22.fejezet

Can you be my Nightingale?

A fejem valami hihetetlen puha párnára volt ráhelyezve, testem pedig körül volt csavarva egy meleg lepedővel. Határozottan Zayn kanapéján fekszem. S akkor hirtelen ugrik be a tegnap este eseményei csak szép sorjában. Fejemhez kaptam a kezemet. Miket mondtam? Miket tettem? Még tudat alatt mondtam is, hogy ma megfogom bánni és igazam is lett. Hogy mehettem bele, hogy idehozzon? Hiszen haragudnom kellene rá.
Először homályosan, majd teljes nagyságban láttam meg Zayn-t. Egy fekete bögrében, gőzölgő folyadékot tartott maga előtt, majd amikor óvatosan felültem felém nyújtotta. Akkor vettem csak észre a sötét, hosszú ujjú felsőt ami rajtam volt. Idegesen hunytam le a szememet, majd sikerült elpirulnom. A francba már! Másodjára látott már fehérneműben akaratomon kívül. Ezeknek biztos rossz következményei lesznek. Mármint.. tudom,hogy mostanában tényleg keveset eszek és azt is, hogy milyen állapotban vagyok.
Látom magam előtt ahogyan Zayn elszörnyedt. Biztosan elszörnyedt..
-Köszi, de tudd, hogy még mindig haragszom rád -adtam a tudtára. Akármennyire is a szívem azt mondja: Nézd már Alexis milyen szexi így korán reggel. Tartanom kell magamat, mert megbántott.
-Tudom, és remélem; egyszer sikerül elérnem, hogy megbocsáss. És szeretnék veled valami fontosról beszélni majd.
Elkaptam a tekintetemet róla és egy kis pontra asszociáltam.
-Most legszívesebben elfutnák és itt hagynálak -motyogtam. Felnevetett, de nem úgy mint aki ördögein, vagy netalántán lebecsmérelve teszi ezt, hanem csak úgy viccesen. Egyáltalán nem volt bántó, sőt oldotta a feszült hangulatot kettőnk között.
-És miért nem teszed meg?
-Mert a kezemet is alig bírom felemelni -mondtam miközben a meleg kávét kortyolgattam. -Nagyon fájnak a végtagjaim és a fejem is széthasad.
-Így jár az aki hajnalban az esőben, átázott ruhában álldogál. Szerintem beteg leszel.
Elhúztam a számat.
-Honnan tudtad, hogy ott vagyok? -kíváncsiskodtam.
-Oda mentem hozzátok, kábé százszor becsöngettem, majd anyukád közölte, hogy bulizni mentél.
-Te beszéltél az anyámmal? -hüledeztem.
-Tudod nagyon megnyerő tudok lenni -mosolygott. Akaratlanul is felnevettem.
A kávés pohár immáron az asztalt érintette, majd óvatosan feküdtem vissza a kanapé melegébe. Sóhajtottam amikor a sajgó végtagjaim is a puha párnákra értek.


-Alexis, tisztában vagy vele, hogy hogy is nézel ki? -kérdezte Zayn. A kanapé belső oldalára fordultam át, így nem láttam őt. Nincs kedvem erről beszélni. Ez az én életem, az én testem úgy nézek ki ahogy akarok, úgy eszek ahogy akarok. Nincs beleszólása.
Miután nem szólaltam meg egy gyors mozdulattal fordított maga felé. Arcomat a kezei közé vette és kényszerítette, hogy ránézzek.
-Ez nem jó neked ugye tudod?
Elhúztam a számat miközben még mindig egymás szemébe néztünk. Az arcunk hihetetlenül közel voltak egymáshoz.
-Nem vagy az anyám. Zayn ne mond meg nekem, hogy mit is tegyek -háborodtam fel.
-Azt mondod megbízol bennem, számítasz rám, kedvelsz meg még mit tudom én. Akkor had mondjam el a véleményemet, és mivel törődök veled örülnék, ha megengednéd, hogy megmondjam a véleményemet -mondta én pedig megvontam a vállamat. Felőlem. Kedvelem Zayn-t sőt...de akkor se jöjjön egy olyan dologgal ami tudom, hogy rossz nekem és változtatnom kéne rajta.  Tisztában vagyok a dolgaimmal.
-A bordáid elég durva módon látszódnak, a karjaid és a lábaid pedig nagyon vékonyak. Miért jó ez neked? -kérdezte.
Egy ideig a barna takarót bámultam ami rám volt terítve. Miközben beszéltem nem néztem Zayn-re.
-Nagyon sok lány szuper vékony alakot akar. És ez nagyon kevés embernek adatig meg. Én sokáig nem ettem, hogy ilyen alakom legyen és ezt el is értem. Fogytam és végre álom alakom lett. De utána egyáltalán nem kívántam az ételeket és még mindig fogytam. Most pedig itt tartok -suttogtam.
-De hát csak enni kéne..ez nem nagy dolog -értetlenkedett.
-De amikor több napon keresztül nem eszel utána a szervezeted hozzászokik ehhez. Főleg, ha nagy fizikai munkát nem végzel. Volt olyan amikor megettem valamit rögtön kijött belőlem, mert nem bírta a szervezetem. Ez van -vontam meg a vállamat.
Zayn végigsimított ujjaival az arcomon, de én elhúzódtam.
-Lehet beszélni kéne egy orvossal, talán..
-Nem! -vágtam közbe gyorsan. -Biztos, hogy nem.
Éreztem, hogy a kezemet amit eddig magam mellet pihentettem, most valaki megfogja. Hitetlenül néztem ahogyan Zayn és az én kezem összefonódik egy tökéletes "kapcsot" alkotva.

-Én itt vagyok neked -mondta valamivel halkabban. Óvatosan pillantottam rá.
-De akkor ne csókolózz mással -suttogtam. Elnevette magát.
-Látszik, hogy még haragszol.
Lefeküdt mellém a kanapéra, majd magára húzott. A kezünk még mindig össze volt kulcsolva.
-Én itt vagyok neked -mondta.



**



-Nincs hosszabb pólód? -néztem kicsit feszengve Zaynre. A felső a combom tetejéig ért. Szerettem volna egy kicsivel hosszabbat kapni.
-Ennél jelenleg nincs.
-Az tök jó -mondtam irónikus hangnemben. A tegnapi ruhám még mindig vizes szóval az is kilőve. Ráadásul így haza sem tudok menni. Itt ragadtam. Ez mennyire ciki már?
Beletúrtam a hajamba, majd felültem a konyhapultra. Zayn előttem állt, majd elmosolyodott. Kicsit közelebb lépett hozzám úgy, hogy az ajkaink majdnem összeértek, de ő direkt, alattomos módon ügyelt; ez ne történjen meg. Kezei érintették csupasz combomat mire elmosolyodtam.
-Zayn -suttogtam miközben derekához értem.
-Igen? Mit szeretnél? -mosolygott önelégülten. Ajkamba harapva vártam, majd egy hirtelen mozdulattal közelebb húztam magamhoz, így sikerült megcsókolnom.
-Ezt -mondtam.
-Szóval már nem haragszol rám? -kérdezte óvatosan. Ismét a hajamba túrtam ami a tegnapi esőzés miatt mára hatalmas loknikkal lett tele. Utálom így hordani, szép, egyenesen szeretem.
-Dehogyisnem, de erre szükségem volt.
-És mit tehetnék, hogy ne haragudj rám? -megvontam a vállamat egy afféle "én nem tudom" mondat képen. -Talán ezt segítene? -puszilt meg szájon. Majd még egyszer.
Felnevettem miközben tarkón ragadtam, közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.


-Így nem tudok főzni -mondta mire csak nevetve leszálltam a konyhapultról.
-Segítek. Mit főzünk? -próbáltam a főzés, és az étel szó hallatán mosolygós maradni és vidám. Mondjuk nehezen ment, de én megpróbáltam.
-Rántott hús, sült krumpli megfelel? -nézett rám.
-Igen. Én csinálom a krumplit.
-Jól van azt amúgy is utálom -mondta mire felnevettem.



**


-Mi a baj? -nézett rám ijedten Zayn mikor szó szerint rádőltem a kanapéra, majd lábaimat felhúztam.
-Szarul vagyok -nyögtem ki. Az ebéd távozni szeretett volna belőlem, de a hányás gondolatától is irtózom valamint egyik pillanatban melegem volt a következőben meg fáztam.
Zayn meleg keze érintette a homlokomat.
-Lázas vagy -mondta. -Így jár aki szakadó esőben álldogál.
-Na nehogy már. Haza megyek -jelentettem ki.
-Betegen nem engedlek haza.
-Itt ragadtam?
-Igen -mosolygott önelégülten.


Heey! (*: 22.fejezet..Tudom, hogy rövid lett. Hamarabb jön a következő. Nagyon szépen köszönöm, hogy írtok, pipálgattok és kértek cseréket! Imádlak titeket <3. És már 34-en vagyunk.

Ja és kérlek titeket, hogy aki bloglovin'-on követ az kövessen be ott felül, oldalt is.

Kommenteljetek.
Legyen nagyon szép napotok!
Sel.

21.fejezet

Hatalmas, és erős széllökések kísérték végig a hazautamat. Alapból lassan mentem, mivel nem volt értelme haza mennem. Minek? Ott sincs senkim. Néha apró könnycseppek jelentek meg a szemeimnél amit a mutatóujjammal könnyedén letöröltem. Talán az a probléma, hogy ezek a könnyek egyre szaporábban jöttek. Pedig én mindent megtettem, hogy ne jöjjenek elő.
-Alexis -ragadta meg valaki a karomat. Hihetetlen. Már mióta eljöttem tőle és most itt van. Nyilván utánam futott.
-Menj el Zayn! -mondtam erőteljes hangnemben miközben még mindig nem fordultam hátra. Inkább letöröltem az utolsó cseppeket az arcomról, hogy erősnek mutatkozzak. Csak aztán néztem rá.
-Az nem az volt aminek látszik -védekezett. Dühöt éreztem.
-Ne gyere ezzel a mondattal. Tisztában vagy vele, hogy hányan jönnek ezzel a mondattal? Hülyeség, badarság és mindenféle rossz szót tudnék rá mondani -kiabáltam nagyon hangosan. Ledöbbent. A csuklómat még mindig nem engedte el, gondoltam félt, hogy esetleg elfutnék. Megtenném. Mással volt. Mással akart csókolózni.
-A lány, Cornelia. Párizsban volt egy vörös szőnyeges díjátadó és oda kísérővel kellett elmenni. A menedzsment találta ki, hogy ő legyen az.
-És emiatt meg is kellett őt csókolnod? -kérdeztem karba tett kézzel.
-Ő akart megcsókolni az isten szerelmére. Nem én! Nekem semmit sem jelentett.
-Szóval megcsókolt. Tudod azt nem láttam, már. Azonban örülök, hogy elmondtad -fordultam meg és elindultam.
-Várj már -ragadta meg újra a kezemet.
-Nem! Hát nem érted Zayn? Én bíztam benned. Először ebben a rohadt életben én bíztam valakiben. Én..én megváltoztam. Szó szerint az egyik napról lett a másikra egy új mosolygós lányt láttam a tükörben. Miattad! Nem tudtál volna mondjuk hátrébb lépni egy lépést és azt mondani: Ne haragudj, de van valakim. Vagy esetleg: Van kialakulóban egy kapcsolatom. Mond mi ebben a nehéz? -üvöltöttem újra. Az arcán sok minden suhant át ebben a pillanatban. -Na látod, hogy semmi.
S hazaindultam.



Nem részletezném sem az éjszakámat, sem az álmaimat sem. Biztosan volt már olyan minden emberrel, hogy nem emlékszik a napjából egy adott történésre. Például mit csinált háromkor, hogyan jutott A pontból a B pontba.
Ugyanígy érzek. Fogalmam sincs, hogyan sikerült hazajutnom vagy, hogyan került az ágyam mellé a százas zsebkendő. Az sem fér a fejembe, mily módon használtam el egy éjszaka alatt mind a százat. Az orrom körül piros foltokat véltem felfedezni a szemem pirosságát pedig nem tudtam mire vélni. Annyit azért nem sírtam. Ezt tetőzte a ronda karikák a szemem alatt. A francba..
A telefonomat még az éjjel, kómás állapotban ki kellett kapcsolnom mivel nagyon sok hívást kaptam Zayn-től.
Bevallom őszintén lehet féltékenynek mondani, de én nem akarom, hogy velem egyidejűleg mással is csókolózzon. Akarom őt. Mindennél jobban. Ő az egyetlen ember aki törődik velem. Akit érdeklem. Akit kedvelek. Kínosan felnevetek amikor rájövök, hogy mennyire fáj ez az egész.
Fontos nekem. És lehet, hogy nem lesz itt többé.
Megbotlottam, majd előre estem. Szerencsére az ágyam felfogta az esést, majd a fejemet a párnámba fúrtam. Kedvem lett volna sikítani egyet. Nem én rontottam el, hanem ő. Akkor miért fáj nekem ez ennyire? Miért érzem azt, hogy fáj? Egyáltalán én miért érzek így?
Az biztos, hogy ezek után bármennyire is vele akarok lenni közömbösen kell viselkednem. Nem tehetek mást, ha nem akarom, hogy újra így érezzek.




Fekete, testhez simuló ruha, ugyanilyen színben pompázó magassarkú, belőtt haj és füstös smink. Igen, úgy döntöttem elmegyek bulizni. Már annyira régen voltam, hogy az valami hihetetlen. Pedig őszintén szólva régen kábé naponta jártam oda. Imádtam a hangos zenét, a nagy tömeget és a táncoló embereket.
Miközben a bal szemem, utolsó tusvonal húzását készültem véghezvinni rájöttem arra, hogy én igazából Zayn miatt változtam meg. Nélküle ugyanaz a befordult, alkoholhoz nyúló lány vagyok aki eddig is voltam. Csak ő tett velem valamit.
Az eső kint erőteljesen csapkodta az ablaküveget valamint a sötét lakásba néha egy hatalmas villámlás fénye áramolt be amit nagy dörgés övezett. A legszebb időjárás amikor egyedül érzed magadat és ugyancsak egyedül indulsz el bulizni.
Végül úgy döntöttem nem fogja az egész estémet elszúrni az az aprócska tény, hogy kint milyen idő uralkodik. Taxit hívtam amit egy örökkévalóság volt kivárni mivel már nagyon bulizni akartam. Mindegy, a lényeg az, hogy valamilyen csoda folytán kilyukadtam a buli helyszínén. Hosszú, kígyózó sor állt a hely előtt és újra sok időbe telet míg sorra kerültem. Egy piros szalagot kaptam a kezemre és már mehettem is. Itt mindig hatalmas bulik vannak, ráadásul össze is futhatsz pár híres személlyel. Zayn-nel is pont itt futottam össze. Elhúztam a számat és inkább próbáltam a helyre fókuszálni. Hatalmas tömeg, mindenki táncol miközben a Wake me up című szám szól. Pár ismerős arcot véltem felfedezni a nagy tömegben akik mosolyogva -lehet a részegségtől- intettek nekem. Odamentem a pulthoz, hogy megrendeljem az első italomat. Majd meglátjuk mi fog kisülni ebből.




**




Valamilyen hihetetlenül állapotban, de mégis magabiztosan indultam ki a szórakozóhelyről a hajnali órákban. Az eső még mindig zuhogott, de tiszta és friss illat öntötte el London utcáit. Úgy gondolom az eddigi életem egyik legfergetegesebb buliján vehettem részt. Szinte egész éjjel eszembe nem jutott Zayn. Na, jó volt egy pár perc amikor az egyik sarokban ülve épp egy cigit szívtam el, amikor megjelentek arcomon a sós könnycseppek, de mielőtt ott lettem volna depressziós valaki felhúzott a földön és egy "nyomás vissza bulizni" hozzászólással lökött be a tömegbe. Itt nem voltak az emberek külön kis csoportokban, hanem mindenki együtt táncolt és énekelt. Idegenek beszélgettek egymással és engem is úgy kérdezgettek mintha már ezer éve ismernénk egymást. Megmondom őszintén nem bántam.


Épp egy söröspohárban található számomra ismeretlen folyadékot öntöttem ki vígan, az esőben miközben nevetve néztem körbe. Már vagy tíz perce átázott ruhában, és koszosan álltam ott, de még mindig nem indultam el. Az agyam teljesen azt diktálta, hogy most fogjak egy taxit, vagy valamit tegyek, mert az eső lassan teljesen úrrá lesz itt mindenen, de valamiért nem tettem. Valószínűleg az alkohol tette ezt velem.


-Zayn? -nevettem fel miközben megláttam egy alakot előttem. Teljes mértékben biztos voltam benne, hogy ő az. -Mit csinálsz itt? -kérdeztem miközben teljes testemmel felé fordultam. Még mindig a szakadó esőben álltunk.
-Eljöttem érted -mondta komolyan, majd megragadta a kezemet. Elrántottam onnan.
-Nyálas vagy. Nem kell a segítséged.
-Igazán? Van kivel hazamenned? Vagy netalántán a szakadó esőben fogsz hazasétálni? -húzta fel a szemöldökét. Karomat összefontam magam előtt amikor rájöttem, hogy lehetséges a fekete,testhez simuló  ruhám úgy átázott, hogy átlátszik a fehérneműm.
-Egy seggfej vagy Zayn. Utállak érted? Hogyan tehetted ezt velem? Miért csókolózol mással, aztán pedig miért hagysz el? Miért? Amikor tudod, hogy nem számíthatok másra -üvöltöttem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyet mondok, de fenébe azzal a fránya alkohollal. Miért mondat velem ilyeneket?
-Már elmondtam, hogy nem én csókoltam meg őt, hanem ő engem. Nem vetted fel a telefont, nem akartál látni én innentől nem tudtam mit tenni. Fontos vagy nekem, de semmibe veszel ilyen esetben -higgadt volt. Csodáltam ezért. Hirtelen ragadta meg a karomat és elkezdett húzni magával. A végtagjaimba sajgó érzést véltem felfedezni és akaratlanul is követtem.
A szórakozóhely mellett volt alul egy átjáró ahova gyorsan behúzott. Gondolom, hogy ne ázzunk meg.
-Alexis nyugodj le. Komolyan mondom -kezével érintette a bőrömet és én akaratlanul, erősebben löktem el magamat tőle.
-Nem! Ne mond ezt. Tudod, hogy mennyire rohadt féltékeny voltam? És, hogy mennyire fel tudja emészteni az embert a magány gondolata? Mert nekem volt valakim. Volt egy személy aki megváltoztatott. Ő pedig mást csókolgat. Tudod te; az milyen érzés? -tártam szét a karjaimat.
-Csak a pia beszél belőled. Gyere, majd holnap megbeszéljük -nyújtotta felém a kezét, de én nem reagáltam rá. Megvontam a vállamat.
-Nem tudod, hogy a pia beszél-e belőlem, vagy nem. Csak találgatsz.
Én sem tudtam, hogy melyik az igazság. Holnapra úgyis sok mindent megfogom bánni, szóval nekem már tényleg mindegy.




Erősen fogta a karomat, én újra ellöktem magamtól, de mindhiába. Nem vagyok annyira erős mint ő. Valószínűleg a fáradtság és az ital hatása is hozzásegített, hogy konkrétan összerogytam előtte. Újra a karjaiban találtam magamat ahogyan a kocsijához indulunk.
Deja vu érzés tört rám. Kezdődik minden előröl? Ő közeledik, én semmibe veszem, közeledik, én ugyanezt teszem, elrontok mindent, megcsókol, majd érezni kezdek valamit iránta. Nem akarom, hogy minden újrakezdődjön.
Nem akarok a karjaiban lenni, mert igenis haragszom rá! Azonban nem bírok megszólalni és közölni vele: Vigyél haza most. Vagy azt mondani: Hagyj itt. Valószínűleg, ha ficánkolni kezdenék, letenne az öléből, de még mindig nem teszek semmit. Nem tudok. Túl fáradt vagyok.




Sziasztook!:* Nagyon szépen köszönöm az öt kommentet!
Hihetetlenek vagytok, imádlak titeket!
Sel.

20.fejezet

-Zayn -suttogtam és elindultam felé. Ő ugyanígy tett. A testünk összeért, Zayn a derekamra tette a kezét én pedig a tarkójához raktam kezeimet. Az ajkaink összeértek és egy forró csókot váltottunk egymás között.
-Héj, szia -nevetett én pedig elmosolyodtam.
-Szia -mondtam és egy puszit nyomtam az orrára. Vele olyan más. Amikor valami oknál fogva hihetetlenül rossz állapotban indulok ide és őt meglátom minden gondom elillan. Bevallom tetszik ez az érzés, hogy vele a gondjaim elszállnak.

-Mi történt veled? -lepődött meg. -Más vagy.
-Ugyanolyan vagyok.
-Virulsz -mosolygott miközben még mindig ölelkeztünk. A kezei még mindig a derekamnál voltak az enyémek pedig a tarkójánál. A magasságkülönbség miatt Zayn lenézett rám, pedig én lábujjhegyen álltam.
-Csak örülök, hogy látlak.
-Hiányoztam? -nézett rám miközben nagyba mosolygott, és én erre az ajkamba haraptam. -Mert határozottan jobb lett volna, hogy velem vagy.
-Ez nekem túl sok -nyögtem ki. Ez túl hamar történik. Elvégre úgy vélem még részemről a tetszik fázisban vagyok és tapasztalatlanul gondolom, hogy ezek még nem tartoznak ide. Még félek ezektől. Én sosem voltam az az ember akin valakinek azt mondta: hiányzol. És ez sajnos ilyen hamar nem fog megváltozni.
Szeretem őt megcsókolni. Tetszik amikor az ajkaink összeérnek..olyan különleges. Olyan új.
-Bocsi -húzódott egy kicsit arrébb.



-Szóval ma az egész nap a miénk?
-Igen. Mit szeretnél csinálni? Esetleg elmehetnénk megnézni egy filmet vagy netalántán kajálni -ajánlotta fel.
-Én szeretek nálad lenni -jegyeztem meg ezzel utalva, hogy nem akarok sehova sem elmenni. Felnevetett. Szóval értette a célzásomat.
Mivel eddig az ajtója előtt álltunk mindketten jobbnak láttuk, ha ezt a beszélgetésünket benn folytatjuk. Ledobtam az előszobában magamról a cipőmet és a táskámat, majd a kanapéjához vettem az irányt. Leültem rá, de láttam, hogy Zayn mellettem álmosan figyel.
-Fáradt vagy?
-Ja. Hajnalban érkeztünk és nem sikerült azóta egy szemhunyásnyit sem aludtam.
-Hát akkor dőlj le és aludj -értetlenkedtem.
-De most itt vagy és nem akarok aludni.
-Figyelj attól, hogy itt vagyok még nyugodtan aludhatsz.
Felém nyújtotta a kezét én pedig kérdőn néztem rá. -Feljössz velem?
Egy pillanatig elgondolkodtam a kérdésén.Menjek vele fel a szobájába? Végülis ez nem olyan nagy dolog.
 -Megyek.
Megfogtam a kezét és felvezetett a szobájába. Bambán álltam amikor befeküdt az ágyba én pedig elhúztam a számat. Ez túl sok nekem még.
-Na...már feküdtél az ágyamban -jegyezte meg bennem pedig felötlött az első találkozunk emléke. Gyönyörű benyomást kelthettem mondhatom. Szó szerint mellé dőltem miközben a fejemet még mindig lehajtva tartottam.
-Mi az? -nevetett.
-Semmi -a tetkókkal beborított karján feküdtem és a tetkóit tanulmányoztam. -Ezeknek van jelentésük is?
-Igen, van -végighúztam mutatóujjamat a ZAP feliratú tetoválásán. -Az a képregény és a rajzolás iránti szeretetemet jelenti -sóhajtotta.
-Neked van tetoválásod? -kérdezte.
-Nincs, de mindig is akartam. Akikkel voltam egy társaságban azoknak a srácoknak egy csomó volt. Még tetkószalonban is voltam velük.
-És milyet akartál?
-Akartam egy álomfogót a bordámra, egy "gyönyörű vagy" feliratot franciául a nyakamra és egy remény feliratot a csuklómra. Kábé ennyi.
-Tudtad, hogy a tetoválásaid vagy éppen az akart tetoválásaid is a személyiségedre utal?
Mivel eddig a karján feküdtem most a fejemet elfordítottam, hogy ne lássam őt.
-Ne mond azt, hogy ismersz -motyogtam. -Nem szeretem amikor ezzel jössz.
Éreztem, hogy egész testével felém fordul, majd végigsimított a hajamon.
-Mióta nem tudsz aludni?
Ajkamba haraptam és lesütöttem a szemet. A francba. Ennyire kiismerhető lennék? Vagy netalántán ennyire kiismerhető az akarandó tetoválásom?
-Kiskoromba is mindig rossz álmok gyötörtek, de mostanában a gyerekkori emlékeim jönnek elő. Azokra mindig felriadok -motyogtam nagyon halkan.

Zayn átkarolt kezeivel és közelebb húzott magához. Mellkasához nyomódott a hátam.
-Túl sok? -aggodalmaskodott.
-Most nem -megfogtam a kezét ami eddig a derekamon pihent.
-Miket álmodsz?
-Nem akarok róla beszélni Zayn.
Ez volt az utolsó mondatunk mielőtt álomba szenderült volna. Az egyenletes légzéséből és szuszogásából tudtam megállapítani, hogy alszik. Kezeivel még mindig szorosan fogott és nem akartam esetleg felébreszteni azzal, hogy kimászom onnan. Mit volt mit tenni így maradtunk.



**


-Mutathatok valamit? -kérdezte Zayn.
-Mikor mondtam én azt, hogy nem? -néztem rá nagy szemekkel mire felnevetett. Intett, hogy kövessem én pedig kíváncsian figyeltem, hogy mi is fog ebből kisülni. A folyosó végén kinyitott egy ajtót. Látatlanban éreztem festék szagot így kíváncsian kukucskáltam be a helységbe.
-Azta -ejtettem ki tátott szájjal, és ámulattal a szót. -Hű..-csodálkoztam mikor beljebb léptem. A szobának nagy része televolt graffitizve amit gondolom ő csinált. A padlót halvány színű papír fedte, hogy a festék ne piszkítsa be a padlót és ezzel ne okozzon maradandó nyomokat. A sarokban pedig tömérdek festékszóró volt elhelyezve.
-Tetszik? -nézett rám óvatosan.
-Hihetetlenül. Ez valami csodálatos -fordultam körbe, hogy végigmérhessem az összes rajzot. -Nem is tudtam, hogy te ebben is tehetséges vagy.
Felnevetett és én is észrevettem a kimondott véleményemet. Sosem mondtam még senkinek ilyesmiket. Nem voltam elragadtatva más emberektől ráadásul ezt nem is jegyeztem meg senkinek.
-Csak hobbi.
-Nagyon jók. Hány ember tud erről? -kérdeztem és elmosolyodtam.
-Család, barátok,te.
Hű. Elég erőteljesen éreztem a barátok utáni szóközt. Szóval én egy külön csoportba tartozom. Azért ezt jó tudni. Számomra furcsa ahogyan feltérképezem ezt a több mint barátság zónát. Teljesen új és belsőségesebb pillanatok történnek köztünk amit megmondom őszintén nem bánok. Tetszik, hogy úgy érzem valakit végre érdeklem és törődik velem. Ilyet még sosem éreztem.
Kicsit közelebb léptem ez előttem álló rajzhoz. Mutatóujjammal óvatosan érintettem a falat és miután rájöttem, hogy a festék már rég megszáradt így az az ujjamat nem fogja befogni elmosolyodtam. Még egyszer utoljára körbefordultam.
-Ez annyira én vagyok. Mármint ez a világ -mondtam, de igazából nem voltam biztos benne, hogy érti mire gondolok.
-Tudom mire gondolsz, és azért is mutattam meg, mert gondoltam, hogy ez ahogy te mondod: a te világod.


Szégyellősen mosolyodtam el hiszen mégiscsak rólam volt szó valamilyen szinten.
-Éhes vagy? -nézett rám. Úgy gondolom ez a legutálatosabb kérdés a világon. Mármint számomra. Nem igazán értem minek kell ennyiszer megkérdezni. Ha éhes vagyok akkor valószínű eszek, ha meg nem akkor nem. Ilyen egyszerű. Azért pókerarccal pillantottam rá és a legmeggyőzőbb választ adtam.
-Nem.
Nagy szemekkel és fürkésző tekintettel  nézett rám.
-Zayn nagylány vagyok már. Tudom, hogy mikor kell enni és mikor nem -értetlenkedtem.
-Oké.


Csengetésre lettem figyelmes, majd Zayn értetlenkedő tekintetével találtam szembe magamat.
-Megyek megnézem ki az. Aztán visszajövök. Maradj fenn -mondta és lement. Összehúzott szemöldökkel figyeltem jobban mondva hallgattam a csilingelő női hangot a bejárati ajtó felől. Esküszöm nem állt módomban hallgatózni, de az édes szavak duruzsolása felkeltette az érdeklődésemet.
Megálltam a lépcső tetejénél és nyújtózkodtam egy kicsit, hogy lássam ki is az a nő.
Nos, többet is láttam. Két keze Zayn nyakánál volt miközben az egyikkel folyamatosan a hajába túrt.
Szőke,kék szemű, szuper vékony. Teljes mértékben illene Zayn-hez.
Pislogás nélkül figyeltem az eseményeket, de amikor a csaj közelebb hajolt elvileg ahhoz az emberhez akinek velem kéne ezt tennie, hogy megcsókolja és ezt ő is viszonozni szerette volna úgymond betelt a pohár.
Lefutottam a nappaliba mire mindketten felém néztek. Felkaptam a táskámat, majd az ajtóhoz mentem. Valószínűleg Zayn volt az aki megragadta a kezemet, hogy álljak meg, de nem érdekelt.
-Ez nem az aminek látszik -mondta, de nem figyeltem rá. Szinte minden filmben és könyvben ez az ócska, jelentéktelen mondat hangzik el. Látok. A két szememmel. Mégis mi az, hogy "nem az aminek látszik"? Pff.
Az utca végéig futottam, majd eluralkodott rajtam egy furcsa érzés. Akkor tulajdonképpen engem átvert? Van még valakije? Mi voltam én neki?
Könnyek szöktek a szemembe és mielőbb azon voltam, hogy ezeket megakadályozzam. Most már biztosan nagyban csókolóznak, önfeledten még én, azt hiszem...talán elárulva indultam haza. Egyedül.





Halii!:* Hű, 20.fejezet! Tudom, hogy rövid lett meg mi egyéb, de a héten nem igazán voltam itthon. Azért tettem ki egy kisebb fajta történetet. Kérlek szépen azt is olvassátok el, mert sokat jelentene. Szerintem elég jó lett.
Na m1. A következő részben sok dolog fog ám történni!
Ééés utoljára pedig..30an lettünk!:)


Kommenteljetek!
Puszii.

One Shot

Sziasztok!:) Ez a kis történet már nagyon régóta a fejemben körvonalazódik és remélem, hogy elolvassátok és véleményezitek. Természetesen 1D-s.:)
Ja igen és a csaj (Kylie) a  One Direction 6. tagja.

A nap már lemenőfélben van miközben Kylie Smith egy Görögországi kibérelt háznak, a földszinti nappalijának, fehér kanapéján fekszik és telefonozik. Mivel véget ért a híres banda a One Direction Take me home turnéja itt pihenik ki, csak ők hatan, egy hatalmas házban a fáradalmakat. Senki sem tudja, hogy itt vannak hiszen mindenki azt hiszi, hogy valahol Londonban pihennek.
Kylie immáron újra a twitter ikonra kattint és csekkolja, hogy történt-e valami a nagyvilágban. De hát mi is történhetett volna két perc alatt? Semmi.
Sóhajtva ült kicsit feljebb mivel az egész napos heverészéstől a végtagjai kíméletlenül elzsibbadtak. A fiúk nevetését és beszélgetésüknek apró hangfoszlányait hallotta és figyelemmel kísérte, de nem ment ki hozzájuk. A szeszélyes, olykor olykor makacs, nagyon szerethető, nagylelkű és aranyos lánynak természetesen megvolt az indoka, hogy miért nem megy oda hozzájuk, de ezt nem meséli el senkinek. Egyedül az ő naplója van tisztában az érzéseivel és csak a kis füzet van ott neki amikor néha éjszakánként elgondolkodik a dolgok miértjén és a végén álomba sírja magát. Egyszerűen minden tönkremenne, ha megtudnák a fiúk.

A tévét bekapcsolva lustán nézi a műsorkínálatokat, de görög csatornákon és pár néhol akadozó angol adókon kívül nincs semmi jó. Számára is furcsa volt, hogy három napja vannak itt, de a fiúk igazándiból nem is törődnek vele. Szerette volna, ha bejönnek és megkérdezik mi a baja, de nem igazán érti miért szeretné ezt hiszen az igazat úgysem mondaná el senkinek.

Eközben a híres banda öt fiútagja a medence mellett ül egy-egy hideg sörrel a kezükben és hangosan nevettek történeteiken.
-Hol van Kylie? -kérdezte Liam két röhögőgörcs között. -Egész nap nem láttam. Sőt szinte az elmúlt három napban csak reggelizni jött ki és semmi -tanakodott és erre a mondatára a fiúk is gondolkodni kezdtek.
-Biztosan piros betűs napokat él át -mondta Louis a banda viccmestere, és egyben leghangosabb tagja.
-Nem hiszem. Megyek megnézem -állt fel sóhajtva az ír szépfiú és elindult a hatalmas üvegablakhoz aminek rejtett titka az, hogyha eltoljuk akkor ajtóként is funkcionál.
-Hé. Mi a baj? -ült le Niall Kylie mellé miközben az utolsó cseppeket is kiitta a sörösüvegéből. Smith kisasszony rá sem hederítve n nézelődött az interneten pár Görögországi nevezetesség után amiket netalántán az elkövetkezendő öt napban megnézhetne egy útikönyv és egy térkép segítségével.
Mivel Niall-nek kellőképpen feltűnt, hogy a 1D egyetlen női tagja nem figyel rá, egy óvatlan pillanatban kapta ki a lány kezei közül a telefont. Pár pillanatig Kylie a telefonja hűlt helyét nézte, majd egy gyors mozdulattal fordult a szöszi irányába.
-Igen? -tette fel kérdését. A mindig mosolygós, kissé beszédes lánykára egyáltalán nem volt jellemző, hogy ilyen hangnemben beszéljen bármelyik bandatársával, ráadásul egy közös nyaralást sem hagyna ki.
-Mi a baj?
-Semmi -válaszolta és visszaszerezte telefonját.
-Kylie..-sóhajtott Niall. -Kylie -mondta még egyszer, mivel a lány nem reagált. Óvatosan ragadta meg mindkét kezét megakadályozva ezzel, hogy a készülékét tovább nyomkodja, valamint így a figyelem is rá összpontosult.
-Mond el, hogy mi a baj. Hátha segítek -mondta a fiú, de a lány megvonta a vállát ezzel jelezve, hogy nincs semmi. Mekkorát hazudik! -Ismerlek már három és fél éve és tudom, hogy mikor van valami problémád és mikor nem. Szóval mond el kérlek.
-Ezen nem tudsz segíteni -mondta komoly arccal Kylie és kiszabadítva magát kiszaladt a bejárati ajtón. Niall utána ment, de kicsit későn ért oda. Az említett személy addigra már a falnak háttal állva, lehajtott fejjel sírt. Éppen a könnyeit törölgette és szipogott. Niall még nagyon kevésszer látta őt ilyen állapotban. Amikor az X-faktorban kiestek, a hat tagú társaságból az öt fiú sírt órákon keresztül. Kylie erős volt. Ő nem sírt.
-Hé..mi a baj? -kérdezte aggódva a fiú miközben megfogta a lány állát és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. Mindig tudta mikor hazudik Kylie így tisztában volt vele elmondja-e az igazat vagy nem.
-Nem mondhatom el. Az tökre tenne mindent. Nem vagyok képes rá -szipogta a leányzó miközben újra elindult az út felé, hogy bánatát valahol kicsit messzebb heverje ki. Újra és újra.
Niall viszont most résen volt így elkapta Kylie kezét és maga felé fordította.
-Mond el -kérte.
-De akkor nem mondhatod el senkinek. Azt hiszem ez tönkre teheti a bandát -sírt, majd beletúrt a hajába és egy lélegzetvételnyi idő alatt szedte össze magát. -Szeretem őt. Szeretem őt Niall. Immáron több mint egy éve bele vagyok esve. Egy éve már nincs senki, mert én csak rá várok. Nekem ő kell. A férfiak állandóan jönnek mindenféle ajánlatokkal, dicsérgetnek, de ezek engem hidegen hagynak. Szeretem őt. Nagyon -sírta Kylie miközben újabb könnycseppek csordultak le az arcán ezzel minden érzelmet elárulva. Niall döbbenten állt és gondolkodott. Rájött, hogy valószínűleg az egyik bandatag tetszik a lánynak ennyire, de nem jött rá kiről is áradozik így.
-Kiről beszélsz? -értetlenkedett.
-Zayn-ről -mondta miközben szája elé kapta a kezét és sírni kezdett. Immáron a térdei is felmondták a szolgálatot így hamar Horan kezében találhatta magát. -Nagyon szeretem őt -zokogott. -És fáj, mert nem lehet az enyém.
-Shh -csitította Niall, Kylie-t miközben haját simogatta nyugtatásképpen. Pár perc múlva mikor már a lány lenyugodott a fiú kicsit eltolta magától, hogy a szemébe nézhessen.
-Hogy sikerült ezt ennyi ideig titkolnod? -hiszen össze voltak zárva egy turnébuszba nyolc hónapig. Látta minden nap egy szál boxerben ahogyan aludni ment, és hallotta ahogyan a reggeli rekedtes hangján beszél hozzá. Kylie Smith-ből remek színésznő lenne az egyszer biztos!
-Nehezen.





-Na mi van Kylie-val? -kérdezte Harry amikor az imént mindenbe beavatott személy visszatért a medence mellé.
-Semmi. Csak most nyűgös. Kiakarja pihenni a nyolc hónap fáradalmait. Elment aludni. Zayn szerintem örülne neked, ha esetleg felmennél hozzá beszélgetni.
A hősszerelmes fiúnk Zayn Malik beletúrt mindig tökéletesen álló hajába és Niall-ra nézett.
-Nem igazán tudom, ha most fáradt akkor inkább aludjon. Nem érez irántam semmit. Egyszerűen belefáradtam abba, hogy három és fél éve várok rá.
Hohohó! Igen, Zayn immáron három és fél éve, az első találkozásuk óta hihetetlen módon tetszik neki Kylie Smith. Két kapcsolatnak nem mondható, több hónapos afférja is volt, de Zayn hamar véget vetett mindkettőnek. Nem tudta nem azt a bizonyos lányt látni a két afférjában.
A két érzelem között az a különbség, hogy Zayn érzéseit a többi fiú mindvégig tudta. A férfiak alapból látják a másikon az ilyeneket, úgyhogy nem igazán tudta titkolni előttük. Az ő részéről rendesek voltak, hiszen nem szóltak semmit, senkinek. Zayn Malik megvan győződve arról, hogy Smith egy sokkal vonzóbb pasira vágyik mint ő. Bár tudná, hogy a másik fél mit gondol erről!
Egyébként jobban belegondolva Niall Horan egy bűntárs lenne? Hiszen a pár perccel ezelőtt zokogó leányzónak semmit sem szólt. Főleg azt nem mondta el, hogy Zayn él-hal érte.
Egyébként a fiú gondolatait nem más ékesítette ezekben a pillanatokban mint a mi kis Kylie-nk. Az alakja, a kisugárzása, az arca, a szeme, a szája...és..a hatalmas szíve! 
Sóhajtott mikor rájött, hogy valószínűleg sosem lesz az övé. Hát nem minden tündérmese ér jól véget, nem igaz?!


Kylie eközben az ő pihe-puha hatalmas ágyában fekszik-legalábbis egy hétre az övé-, és fejét belemélyeszti a tollakkal megtömött, méregdrága párnába. Gondolkodni próbál, vagy esetleg azon gondolkodik, volna-e rá mód, hogy érzéseit valahogy törölje. A forró időjárás ami a szobába is beférkőzött nem hagyta szegény lányt egy értelmes mondatig sem békén hagyni.






***


Helyszínünk egy New York-i házacska amit nemrég vásárolt a Jonas Brothers és egy kis házavató bulival avatja fel e kis csekély hajlékot. Barátok, ismerősök minden mennyiségben jönnek miközben a három fiú kezében ajándékokat nyomnak. Nem hiányozhat innen a hat ember akik imádnak bulizni.
Még a szállodában végigmérte Zayn, Kylie-t aki egy testhez simuló, fekete ruhában fogja végigünnepelni a ma estét. A fiú lélegzete természetesen elállt amikor megpillantotta a lányt. Nem tudta nem őt bámulni.



/zene KÖTELEZŐ!/


Miközben az öt fiú együtt öntötte magába az alkoholt, Kylie egy lánytársaságban ült és nagyokat vihogva beszélgetett Demi Lovato-val. Hirtelen csendült fel az a bizonyos zene amit minden amerikai diáknak illik ismerni. A Rock Mafia- The Bing bang című száma hirtelen robbant be és egy kis hagyományt is indított a tinik körében. Elméletileg ennél a zenénél kell odamenni ahhoz a személyhez akit szeretsz, titkon szeretsz és megcsókolni. A mi két kis emberünknek pedig itt lenne már az ideje bevallani féltve őrzött érzelmeiket.

Egyszer csak Demi kisasszony kerül az étkezőasztalra és körbekémlelve várja a férfit akinek talán bejön, esetleg szereti őt. Joe Jonas bátorsága is megérkezett, ügyesen ugrott fel az asztalra és csókolta meg. Talán a harmadik ember után egyszercsak Kylie jelent meg a fekete étkezőasztalon.
-Hé! Haver -bökte oldalba Niall Zayn-t, de igazából erre nem volt szüksége. Végignézte az egészet. Zayn barátunk valószínűleg az ital hatása miatt kezdett el közeledni az asztal előtt, majd ezt gyors léptekkel tette meg, hiszen gondolhatta másnak is szándékában áll megtenni azt a bizonyos csókot.
Hamar az asztalon találta magát, majd Kylie csillogó szemeibe nézhetett bele. Közelebb léptek egymáshoz. A kisasszonyunk tarkón ragadta Zayn-t ezzel egy erős lökést adott az első csók megtételéhez. A fiúnk kezei is hamar rátaláltak a lány derekára miközben egy forrónak mondható csókot váltottak egymás között.
Hallani lehetett ahogy Liam,Louis,Niall és Harry örülve kiabálnak nekik mikor már a csókuk egy jó ideje tartott.


Óvatosan távolodtak el egymástól miközben Kylie ajkába harapva várta a történéseket. Kezeiket összekulcsolták amikor Zayn megszólalt.
-Nem tudod mennyi ideje várok erre -suttogta úgy, hogy csak a lány hallja.
-Én is -nevetett a lány és egy újabb csókot kezdeményezett.


Kinek, hogy tetszett?:)

19.fejezet

                                     Azt hiszem..furcsa kimondani, de talán..boldog vagyok.
                                                                      Nem sokáig..





Idegesítő fény érte az arcomat és arra eszméltem fel, hogy ez elmúlni nem akart. Szempilláimat megrebegtettem mikor felismerést nyertem, hogy valami hidegen fekszem. Valószínűleg csempén. A szám kiszáradt és minél gyorsabban akartam elegendő folyadékhoz jutni. Végtagjaim fájtak miközben felakartam emelni a kezemet, hogy kifésüljem a csapzott hajtincseimet az arcomból. Egy mély lélegzetet vettem és kinyitottam a szemeimet. A fürdőszobában fekszem..éljen.
Az emlékek halványan voltak benne a fejemben. Zayn elment, én hazajöttem és unatkoztam, majd rájöttem, hogy van még abból a piából amit Dan adott így nekikezdtem az egyszemélyes bulimnak. Hát nem én vagyok a legmenőbb?! Egyébként ennél már az is jobb lenne, ha elmennék bulizni és ott innám le magamat a sárgaföldig.


A szokásos reggeli teendők elvégzése után sietve vettem be egy gyógyszer ugyanis a fejem majd széthasadt. Talán el kéne gondolkodnom az esti ivászataim következményein. Miközben a fejemet fogva ültem a konyhaszéken, a telefonomon néztem hátha kaptam-e valami üzenetet vagy netalántán valaki nem hívott-e. Amúgy nem, nem keresett senki.
Három napot fogok Zayn nélkül tölteni és jobban belegondolva ez kínszenvedés lesz nekem. Mit fogok én addig csinálni? Lehet el kéne menni munkát találni, vagy ilyesmi.
Mivel még elég korán volt úgy gondoltam kimegyek egy kicsit a parkba és belevetem magamat az írásba. Furcsa mód közel áll hozzám a történet és valamilyen oknál fogva minden percet imádok amikor a lány életét írom le.



Épp leülni készültem egy padra amikor ismét egy ismerős arcot pillantottam meg.
-Szia Sasha, hát te megint itt? -kérdeztem tőle.
-Szia Alexis. Igen én már megint itt -nevetett és leült mellém.  -Közel dolgozom és mindig itt megyek el.
-Hol dolgozol?
-Egy éjjel-nappali kávézóban. A bátyám, barátnőjének a szüleié. Jó kis hely.
Aprót bólintottam.
-Nem tudod nem keresnek ott egy alkalmazottat?
-Nem, de majd megkérdeznem.
Pár pillanatig gondolkodtam rajta, hogy feltegyem-e ezt a kérdést, de úgy gondoltam veszíteni valóm nincsen így feltettem.
-Nem lenne kedved ma délután eljönni velem vásárolni? Kellene pár új ruha.
Az öltözködéséből és a stílusából csak azt tudtam lekövetkeztetni, hogy jó ízlése lehet valamint ismeri a jó boltokat és áruházakat.
-De, persze. Odaadom a számomat és akkor valahol találkozhatnánk aztán majd vásárolunk -mondta és figyeltem ahogyan elővett a táskájából egy sárga post-it-ot majd egy tollat, lefirkantotta rá a telefonszámát, majd felém nyújtotta.
-Köszi -mondtam, majd eltettem a kis papírt. -Akkor délután..
-..2 körül? Majd megírom a helyszínt.
-Tökéletes, még egyszer köszi.
Őszintén megmondva hihetetlenül régen beszélgettem egy lánnyal így elég érdekes dolog elébe nézek. Világéletemben csak fiú..hogy is mondjam..barátok? Nem. Világéletemben csak fiú emberek vettek körül és komoly beszélgetésem egy lánnyal még soha nem volt. Mindenesetre örülök, hogy Sasha igent mondott a délutáni programunkra.



Immáron itthon, mosolyogva nyúltam a telefonomért ami Zayn nevét jelezte.
-Szia. Milyen Franciaország? -kérdeztem miközben a sunyi mosoly az arcomon ólálkodott. Lerogytam a földre, hogy kényelmesebben tudjam véghezvinni a beszélgetést. Hátamat a falhoz nyomtam miközben hallgattam amit Zayn mond.
-Hát, jó. Csak nem vagy itt velem.
Ajkamba haraptam amikor kiejtette a szavakat.
-Neked dolgod van, de nemsokára jössz haza.
-Várom -mondtam hiper gyorsasággal. Alexis eddig sosem mondott ilyet. Te jó isten hát mit tett velem Zayn Malik?
-Én is.
Lábaimat kinyújtottam és fél kézzel előkotorásztam az immáron összegyűrődött papírt, majd kisimítottam.
-És miujság Londonban?
-Semmi különös. Veled?
-Velem se sok. Épp az öltözőben ülök, mert nemsokára lesz interjúnk. Figyelj, mennem is kell. Majd még beszélünk. Szia.
És kinyomta.
Tehetetlenül néztem a telefonra, majd a fejemet egy erősebb mozdulattal löktem hátra így bevágtam a falba.
-Au -szisszentem fel. De pancser lettem hirtelen.



Mivel tudtam, hogy anyámék itthon vannak, utam a nappaliba vezetett, hogy egy kis pénzt kunyeráljak. Tényleg el kéne menni dolgozni. Londonban egy kávézói állás nagyon jó fizetéssel jár.
-Kéne egy kis pénz -álltam meg anyám előtt. Szemrehányóan nézett rám, majd a pénztárcájáért nyúlt.
-Csak, hogy tudd nem sokáig fogunk pénzelni. Azt sem tudom, hogy minek csináljuk ezt igazából. Mindegy..nemsokára úgyis vége ennek. Addig meg vegyél piát meg cigizz -mondta rezzenéstelen arccal. Már megszoktam.
-Miért lesz mindennek vége? -értetlenkedtem.
-Majd megtudod -grimaszolt. Végül ráhagytam a dolgot. Én kaptam pénzt, ő legyen boldog magával. Nálunk már régóta ez a felállás.



***


-Ez a ruha nagyon jól állna rajtad -nyújtott felém egyet Sasha. Nagyon örültem, hogy elhívtam magammal valószínűleg nélküle elnézelődnék egy ideig a boltokban és nem vennék semmit. A ruha viszont tényleg jól nézett ki. Fekete szoknya egy fehér, pánt nélküli felső résszel.
-Kiemelné az alakodat -mosolygott és a kezembe adta. Bevittem egy próbafülkébe, felpróbáltam és elhúztam a függönyt, hogy Sasha is lássa. Épp a tükörből mértem végig jobban magamat.
-Azta...sok pasinak fog elállni a lélegzete.
-Csak egynek akarom, hogy elálljon a lélegzete -vallottam be és akaratlanul is elmosolyodtam.
-Elfog neki, hidd el.
Végül megvettem a ruhát meg még pár felsőt. Beültünk egy sütizőbe Sasha pedig kérdezgetni kezdett.
-Ki a srác?
-Hát..titok. De viszont annyira..nem is tudom -próbáltam magamat kifejezni, de nem igazán sikerült.
-Olyan "uhh" kategória?
-Hatalmas szíve van -mosolyodtam el halványan. -A kinézete csak egy kis plusz. És neked van barátod?
-Nem. Én a szinglik csapatába tartozom. Amúgy..meglepett, hogy így találkozunk meg minden. Az iskolában sosem beszéltünk.
-Hát nem. Amúgy annyira fura..te olyan kedves, mosolygós, és jószívű vagy. Én teljesen az ellentéted vagyok -mondtam sóhajtva.
-Most nem úgy látszik -értetlenkedett.
-Ez azt hiszem amikor érzel valaki iránt valamit -nevettem fel kínosan.
-Jó is az.


-Akkor majd megkérdezed, hogy nem akarnak-e alkalmazottat felvenni a munkahelyeden? -kérdeztem Sasha-t mikor elbúcsúztunk.
-Persze. Akkor, én jól éreztem magamat. Majd hívlak, szia! -köszönt el tőlem.




-Anya..-néztem rá az anyukámra mosolygós arccal és csillogó szemekkel.  -Nézd azt a nyalókát -mutattam csöppnyi kezemmel az édességbolt kirakatában.
-Szeretnéd? Ez lesz az elő ajándékod az ötödik szülinapodra -mosolygott és már be is mentünk a boltba.

Hatalmas, elégedett mosollyal távoztam hiszen a piros nyalóka amin egy szív virított immáron az enyém lett és vígan ettem az édességet. A kocsihoz igyekeztünk, majd mikor beszálltunk anya elindította a motort és már indultunk is.
-Hova megyünk? Ez nem a hazavezető út -értetlenkedtem ugyanis teljesen emlékszem a plázától- a hazáig tartó útirányra. 
-Nem, most nem hazamegyünk. 


Szorongattam anya kezét ahogy közelebb értünk a bácsihoz és a nénihez.
-Kik ők? -suttogtam. A férfi felemelt én pedig sikongatni kezdtem.
-Kicsim mától ők lesznek az új szüleid. 
A kezemre adott egy puszit, majd megfordult és elindult. Sikítottam, kapálóztam és belerúgtam a férfibe. 

Hirtelen ültem fel, miközben a szívemhez kaptam. Ez csak egy rossz álom volt. A hajam csapzottan omlott a fejemre és a hátam teljesen izzadt volt. Kinéztem az ablakon, de teljes sötétséget láttam. Biztosan éjszaka van. Csak egy rossz álom..egy rossz álom.




Sziasztoook!:) Jaj nagyon szépen köszönöm az újabb díjat, kommenteket és az új feliratkozókat. Nagyon sokat jelentenek. <3
Puszii

18.fejezet

I'm love with you..




-Hát..az a baj, hogy nem tudom hogy mondjam el -néztem rá valamiféle segítséget várva.
-Csak mond.
Elhúztam a számat és próbáltam késleltetni az igazából vallomásnak ígérkező mondandómat.
-De én nem tudom, hogy mit gondolsz rólam -próbálkoztam mire felnevetett.
-Megcsókoltalak és itt ülök melletted. Az nem elég?
-Azok nem szavak -rá pillantottam, Zayn pedig nagyot sóhajtott így kiböktem érzéseimet. -Tetszel Zayn. Nem mondom, hogy szerelmes vagyok mivel nem igazán tudom mi is az a szerelem. Nem tudom, hogy mit érez az az ember aki szerelmes. Abban viszont biztos vagyok, hogy tetszel. Tetszik a hangod, a kinézeted, a mosolyod, a hangod..az érintésed. De nem, nem vagyok beléd szerelmes Ha nem csókolsz meg akkor valószínűleg nem jövök rá, hogy érezek irántad valamit. Szinte magamnak sem akartam bevallani veled kapcsolatban a dolgokat, de rájöttem, hosszas gondolkodás után, hogy mit is érzek. Tetszel.


Mindvégig tekintetemet a gyepre szegeztem és az élénkzöld fű viszonylag jó célpont lett, hogy a kínos -legalábbis számomra- véghezvitt beszélgetésben azt figyeljem. Óvatosan fordítottam el a fejemet Zayn irányába és kényelmetlenül éreztem magamat, mert engem figyelt.
-Gyönyörű vagy. Nem is igazán tudod, hogy mennyi férfi tekintetét vonzod magad után. Van benned valami érdekes ami megfogott. Nem igazán tudom megmondani, hogy mi. Talán a tekinteted vagy esetleg az alakod. Aztán pedig megfogott a belsőd. Annyira nívósnak látszol pedig annyira törékeny vagy.
Beszéde közben a szél feltámadt és miközben hideg levegőt hozott magával a hajamat is összekócolta. Zayn kisimított egy tincset az arcomból miközben beszélt.
-Hazudsz -hajtottam le a fejemet.
-Miért hazudnék? -megfogta az államat és felemelt, kényszerítve ezzel, hogy a szemébe nézzek.
-Én nem vagyok gyönyörű.
-Dehogyisnem az vagy.
-Tudod te vagy az első ember aki ezt mondja -suttogtam.
-Bármikor kimondom.



***


Legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer az életem során mosolyogva fogok ülni a verandán, miközben a reggeli kávémat iszom, s a telefonomat a kezembe véve sms-ezek. Bizonyára, ha ezt két hónappal ezelőtt mondom akkor kiröhögtem volna magamat. Mennyi minden történik ennyi idő alatt.
Teljesen más embernek éreztem magamat. Mintha egy más Alexis Miller köszönne vissza rám a tükörből és őszintén megmondva, nem számítottam rá, hogy ez az új "énem" tetszeni fog. Mosolygok, és nem látok mindent borúsnak, komornak. A személyiségem belülről nem változott aminek egyébként örülök.  Szeretem a személyiségemet.


Zayn azt írta, hogy ma klipet forgatnak az új albumukhoz így egész nap ott lesz, de lesz egy két órás ebédszünetük így akkor találkozunk.
Kifejezetten kellemetlennek éreztem, hogy a tükör előtt állva néztem magamat, majd a szekrényem elé lépve kezdtem el a ruháimat pásztázni. Sóhajtva raktam arrébb egy újabb felsőmet amit nem találtam megfelelőnek egy sima ebédhez. Ez lenne a szerelem? Mármint biztos vagyok benne, hogy a szerelem fázisában még  nem vagyok benne, de nem igazán tudom máshogy megfogalmazni magamnak a kérdést. Végül egy rövid farmernadrág mellett döntöttem, egy fehér denevérujjú felsővel. A göndör hajamat szépen kifésültem és érdekes módon több időt szántam a kinézetemre mint bármikor máskor.
Egy éjszaka alatt változtam volna így meg? Vagy azalatt az egy hét alatt következett be míg a fiúk távol voltak én pedig egész idő alatt gondolkodtam?Nem igazán tudom.
Elmosolyodtam egy pillanatra amikor megjelent a fejemben a tudat, hogy Zayn tegnap mit mondott nekem. Gyönyörű. Ez a szó valami hatalmas jelentéssel bír. Nem vagyok az, de este rájöttem, hogy lehetséges az ő szeméből igen. És ez elindított bennem valami olyanfajta érzelmet aminek eddig a létezéséről sem tudtam.



Sikerült időben elindulnom a találkozóhelyre, sőt még én vártam Zayn-re pár percet. Bambulva figyeltem a kocsikat, majd a távolból sikerült észrevennem Zayn-t és egy pillanatra kihagyott a szívverésem. Hű.
Fekete szerkóban közeledett, a haja pedig úgy volt beállítva, hogy megállapításom szerint egy hurrikán után is ugyanígy állna.
-Szia -köszöntem neki.
-Helló -mondta. Valószínűleg  az egyik legkínosabb szituációba kerültünk amikor egyikőnk sem tudta, hogy most mit csináljunk. Ilyenkor ér csókot adni, vagy nem? Nekem fogalmam sincs az ilyen dolgokról.
Kicsit több mint egy hete a legjobb barátom volt.
-Csinos vagy -mondta szerintem figyelem elterelés képen.
-Köszi.
-Én éhes vagyok.
-Akkor menjünk el kajálni -ajánlottam fel.
Valamilyen úton módon kötöttünk ki a mekiben és érdekesen néztem Zayn-re amikor felrakta a kapucniját a fejére.
-Te már ettél? -nézett rám miután megnézte a kínálatot.
-Öö..nem -mondtam mire egy olyan "miért nem eszel?" fejjel nézett rám. -Most mi van? Nem voltam éhes -tártam szét a karomat.
Bambulva figyeltem a kígyózó sort, majd Zayn megragadta a karomat, hogy üljünk le. Egy eldugott kis helyre ültünk le és meglepődtem amikor Zayn elém tolt egy hamburgert.
-Egyél -mondta.
-Köszönöm -motyogtam. -Milyen a klipforgatás?
-Jó, egész délelőtt halálra röhögtük magunkat.


-Tök fura, hogy így eltudsz vegyülni a tömegben -jegyeztem meg arra célozva, hogy ő azért elég nagy népszerűségnek örvend mégis egy zsúfolt gyorsétteremben ülünk.
-Figyelj, ha levenném a kapucnit valószínűleg pár sikoltozó rajongó venne körül minket és kérdezgetnének téged: a barátnője vagy? mi van köztetek? ki vagy? -nevetett miközben megette az utolsó hamburger falatját.
-Oké -nevettem. -Inkább ne vedd le.
-Befejezted? -nézett rám.
-Igen.
-Akkor menjünk.
Kimentünk a tömegből, majd kint Zaynre pillantottam.
-Mennyi időd van még?
Ránézett az órájára, majd rám.
-Még van egy órám. Addig cigizzünk már egyet.
Elővette a cigis doboz, és felém nyújtott egy szálat én pedig elővettem az öngyújtómat. Megálltunk a sarkon és csendben elszítunk egy cigiszálat.

Visszaindultunk az épülethez ahol a klipet forgatták és eközben beszélgettünk.
-Figyelj..-nézett rám és aggodalmat véltem felfedezni szemeiben. -Holnap indulunk Párizsba.
-Ohh. Okés.
Mit mondhattam volna? Zayn, ne hagyj itt vagy mit?!
-Majd üzenek, meg hívlak -mondta és arca csigalassúsággal közelített felém. Elmosolyodtam.
-Várni fogom -suttogtam és összeértek ajkaink. -Nagyon is -mondtam mikor a csókunk véget ért. Nagyon.



Nagyon szépen köszönöm, a kommenteket és a pipákat!:) Imádlak titeket skacookk!

17.fejezet

                           "Ha valaki szerelmes, az képtelen eltitkolni, bármennyire igyekszik is."

-Alexis beszélnünk kell -mondta Zayn.
-Miről is? -nevetségesnek éreztem magamat, hogy nem nyitom ki azt a rohadt ajtót ami az elválasztóvonal volt kettőnk között.
-Mindenről.
Megfogtam a kilincset és vettem egy mély levegőt. Nagyobb erővel nyitottam ki az ajtót, így ez majdnem a falnak csapódott. Még időben fogtam meg, de majdnem hátraestem.
-Igen? -kérdeztem kínosan a kis attrakcióm után.
-Beszélnünk kell.
Hátrapillantottam és gyorsan végignéztem a ház alsó emeletén, majd visszafordultam Zayn-hez.
-Beengednélek, de...inkább menjünk el sétálni -mondtam kicsit feszengve. Itt áll előttem..a tökéletes kinézetével. Alexis, nem! Nem csinálhatod ezt. 
Végül leültünk a hideg lépcsőre és én szótlanul néztem a házunk előtt levő tájat. Zayn néha rám pillantott és én nagyon nehezen álltam meg, hogy ne nézzek néha rá.
-Visszacsókoltál..-kezdett bele. Most már ő is a tájat nézte.
-Igen -dadogtam és nagyon cikinek éreztem magamat. Egyikünk sem szólalt meg, de úgy éreztem most nem nekem kell beszélnem.
-Miért?
Istenem hát nyelvjen már el a föld. Vagy netalántán egy meteorit zúduljon rá erre a házra. Hát minek kérdez ilyeneket? Még saját magam sem tudom a választ.
És valószínűleg ez az a helyzet amikor nem tudok visszakérdezni, nem tudom elterelni a témát hanem tényleg válaszolnom kell rá. Ajjaj.
-Nem tudom -mondtam ki egy szuszra, artikulálatlanul.
-Tudod.
-Nem tudom.
-Tudod -bizonygatta.
-Akkor tudom.
-És el is fogod mondani?
-Zayn. Ne faggatózz. Miért jöttél? -förmedtem rá. Szinte egyszerre néztünk egymásra. Azok a szemek...Alexis ez nem te vagy!
-Azért jöttem, hogy elmondjam ahhoz az újsághoz semmi közöm és..
-Ezt reméltem -jegyeztem meg csípősen. Felhúzott szemöldökkel nézett rám, majd folytatta.
-Most mi lesz velünk?
-Nincs olyan, hogy velünk. Zayn csak olyan van, hogy te és én. Külön. Jó messze egymástól.
-Nézz rám -mondta én pedig az ajkamba harapva, sok pislogás közepette néztem bele szemeibe.
-Ha megcsókollak nem csókolsz vissza és simán eltudnál lökni magadtól?
Azt hittem csak viccel. Azt hiszi minden lányt megkaphat? Most komolyan úgy gondolja nem bírok neki ellenállni? Nem tudnál Alexis. De hát én nem is így ismertem meg..most akkor miért csinálja ezt? Mi lett vele.
-Piszkos eszközökkel játszol Zayn. Miért hiszed azt, hogy azért mert híres vagy minden lányt megkapsz? Vagy miért gondolod, hogy egyáltalán érdeklődök irántad? Olyan nagyképű lettél!
-Őszintén megmondom, hogy halvány lila gőzöm sincs mit érzel irántam. De visszacsókoltál és ez jelent valamit. Mindketten tudjuk.


Tekintetemet visszahelyeztem a fákra amik ebben a helyzetben érdekes látványt nyújtottak. Zayn lassan emelte fel a kezét és végigsimított az arcomon. Teljesen mértékben tisztában volt vele, hogy a reakcióm az lesz, hogy ránézek. Kihasználta az alkalmat és hihetetlen lassúsággal közelített az arcom felé. Lassúságával lehetőséget adott arra, hogy meghátráljak, de nem tettem. Ajkaink összeértek. Megfogta a kezemet miközben egy gyors csókot váltottunk egymás között.
-Na ez mi volt? -kérdezte miközben elmosolyodott. Azok a dolgok amik eddig a fejemben voltak, összekavarodva végre értelmet nyertek. Rájöttem valamire. Rájöttem, hogy mit érzek iránta..és nem szerelmet.
-Nem tudom -mondtam miközben lesütöttem a szemeimet. Elpirultam. Én..
-Én igen.



**


-Niall komolyan mondom, hogy nem kérek belőle -mosolyodtam el halványan ugyanis rendelt pizzát amiből már van tízszer megkínált. A Zayn-nel való beszélgetésem után Niall-hoz jöttem át. Kerülőúton jöttem ugyanis egyáltalán nem lett volna feltűnő, ha a beszélgetésünk után egyből ide jövök, és Niall-t sem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, ha netalántán kiderülne, hogy én ezeket neki mondom el. Bár van egy olyan érzésem; Ő az egészet elmeséli a fiúknak.
-Akkor most,hogy álltok? -kérdezte miközben a szája tele volt pizzával.
-Fogalmam sincsen.
-Tehetek fel pár kérdést?
-Igen.
-Hiányozna, hogyha elmenne? -kérdezte miközben kibontott egy sört és felém nyújtotta.
-Hát..
-Ne gondolkodj a válaszon csak mondd! Ezen nincs gondolkodni való. Vagy igen vagy nem..szóval. Hiányozna, ha elmenne?
-Igen -ismertem be.
-Barátilag vagy máshogy?
Ezen elgondolkodtam.
-Máshogy -lesütöttem a szememet. Már 1000%, hogy teljesen megváltoztam. Niall mosolyra húzta a száját.
-Ha ezt tudná Zayn valószínűleg nagyon örülne.
Ja, igen ő még a beszélgetésünket sem hallotta amit ma folytattunk. Pedig a végén igazán örült.



-Niall..Zayn szokott rólam beszélni nektek? -kérdeztem. Ez a kérdés már elég régóta megfogalmazódott bennem, de nem mertem feltenni.
-Hát..igen. Miért?
-Csak mert ez nekem annyira fura. Megcsókolt..és úgy néz ki érdeklem. És számomra ez a hihetetlen dolgok egyike közé tartozik. Tényleg érdekelnék valakit? Pont én?
-Miért ennyire hihetetlen ez neked?
Tök érdekes volt ez a beszélgetésünk. Nem a megszokott volt. Olyan érzelmes, és bensőségesnek tűnt ahogy ketten ülünk a kanapén felhúzott lábbal, és titokban beszéljük át a nap történéseit. Niall tényleg jó barát, és nem olyan mint Zayn. Neki -mint már kiderült- többet jelentek egy puszta barátságnál. S sok óra vívódás után számomra is kiderült, hogy nekem is többet jelent ő egy puszta barátságnál. Tényleg érdekes ez az élet. Már csak azt nem tudom miféle módon fogom ezt a szituációt kezelni ugyanis semmilyen tapasztalatom sincs efelől.
-Mert irántam még sohasem érzett így senki.
-És te nem éreztél még senki iránt ilyet?
Máskor amikor valaki ilyet kérdezett tőlem -vagy valami hasonlót, elküldtem a francba.Miért foglalkozik az én életemmel? De ő nem ilyen volt..Valamiért annyira kedvesen és érdeklődő tekintettel nézett, hogy akaratlanul sem tudtam volna melegebb égtájra küldeni.
-Nem, én még senki iránt nem éreztem ilyet. Azt sem tudom mi az a szerelem -nevettem fel kínosan. Niall egy ideig döbbenten nézet rám, majd felült és beletúrt a hajába.
-Olyan..nem igazán tudom megmagyarázni..mikor rágondolsz akaratlanul is mosolyra húzod a szádat és nem tudod levakarni magadról. Fura érzés önti el a testedet mikor rá gondolsz..Csak rá tudsz gondolni.
Őszintén és komolyan mondta.
-Azta. Nem lehet, hogy te is szerelmes vagy és azért tudsz erről így beszélni? -nevettem fel.
-Nem, én most nem. De te nem így érzel?
-Nem tudom..nem tudom, hogy mit érzek.
-Régen azt mondtad nem érzel..hát mi történt veled? -mosolygott. Hosszas gondolkodás után tudtam kiejteni számon a megfelelő választ.
-Zayn.
Aprót bólintottam és nem, ez nem azt jelentette, hogy csak úgy bólogatok, hanem mert belegondoltam, hogy az életem fenekestül felfordult. A legérdekesebb az egészben, hogy örülök emiatt. Nem akarom a régifajta életemet visszakapni. Most már..van valakim, illetve több ember is belecsöppent az életemben. Az egyikükkel pedig több is történt mint egy apró csöppenés. Úgy néz ki érdeklődik irántam..és én is iránta. Érzek..eddig is éreztem, hogy milyen az amikor fázol, meleged van, fáj, éget. Eddig úgy gondoltam mások iránt nincsenek érzéseim. És, hogy tévedtem! Nem szerettem volna beismerni; valaki iránt különös vonzalmat érzek, de végül rájöttem, igenis érzek. Mostanában egy mosolygós és élettel teli  lány köszön vissza a tükörből aki eleinte még nem tetszett, de kezdem megszokni.
Határozottan tetszik ez az új álláspont.




-Na most kire gondolsz? -kérdezte Niall nevetve.
-Hát..valakire akit ismersz. De honnan veszed, hogy gondolok valakire?
-Látszik az arcodon.
-Már nincs pókerarcom -mondtam szomorúan, és játékosan lebiggyesztettem a számat mire Niall oldalba ütött.
-Sosem volt.
-Pedig igenis volt! -érveltem, de már én is nevettem.
-Félre vagy informálva.


Mindketten az ajtóhoz kaptunk a fejünket amikor csengetést hallottunk. Niall odament és kinyitotta az ajtót. Felkaptam a fejemet amikor meghallottam annak a személynek a hangját akiről egészen idáig beszélgettünk. Pillanatok alatt termett Zayn a nappaliban és meglepődve nézett rám.
-Hát te?
-Öö...csak átjöttem meccset nézni -mutattam a tévére ahol éppen valami baseball mérkőzés ment.
-Nem szóltatok, hogy meccs van.
-Elfelejtettük -mondta Niall. Zayn leült mellém, majd Niall is helyet foglalt és elkezdtük nézni a meccset.
-De hát ez most kezdődött..-értetlenkedett.
-Én is nemrég értem ide -hazudtam. Azért csak nem mondhattam azt, hogy róla beszéltünk.






*Zayn és Alexis beszélgetésének utolsó percei, Alexis szemszögéből*-

Szerintem én tudom mit is érzek irántad -szűrtem ki a fogaim közül. Már percek óta ülünk itt és nekem azóta kattogott az agyam.
-Na és mit? -nézett rám.
-Hát..



A következő rész első sorában minden kiderül!:) Kérlek kommenteljetek!
És nagyon szépen köszönöm a 25 feliratkozót, hihetetlenek vagytok!:)

16.fejezet

Sziasztook!:) Jujj! 22 feliratkozó, 4 komment, 9 értékelés, 7 díj. Imádlak titeket <3
Kérlek ez a rész alá is kommenteljetek sokan és mondjátok el a véleményeteket. 

Behunytam a szememet miközben feje egyre közelebb ért az enyémhez és végül az ajkaink is összeértek. Megfogta a derekamat és közelebb húzott magához. Sosem volt még alkalmam megtapasztalni ezt a fajta érzést és szerintem ez látszódott is.  Zayn irányította az egész dolgot, majd miután a csókunk véget ért kíváncsi tekintettel nézett rám, de én nem tudtam megszólalni. Ajkaim szétnyíltak miközben kattogott az agyam, hogy mit is tudnék mondani.
-Sajnálom, de már nem bírtam többször azt hazudni, hogy a legjobb barátod vagyok -mondta. És akkor összeállt a kép. Annyiszor, de annyiszor bizonygatta, hogy én a legjobb barátja vagyok, de nem az vagyok.
-Mennem kell -nyögtem ki a legértelmesebb mondatot.
-Várj -kapta el a kezemet. -Most mi lesz?
-Mit tudom én -förmedtem rá és kiléptem a lakásból.


Az agyam ezerrel kattogott. Mi volt az a furcsa érzés amit éreztem? Az a fura bizsergés? NEM! Biztos, hogy nem..én nem.
Figyeltem, hogy Zayn utánam jön-e és mivel ezt nem tette meg úgy gondoltam bármilyen köcsög vagyok muszáj ezt valakinek elmeséltem. És jelen esetben ez az egyik legjobb barátja volt. Becsöngettem és meglepetésemre, hihetetlen gyorsasággal nyitotta ki az ajtót.
-Mi a baj Alexis? -kérdezte Niall.
-Zayn megcsókolt!
-Igen..-dadogta.
-Mi van? -néztem rá. Na nehogy már! -Te tudtad, hogy megfogja tenni?
-Alexis, eléggé látszódott, hogy sokkal többet érez irántad.
-De hát..annyiszor bizonygatta, hogy a barátom. Még én is elhittem, hogy a legjobb barátom.
-Visszacsókoltál?
Egy kis ideig csendben figyeltem, de végül kiböktem.
-Igen.
-És nem gondolod, hogy többet érzel te is iránta? Elvégre visszacsókoltál.
Lehunytam a szememet és a Dan-nel folytatott tegnapi beszélgetésemre gondoltam. Azt mondta megváltoztam..talán igaz? De hát én nem vagyok szerelmes. Nem tudom mit érzek. Nem tudom, hogy érzek-e egyáltalán.
-Mennem kell -ejtettem ki ezt a két szót másodjára ezen a napon a számon.
-Hova?
-Haza.


**


Annyi lélekerőm volt, hogy felmenjek a szobába, és egy jól irányzott mozdulattal csapjam be az ajtómat és ezzel egyidejűleg rogytam le a földre. Arcomat a kezembe temettem és sírni kezdtem. Van nekem legjobb barátom? Van egy olyan személy akinek mindent elmondhatok? Van bárkim is? Nincs.
Egy pillanatra átgondoltam a csókot, az én első csókomat és megremegett a gyomrom. Mi ez? Mi ez a furcsa érzés?
Kezemmel letöröltem egy könnycseppet és mélyet lélegeztem. Dan és Niall..mindketten utaltak rá, hogy talán én is..szerelmes lennék?! Nem! Nem és nem! Én biztos, hogy nem. Mi lett velem? Mi lett a régi énemből? Mi lett azzal a lánnyal aki érzelemmentes? Mi változott? És eljött az a pillanat amikor egy hang azt mondta a fejemben: Zayn..Zayn, történt édesem. De én nem foglalkoztam vele.
Mindenféle módon próbáltam kizárni a hangot ami ezt súgta, de nem ment. Nem tudtam meg szüntetni. Tehetetlenül felálltam és a fürdőszobába rohantam ahol valamilyen furcsa gondolat miatt beugrottam a fürdőkádba megnyitottam a zuhany csapját, majd elhúztam a zuhanyfüggönyt. A fürdőkádnak dőltem, hátrahajtottam a fejemet és éreztem, hogy az elsőre hideg vízcseppek kúsznak le az arcomon és a hátamon benedvesítve ezzel a hajamat.
Már vagy tíz perce folyattam a vizet, de nem érdekelt. Megszűnt az a bizonyos belső hang és a sok vízcsepptől amik mind az arcomon csorogtak le nem látszódott, hogy sírtam. Így legalább a látszatot tudtam kelteni, hogy nem sírok ezáltal nem tűntem annyira gyengének. Sosem voltam még ilyen gyenge.
Mellkasom fel-alá emelkedett az egyenetlen lélegzésem miatt és a pulzusom is megemelkedett. Nem maradt senkim.





Fél óra telt talán el, de ha jobban belegondolok egy óra is. A tükör előtt egy törülközőben állva próbáltam rendbe hozni magamat. Szemeim megduzzadtak és eresek lettek a sok sírástól, mivel újra hatalmába kerített az a gondolat, hogy már nincs senkim. De miért folyattam a könnyeimet? A legjobb barátom volt..már múlt időben.
Épp egy szemhéjfestéket vittem fel a szemeimre, majd az ujjaim közé fogtam a piros rúzsomat amikor is megérintettem mutatóujjammal ajkaimat és apró mosolyráncokat véltem felfedezni az arcomon. Ökölbe szorult a kezem. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik a tény.
A szívem hevesebben kezd verni, mivel rájöttem, hogy ez már nem én vagyok. Megváltoztam és nem tudom, hogy mikor történt. A legdurvább érzés rájönni, hogy nem tudod ki vagy.
Miután elintéztem a teendőimet leültem az ágyra és a telefonomért nyúltam ami egész idő alatt csörgött. Igazából nem is értettem miért néztem rá a képernyőjére tudnom kellett volna, hogy Zayn hív..32-szer.
Az újabb hívások között egy ismeretlen szám is felbukkant így érdeklődést mutatva nyomtam meg a fogad gombot.
-Háló?
-Szia Alexis, Harry vagyok.
-Szia -köszöntem kissé közömbösen. -Mit akarsz?
-Mondjuk beszélgetni.
-Miről?
-Nem is tudom..
-Harry, ha Zayn-ről akarsz beszélni akkor hagyj békén. Nem értem, hogy minek kell őt ennyire támogatni. Megtette, megtette kész.
-Tudod ilyenkor a normális emberek leülnek és megbeszélik a dolgokat.
-Hát én sosem voltam normális.
A telefont kinyomtam. A legészveszejtőbb ötlet suhant át az agyamon. Gyorsan megráztam a fejemet és igyekeztem ezt az abnormális gondolatot kizárni a fejemből. Ez az volt, hogy mi lenne, ha minden előröl kezdődne. Visszamennék Dan-ék társaságába...




A világ legostobább emberének éreztem magamat miközben a gép előtt ülve a google találatokat néztem. Valószínűleg én vagyok ezen a földön az egyetlen ember aki képes volt beírni egy keresőbe: Honnan tudjuk, hogy szerelmesek vagyunk?
Több ezer találat jött ki, de én még mindig meglepődve gondolkodtam. Könyörgöm 19 vagyok! Már rég meg kellett volna tapasztalnom milyen szerelmesnek lenni, milyen az az érzés amikor valaki elhagy, vagy netalántán egy csók érzése. De nem, Zayn Malik-nak pont ezen a napon kellett megcsókolnia ráadásul ma gondolom azt a teljes őrültséget, hogy én is szerelmes vagyok. Én!
Belül nevetni kezdek.
Tovább mentem és a következő találatra kattintottam rá. Gombóccal a torkomban olvastam el az egész cikket, majd próbáltam felfogni az imént olvasottakat. Zayn hangja, érintése, a tetkói, a szája, a csókja..lecsaptam a laptopom tetejét. Biztos csak azért gondolok erre, mert ilyeneket olvasok. Igen, biztos..



2 hét múlva: 
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez volt életem legrosszabb két hete, de nem pontosan így volt. A fiúknak -mint Niall-től megtudtam- most dolguk van Amerikában így ők ott lengetik mindennapjaikat. Zayn-nel azóta sem beszéltem és őszintén boldog vagyok emiatt ugyanis az az érzés, hogy én lehet szerelmes vagyok kicsit alábbhagyott. Niall-el viszont naponta beszéltem és igazából furcsa módon hallgattam azt a lelkesedést ami belőle áradt. Csodáltam, hogy mindig ilyen boldog.
A napjaimat a park egyik legüresebb részén töltöttem ahol is az egyik padon ülve írogattam egy füzetbe. Kirajzolódott a fejemben egy történet egy lányról, így gyorsan papírra vetettem a gondolataimat és így írogatom a lány életében történő kalandokat.
A park a mai napon gyönyörű látványt nyújtott az érkezők számára ugyanis a nap az egész területet bebarangolta, a madarak csiripeltek és mindenki vidáman sétálgatott. Velem ellentétben.
Felpillantottam a füzetemből és körbenéztem. A szemeimet eléggé megerőltettem mikor a sorokat szuggeráltam, hogy a párbeszéd tökéletes-e.
-Sasha? -szólaltam meg teljesen elképedve. A lány felém fordult és végigmért. rövidnadrág, fehér póló, converse cipő, füstös smink. A szokásos.
-Alexis? -kérdezett vissza. Most már biztos vagyok benne, hogy ő az. Egy régi osztálytársamról van szó. Teljesen megváltozott. Hosszú, szőke haja most már a válláig ér és bele van csempészve pár fehér csík amitől a haja hatása inkább tejfelszőkévé válik. És a stílusa is..egyáltalán nem olyan mint régen. Gyönyörű alakja van amit ki is használ ugyanis egy rövid ruha volt rajta.
-Nagyon régen találkoztunk, nemde? -kérdezte mosolyogva miközben odaült mellém.
-Igen -hűvösen válaszoltam.
-És mi történt veled az elmúlt három évben?
-Hát..nem sok minden. Veled?
-Velem se. Jelenleg újságírói szakra járok az egyetemen.
-Az tök jó.



A kis bájcsevejünk után hónom alatt a kis füzettettel elindultam haza. Épp egy újságos mellett mentem el amikor megpillantottam valamit és megtorpantam.  Zayn Malik-nak új barátnője van?
Ha csak a címet láttam volna meg simán továbbmentem volna -vagy legalábbis tettem volna, hogy simán-, de megláttam a képet. A képet amin én szerepeltem. Szerencsére a fekete hosszú ujjú felső volt rajtam, ráadásul a fejem is le volt hajtva, de ott voltam rajta.
Kifizettem az újságot és hazaérkezésem után egyből kinyitottam a cikknél. Szerencsére csak találgatnak, hogy ki lehet a lány mivel senki sem tud a képből kivenni semmit. Akkor készült amikor felhívtam Zayn-t, hogy találkozzunk és egy padnál vártam. Basszus..
Kicsit lenyugodtam, de teljes mértékben fel voltam háborodva. Barátnője? Egy belső hang ismét nevetni kezdett.

Az ajtó felé pillantottam ugyanis valaki hevesen csengetett.
-Alexis beszélnünk kell.
Légzésem szakadozottá vált amikor felismertem a hangot. Zayn..
Most nyissam ki, vagy hagyjam elmenni? Nem, nem nyitom ki.




Kérlek írjatok pár sort :)

15.fejezet

"Nem a nehézségektől félt: attól ijedt meg, hogy választania kell egy utat. És ha egy utat ki kell választani, akkor a többit ott kell hagyni. Előtte pedig még ott állt az egész élet, és mindig arra gondolt, hogy később talán megbánná mindazt, amit most csinálni szeretne. 'Nem merem elkötelezni magam, mert félek, hogy rosszul döntök' – gondolta. Minden lehetséges úton végig akart menni, de épp ezért végül egyiken se ment végig..."

g akart menni, de épp ezért végül egyiken se ment végig...

-Mikor rabolunk? -kérdeztem újra, mert Dan a meglepettségtől meg sem tudott szólalni.
-Most.
Meglepődve pislogtam párat miközben a pulzusom egyre csak növekedett. Vártam volna egy olyan válaszra, hogy "két hét múlva" vagy netalántán "holnap este", de erre nem számítottam. Tisztában voltam a lehetőségekkel amiket jelenleg tálcán kínáltak nekem és tudtam, hogy két lehetőségem van. Vagy megfordulok és elfutok, kockáztatva ezzel, hogy Dan utánam jön és újra megfenyeget vagy pedig, hogy elvégzem ezt a rablást velük, tettestársként és akkor örökre békén hagy. A szívem valahol nagyon belül dübörgött azért, hogy az első variációt válasszam, de az agyam a második döntést diktálta.

Messziről láttam ahogy Dan és a tetkós haverjai közeledtek felém, jobban mondva két haverja. Elgondolkodtam rajta. Akkor én most minek is kellek ehhez?!
-És akkor én miért is vagyok itt? -kérdeztem kelletlenül.
-Mert ez az ára, hogy örökre békén hagyjalak -mondta miközben ördögi mosoly jelent meg az arcán.
Egy fekete kocsi gördült végig a keskeny utcán aminek a hátsó ülésén foglaltam helyet, majd valaki megdobott egy símaszkkal.
-Elmondom a tervet. Ez egy nagyon kicsi bolt és jóformán csak ital és cigit árulnak benne. Nagy valószínűséggel nincs benne kamera szóval a bulit mindenki megúszhatja. Először Rick barátunk megy be mintha egy normális vásárló lenne, majd előrántja a pisztolyt. Ezután mi bemegyünk és kipakoljuk a helyet aztán pedig utadra engedlek.
Hogy is mondjam..remegtem mint a nyárfalevél? Igen, remegtem. Féltem, hogyha elkapnak mi lesz.
-Nyugi már -bökött oldalba Dan. -Képzeld azt, hogy ez csak egy videó játék.
-De hát én nem videó játékozom.
-Akkor szívtad.



***



Az érzések kavalkádja járta át testemet mikor a kocsi motorja leállt, mi pedig kiszálltunk a sikátor szerű helynél ahova szinte minden nap jártunk. Remegtem. Csak álltam miközben a többiek kiszedték a furgon hátuljából a lopott piákat és a cigis dobozokat. Én mindig is az a fajta lány voltam ami nem riad meg semmitől és mindent megcsinál amit egyszer rá sóznak. Talán tavaly még azt gondoltam volna, hogy egy rablástól sem riadok meg, de ma már ez megváltozott. És a legérdekesebb dolgok, hogy nem tudom, hogy miért. Valahol a szívem legmélyén ugyanaz a könyörtelen lány vagyok akinek a haverjai csak fiúkból állnak és azok is minden éjjel valahol seggrészegen feküdnek valami ismeretlen helyen. Kétségtelenül és kimondhatatlanul megváltoztam valamikor, talán pár hete, vagy egy hónapja mióta elkezdtem gyűlölni azokat a srácokat akiket addig a családomnak mondhattam. Nehéz bevallani, de így van.
Fejemben megjelentek a képek amikor magamra húztam  a símaszkot, majd a kezembe adtak egy zsákot amibe perceken belül a cuccokat kellett pakolnom. Féltem, hogy mi lesz, ha elkapnak. Régen ezt kőkeményen megálltam volna és üres tekintettel vártam volna, hogy mikor kezdődik el az egész. Intést kaptunk, hogy mehetünk mi pedig berohantunk és pakolni kezdtünk.  Én még mindig remegve és még mindig azon gondolkodva, hogy hogyan változhattam meg ennyire.
-Tessék -nyújtott felém egy szatyrot Dan. Kíváncsian kukkantottam bele és észrevettem, hogy az ellopott dolgokból volt egy csomag összeállítva. -Ez a tied. Menj most már.
-Tudod -keresem a szavakat. -Pár éve te voltál az egyetlen személy aki tartotta bennem a lelket -vallottam be kelletlenül. -Nem tudom, hogy mi történt.
-Én igen megváltoztál. Nagyon is.
-Nem igazán tudom, hogy miért.
-Van az a srác..akivel annyit lógsz mostanában. Az történt Alexis. Amióta vele találkozol és beszélgetsz szinte mosolyt lehet csalni az arcodra. Szerintem még sosem láttalak mosolyogni -mondta.
-Jó barát.
-Azért szerintem számodra jóval több.
-Mi?
-Mindegy. Mennem kell.

Nem vártam semmi köszönést vagy semmi búcsút az ő és az én részemről sem. Sosem volt olyan a kapcsolatunk. Szó nélkül fordultam meg és indultam hazafele. Valami most zárult le.



Otthon sok óra semmittevés után elhatároztam, hogy azt fogom tenni amit régebben szinte minden este tettem. Letelepedtem a fürdőszobába, az ölembe vettem a szatyrot,majd kipakoltam belőle egy Jack Daniels-t majd egy üveg Whiskey-t és végül egy cigis doboz is a földre került. Gyorsan kerestem egy öngyújtót és az egyszemélyes partymat egy cigaretta elszívásával kezdtem. Mindig is imádtam nézni, ahogy a csikkből száll a füst és egy óvatlan pillanatban a testem a nikotin áldozatává válik. Leszedtem az elsőnek kiválasztott ital kupakját és kortyoltam belőle egy nagyot, majd behunytam a szememet. A kettő hatása számomra a nyerő páros. Próbáltam kiélvezni minden egyes pillanatát az estémnek mígnem már éreztem, hogy a testem nem tudja magát irányítani és az eszemet is kezdem elveszíteni.





2 nap múlva: 
-Zayn, felőlem maradjunk itt. Nekem az sokkal jobb lenne -győzködtem ugyanis tegnap este beszélgetni kezdtünk és valahogy kitértünk a mozizás témára mire én megjegyeztem, hogy soha életemben nem voltam még moziba, erre pedig Zayn elkerekedett szemmel nézett rám, majd kijelentette, hogy akkor ma elmegyünk.
-De olyan jó filmeket adnak.
-Menj el a fiúkkal, ne velem -mondtam és még folytattam volna, de a fülem sípolni kezdett és mindenből kettőt láttam egy pillanatra. Hátraléptem és a térdem összerogyott, de sikerült elkapnom a kanapé karfáját így nem estem a földre.
-Mi a baj? -jött oda azonnal Zayn.
-Öhm, semmi csak megszédültem.
-Ez nem volt semmi hiszen majdnem összeestél.
A szemembe nézett én pedig próbáltam meggyőzni őt, hogy jól vagyok.
-Mióta nem ettél? -kérdezte, mire megállt bennem az ütő.
-M-mi?
-Mióta nem ettél? -ismételte, én pedig lehajtottam a fejemet. Már azt hiszem több mint egy napja, de mentségemre szóljon, hogy nem voltam éhes.
Megfogta az államat, majd felemelte a fejemet ezáltal kényszerítette, hogy a szemébe nézek.
-Tudom, hogy nem mindig eszel normálisan. Na szóval..válaszolj.
-Azt hiszem már több mint egy napja.
Szó nélkül megfogta a karomat és a konyhájához vezetett, majd elővett a hűtőből egy kis adag levest. Egy tányérba öntötte ki, majd berakta a mikróba megmelegíteni és végül elém tolta.
-Edd.
-Nem vagyok éhes.
-De az vagy hiszen majdnem elájultál -érvelt. -Szóval enned kell.
Így végül kellemetlenül kezdtem enni a levest. Azt hiszem már a felénél jártam amikor rájöttem, hogy igazából nagyon is éhes vagyok. Valami oknál fogva nem éreztem az ételek hiányát.
-Jobb a színed -mosolygott el halványan, majd megfogta a kezemet és rám nézett. -Miért nem eszel?
-Én eszek csak nem normálisan. Egyszerűen van amikor nincs kedvem enni.
-Na de másfél napig? Alexis, ígérd meg nekem, hogy enni fogsz normálisan.
-Miért? -értetlenkedtem.
-Mert a barátom vagy és fontos vagy nekem.


***


-Na milyen volt életed első mozizása?
-Hm..elment -válaszoltam.
-Elment? Szerintem tök jó film volt.
-Köszi, hogy elhoztál -mosolyogtam és megöleltem.
-Hát igazán nincs mit. Haza vigyelek vagy menjünk hozzám?
-Hát én otthon csak unatkoznék.
-Akkor hozzám.



-Éhes vagy? -kérdezte Zayn mikor már nála voltunk.
-Te jó ég -forgattam meg a szemeimet. -Nem. Majd szólok, ha éhes vagyok -mondtam fanyarul.
-Már vagy négy órája nem ettél.
-Hidd el már...mindegy -fejeztem be gyorsan a mondatot. Felsikoltottam amikor a combomnál fogva emelt fel és indult el egy irányba. -Tegyél le.
Végül a fürdőszobába vitt ahol végül letett a földre én pedig kérdőn néztem rá.
-Ez most mi volt?
-Állj rá -mutatott a mérlegre. Hitetlenül néztem rá, de teljesen komolyan gondolta az egészet.
-Nem -mondtam és lehajtottam a fejemet miközben megtámasztottam a hátamat a fürdőszobaszekrényen.
-Miért nem? -fürkészett.
-Mert valószínűleg egy nagyon durva számot mutatna a mérleg -mondtam. Felemelte az államat, hogy ismét a szemébe tudjak nézni. Utálom amikor ezt csinálja.
-Miért csinálod ezt?! Ez miért jó neked. Állj rá!
-Ne csináld ezt velem..-kértem miközben kezeimbe temettem az arcomat. Éreztem ahogyan egy alak fonódik körém, vagyis Zayn megölelt. Viszonoztam ezt és a vállára hajtottam a fejemet.
-Érzem, hogy a szíved hevesen ver..Alexis nyugodj meg, nem kell olyat csinálnod amit nem akarsz -mondta.

**


Éreztem, hogy valaki rám terít valamit. Egy takarót. Elaludtam volna? Valószínűleg igen. Óvatosan nyitottam ki a szememet, de a szoba teljes sötétségben volt. Kintről sötétség áradt be így biztos vagyok benne, hogy éjszaka vagy legalábbis este van.
-Zayn -suttogtam amikor egy alakot véltem felfedezni aki épp kifelé ment a helységből.
-Aludj, már késő van.
És immáron a második nap alszom Zayn-nél.


Reggel mivel eddig mindig ő csinált reggelit úgy gondoltam, hogy most én jövök. Egész egyszerű ételre gondoltam így omlettet kezdtem el csinálni.
-Azt hittem álmodok amikor finom illatok szűrődtek be a szobámba -mondta Zayn mikor felébredt és lebotorkált. Akaratlanul is elmosolyodtam. Kiszedtem egy fehér tányérra az omlettet és elé toltam. Vártam, hogy megkóstolja és véleményt mondjon róla.
-Finom. Nem is tudtam, hogy tudsz főzni.
-Sok mindent nem tudsz rólam.
-Te nem eszel?
-Már ettem -hazudtam.


Mikor befejezte megemlítettem neki, hogy haza indulok, de az ajtóban megállított.
-Vigyelek el kocsival?
-Zayn..miért törődsz velem ennyit? -kérdeztem mivel ez a kérdés már elég régóta megfogalmazóik bennem.
-Szerintem erre már magadtól is rájöhettél volna -mondta és rekordgyorsasággal kezdett arca az enyémhez közeledni.



Kérlek kommenteljetek:) xx