem a lázamat. Tudom, hogy nem ajánlatos egy kiadós, meleg  fürdő után lázat mérni, de hát szerintem meg pont mindegy. Még mindig 38 fölött volt így vettem be egy gyógyszert, majd Zayn szobájába vettem az irányt. Karba tett kézzel figyeltem ahogyan az ágyán fekszik és a plafont nézi. Halk léptekkel lépkedtem, majd mellé dőltem. Mellkasára hajtottam a fejemet és elmosolyodtam ahogy hallottam szívdobogását.
-Ülj fel -kérte én pedig ezt megtettem. Ő is így tett. El is felejtettem, hogy az arcomat most nem takarja "máz" ami miatt magabiztosabbnak érzem magamat. -Gyönyörű vagy -mondta. Elpirulva hajtottam le a fejemet.
-Hazudsz -motyogtam.
-Miért hazudnék én neked? -emelte fel a fejemet. Nem tudom. Miért hazudna? Mutató ujjával óvatosan simított végig az arcom jobb oldalán. Megvontam a vállamat. -Na látod.
-A gyönyörű lányoknak nincs nagy karikáik a szemük alatt és bőrhibáik sincsenek.
-A gyönyörű lányok sem tökéletesek -mondta és megcsókolt. Kell nekem ennél több? A nyakamat tettem volna rá, hogy én sosem fogok ilyen érzéseket táplálni valaki iránt. A kérdésemre pedig a válaszom; nem.



Az éjjel ismét vihar tombolt így számomra nem volt meglepő, hogy a hajnali órákban többször is felriadtam, és eközben Zayn mit sem sejtve az igazak álmát aludta. Kábé tíz körül untam meg a heverészést valamint azt, hogy egyszer melegem lett egyszer pedig fáztam, így a takarót is egyszer lerúgtam magamról egyszer pedig rajtam maradt.
A konyhában először feltettem egy adag kávét, majd úgy döntöttem reggelit készítek. Az elhatározás megvolt az biztos. Rájöttem, hogy tükörtojást egész ügyesen tudok készíteni így neki álltam azt megcsinálni.


Az eredmény olyan átlagos lett, nem lett jó és rossz sem. Mondjuk azért Zayn-t lenyűgöztem vele. Remélem azért nem attól ámult el, hogy főztem.
Pár óra múlva a kanapén feküdtünk amikor megszólalt a telefonom. Érdeklődve néztem a képernyőre, hogy ki az aki engem keresett. A neven pedig ledöbbentem. Valaha hívott engem az anyám amikor a telefonom megvolt? Egyáltalán miért hívna engem? Nem igazán tudom. Sosem beszéltünk még telefonon. Valami baj történt?


Kérlek kommenteljetek!:)