3.fejezet

                                       "Alexis Miller: Érezted már magadat tehetetlennek?"



Alexis Miller szemszöge:
Felébredtem...Szokatlan fény áradt be a függönyök mögül. Egyből megállapítottam, hogy nem otthon vagyok. A fejem újra majdnem széthasadt, de most jobban érdekelt, hogy hol is vagyok. Fehér és fekete letisztult bútorokkal találtam szembe magamat. Az ágy süppedéséből ítéltem meg, hogy valaki fekszik mellettem, bár nem akartam megfordulni, látni az illetőt. Az egyik széken megpillantottam a tegnap este viselt ruhámat. Lesütött szemmel néztem le magamra, hogy netalántán van-e rajtam ruha. Egy fehér póló volt, de azért belegondoltam: Lehet, hogy lefeküdtem valami ismeretlennel?


Óvatosan fordultam meg és néztem rá az alvó férfira. Képek ugrottak be..hogy egy kocsiban ülök amit ő vezet és a nevemet kérdezni. Zayn! Megvan: Zayn a neve. Aztán van egy olyan amikor a ruhám cipzárját húzza le..te jó ég. Zavartan feküdtem vissza és a plafont figyeltem. Tehetetlenségemben ujjaimat idegesen babráltam. A fejem még mindig hihetetlenül fájt, így próbáltam álomba merülni, hogy netalántán, ha újra felkelek elmúlik az őrjítő érzés.

*

Lépkedéseket hallottam így kinyitottam a szememet. A francba, újra elaludtam. A fiúval találtam szemben magamat, ja igen; Zayn.
-Jól vagy? -fáradt hangon kérdezte.
-Fáj a fejem -suttogtam.
Csak figyeltem ahogyan kiment a szobából, majd pár perc múlva visszajött egy szem gyógyszerrel és egy pohár vízzel. Felém nyújtotta én pedig hálásan fogadtam el.
-Nem csoda, hiszen nagyon sokat ittál -jegyezte meg. Gyorsan kaptam be a gyógyszert várva, hogy megtegye a hatását. -Na és mennyire emlékszel? -kérdezte, miközben leült mellém az ágyra.
-A nevedre. Kábé ez minden.-láttam rajta, hogy mosolyog az egészen.
-Öhm...-kezdtem el fészkelődni és enyhén kínosan éreztem magamat. -Mi lefeküdtünk? -lesütöttem szememet és úgy éreztem mindjárt elsüllyedek.
-Hogy mi? Ja, nem. Mi nem -megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. -Miből gondoltad?
-Hát, nem is tudom -nem igazán akartam egy idegennel erről beszélni.
-Na és mesélj, mit csináltál te azok az emberek között?
Üres tekintettel bámultam magam elé, hiszen: Mi köze van hozzá?
-Nem fogom elmesélni.
-Kár, pedig érdekel -mondta könnyeden. Azért erre felkaptam a fejemet és éreztem, hogy szemem könnybe lábad. Évek óta senkit sem érdekeltem erre itt van egy fiú aki csillogó tekintettel néz rám várva, hogy mondjak valamit.
-Egyszerűen csak rajtuk kívül nincs senkim -közöltem tárgyilagosan. A külvilág felé valószínűleg elég közömbösnek mutathattam magamat, de belül egy halvány örömöt véltem felfedezni.
-Most mi lett veled? Elkomorodtál.
-Csak az igazat mondtam.
-Hogy érted, hogy nincs senkid?
-Zayn, kérlek. Erről nem tudok beszélni.
Kínos csend következett be és féltem, hogy elsírom magamat. Nem mertem ránézni a mellette ülő fiúra, pedig tudtam, hogy engem méreget.
-Kérsz egy cigit? -furán néztem rá.
-Igen -kivett a cigis dobozból két szálat és az egyiket felém nyújtotta, egy öngyújtóval együtt. -Te az ágyban cigizel?
-Alapjában véve nem, de ez az én házam szóval bármit megtehetek -villantott meg egy mosolyt. Meggyújtottam a nekem szánt csikket és mélyet szívtam belőle. Zayn ugyanígy tett. Furcsa, mert az összes "haverom" akikkel egy társaságban voltam ugyanúgy tele voltak borítva tetkóval és cigiztek, mint Ő...De valamiért Zayn más.
-Nem akarsz lejönni és inni egy kávét? -vetette fel az ötletet. Bólintottam és követtem. Egy hosszú lépcsőn mentünk le és megláttam a nappaliját. Egyből megállapítottam, hogy egy rohadt nagy házban lakik. A következő helység a konyha volt.
Megálltam a székek mellett igazából a válaszára..nem akartam illetlen módon ledobni magamat az egyik székre azt' cső. Nevetésére lettem figyelmes, így felkaptam a fejemet.
-Tudod le is ülhetsz -szólt, mire azt tettem amit mondott. Zavartan figyeltem ahogyan odarakta a kávéz főzni ezután pedig leült mellém.
-Miért érzed úgy, hogy nincs senkid? -öcsém most miért érdekli ez ennyire?
-Kérlek ezt a témát ne feszegessük.
-Oké. következő kérdésem: Mióta nem eszel normálisan?
A szememet lesütöttem és reméltem, hogy nem kell választ adnom.
-Miért érdekel? -még mindig közömbösnek tettettem magamat, habár belül mégis ott volt az a remény, hogy egy idegen érdeklődik irántam. Ez azért fura.
-Mert itt van egy lány a házamban aki azt mondja, hogy nem törődik vele senki és láttam, hogy régóta nem eszik és valami oknál fogva szeretném, ha megismerhetnélek a történeteddel együtt és valami segítséggel szolgálhatnék.
-Nem fog menni.
-Miért nem?
-Mert erről soha nem is beszéltem és soha nem is fogok. Csak utálom, hogy egy olyan világban élek ahol senkit sem érdekel mi van velem. Őszintén várom, hogy a pia és a cigi egyszer a sírba vigyen -örültem, hogy végre kiadtam magamból valakinek a már régóta esedékes mondataimat. Közben a kávé is lefőtt és felém nyújtott egy csészét. Az őszinteségem meglepte és nem igazán tudott mit reagálni. Nem próbált meg ítélkezni csak a megfelelő kérdést feltenni ami valljuk be nehéz volt. Egy olyan lányt mutattam felé aki összetörhetetlen és nem érdekli semmi. Hidegen hagyja a vele történtek, de nem akar róla beszélni. Egyszerűen csak itt egy reménysugár Zayn személyében, aki talán betölhetné a legjobb barát szerepét. Mert egyszerűen amióta hozzám szólt érzem, hogy ez nem egy olyan helyzet, hogy most találkozunk először és utoljára. De sajnos nem tehetem....én vagyok a világ legszerencsétlenebb embere így kétlem, hogy ebből jól kijöhetnék. Tuti; történne valami vagy mondanék valamit ami után a reakciója az lenne:Bocs, de akkor többet nem kéne találkozni. És akkor én ott tartanék mint az elején. Egy magába zuhant lány, aki csak sír és sír. S újra felállítom magam körül azt a bizonyos falat ami oly rég óta fenn van.
-Nincs családod?
-Bár ne lenne -válaszoltam unottan.
-Figyelj..-beletúrt hajába. -Olyan fura vagy. Amikor felkeltél nem voltál ilyen. Nem érdekel semmi, üres a tekinteted, az arcodról nem lehet leolvasni semmit..olyan mintha...
-Mintha nem lennének érzéseim? -vágtam közbe. Aprót bólintott. -Mert nincs is, már régóta -válaszoltam. Ó Alexis, hogy te mennyire hülye vagy!
-Biztos, hogy vannak. A barátaim szerint jó emberismerő vagyok. Tegnap is csillogott a szemed. Teljesen más voltál. Biztos, hogy vannak érzéseid csak nem mered kimutatni.
Hihetetlen sebességgel álltam fel.
-Megyek visszaveszem a ruhámat, Zayn -suttogtam. -Köszönök szépen mindent, előre is. Tudom, hogy te nem engedted, hogy többet igyak és én csak azt akartam mondani..köszönöm.
-Hát, nem hagyhattam -mondta komolyan. Felmentem a lépcsőn és bementem a szobába, ahol a ruhámat könnyen megtaláltam. Kinyitottam az egyik ajtót -találomra-, mivel a mosdót kerestem. Megtaláltam így sietve vettem le magamról, pólóját és boxerét, majd beletuszkoltam magamat a ruhámba.
Leszaladtam és Zayn-hez fordultam, ki még mindig a konyhában tevékenykedett.
-Köszönök mindent!
-Figyelj..-jött közelebb és a kezembe nyomott egy papírt. Kérdőn néztem rá. -Csak hívj, ha van valami, vagy kell társaság, vagy valami hasonló.
Hálásan pillantottam rá és már megfordultam, s készültem elhagyni a házat mikor utánam szólt.
-De kérlek egyél valami táplálót is!
Szó nélkül mentem ki az ajtón és hagytam el az utcát.






Kérlek kommenteljetek, ha tetszik!/Sel.

2.fejezet

                                                Alexis Miller:Azt hittem olyan mint a többi.





Zayn Malik szemszöge:
Épp kifele indultam a buliból amikor megláttam a társaságot, kik egész este hangoskodtak és nem törődve a többiekkel kiabáltak trágár szavakat. Egyvalaki kilógott onnan. Egy lány..Gyönyörű volt...fekete, hosszú haja  vállára omlott. Alakját az asztalon miatt nem láttam, de lefogadtam, hogy tökéletes. Azt hiszem tíz percig figyeltem oldalról mikor már a hatodik poharát itta de nem önszántából. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a törékeny lányt leakarták itatni a "haverjai" és a végén lefektetni. Egy morgást engedtem ki magamból mikor belegondoltam vajon hány nő eshet ebbe a csapdába. Rá sem figyelt senki..pedig sokan voltak az egyszer biztos. Egy hirtelen ötlettől vezérelve mentem oda, és az eddig ismeretlen leányzót kézen ragadtam és magam után húztam.
-Hé haver! Jó döntés! Vidd csak magaddal..aztán csak szólj, hogy milyen volt -kiabálta az egyikőjük. Mit sem törődve húztam ki a helyiségből magam után. Alig bírt járni...
-Ezt most minek? -nagyon sokat ivott, de szavai tisztán csengtek. Közelebbről is megállapítottam, hogy nagyon szép és csinos.
-Nem hagyhattam, hogy lefektessenek -magyarázkodtam. Nem nagyon figyelt rám így kezeim közé vettem arcát és kényszerítettem, hogy rám nézzen. Egy kis lámpa világított mindössze így alig láttunk, de az ő barna szemei csillogtak.
-H-hány-ni f-fogok -suttogta. Egy pillanat alatt történt, hogy megfordult a földre rogyott és kiadta magából az este bevitt alkoholmennyiséget. Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek...hagyjam itt? Az nem lenne helyén való.Ráadásul gondolom, hogy azon a társaságon kívül nem volt neki senkije itt. Leguggoltam mellé és végigsimítottam hátán a kezemet. Kétségtelenül vékony volt. Mintha már régóta nem evett volna valami tápláló kaját.
-Ki vagy? -kérdezte elfojtott hangon.
-Zayn.,és te?
-Alexis.
Több mint fél órán keresztül voltunk az út mentén. Picit úgy tűnt a végére mintha kijózanodott volna, mivel most már normálisan beszélt és szerintem felfogta, hogy mi is történt vele. Hideg, erőteljes szél fújt és én dzsekiben is fáztam, nemhogy ő... rajta csak egy fekete ruha volt ami alig takart rajta valamit. Egy hirtelen mozdulattal emeltem fel..nagyon könnyű volt. A kocsim messze állt így sokat kellett sétálni, de egyáltalán nem volt megerőltető, ahogyan Alexis-t vittem. Hálát adtam, mert nem ittam szinte semmit a bulin, így simán hazatudtam vezetni. Beültettem a kocsiba és bekötöttem a biztonsági övét. Eddig szemét becsukva tartotta, de most kinyitotta és rebegtette szempilláit. Épp a kocsiajtót akartam bezárni, mikor megérintette a kezemet.
-Hova viszel? -aggódóan nézett.
-Nyugi.Így nem mehetsz haza.
Aprót bólintott. Hazáig az út teljesen csendben telt. A rádióból szólt valami szar zene, de ez legalább elnyomta azt, hogy kérdéseket tegyünk fel.  Oldalra néztem és láttam; szemei lecsukódtak, szája egy picit szétnyílt, és légzése egyenletessé vált. Elaludt.


Hazaérve beálltam a garázsba, majd kikaptam Alexis-t és beindultam vele a házba. Ha még mindig a fiúkkal élnék valószínűleg ezt az egészet elleneznék, és simán őrültnek gondoltak volna. Egyszerűen nem hagyhattam ott. Felemésztett volna a bűntudat...így nem biztos, hogy jobb cselekedett, de idehoztam.
A szobámba vittem és leraktam az ágyra...már egy rossz pont.
Picit megráztam, hogy ébredjen fel. Fekete hajtincsei arcába lógtak így azokat kifésültem onnan. Szája "o" alakot formált miközben.
-Hol vagyok?
-Nálam. Fel tudsz állni?
-Szédülök..-suttogta miközben segítettem neki, hogy lábára álljon. Egy pillanat alatt rogyott össze előttem. Utána nyúltam, de nem sikerült elkapnom. Tisztában voltam vele, hogy a ruháját ami cigaretta és ital szaggal lett fűszerezve le kell venni és lehetséges, hogy ő ezt nem tudja megtenni. Titokban egy kaján vigyor jelent meg rajtam -mint valószínűleg ebben a helyzetben minden férfitársamon-, de türtőztetni próbáltam magamat már a lány érdekében is.
A fürdőbe vittem, hol leraktam a mosdókagyló szélére. Miközben tétováztam a dolgokon többször is megbántam a cselekedetemet.
-Alexis..-kicsit megráztam. -Adok egy pólót és egy gatyát. Vedd fel, oké?-próbálkoztam. Hiába a kanosság ezt mégsem akartam megtenni.
-Nem biztos hogy....-ennyit bírt kinyögni és feje a vállamra esett. Hát oké..gondoltam magamban "Egyszer élünk, nem?" így óvatosan kezdtem el lehúzni ruhája cipzárját várva, hogy eltol magától, vagy valami hasonló.
Nem tette meg így sikeresen lehámoztam róla a ruháját. Szörnyülködve láttam vékony alakját. Bordái kilátszódtak és lábai is hihetetlenül vékonyak voltak. Elkerekedett a szemem. Lehetséges, hogy régóta egy falatot sem evett?!
-Emeld fel a karodat -kértem. Felnézett rám, majd tette amit kértem. Sietve adtam rá az egyik fehér pólómat.  -Fel tudsz állni? -bólintott és óvatosan állt lábaira, de háta mögött a mosdókagylót erősen szorította kezeivel.  Sikeresen adtam rá az egyik boxeremet. Segítettem neki kimenni a helyiségből és aggódva vettem tudomást, hogy hiába nem vagyok egy  testesebb alkat és a legkisebb boxeremet adtam neki oda, még mindig nagy volt rá.
Az ágyamhoz ment és szinte ledőlt rá, majd elaludt. Első gondolatom az volt, hogy ilyen hamar sem jutott még el egy csaj az ágyamba, majd a következő meglátásom, hogy akkor én hol foglalok helyet.
Pici alakjával az ágy felét sem foglalta el így simán elfértem mellette.


Mosollyal az arcomon feküdtem le mellé és miután teljesen megbizonyosodtam róla, hogy alszik, betakaróztam és engem is elnyomott az álom.




Alexis Miller szemszöge:
Feleszméltem, hogy az előttem álló fiút lefogom hányni, ha így haladok. Gyorsan fordultam meg, és hajoltam le a földre. Az idő múlását nem érzékeltem, vagy nem vettem figyelembe így nem tudtam, hogy mióta vagyok a hideg talajon, de kezdett egyre kellemetlenebb lenni. Fázni kezdtem amitől a hideg levegő és süvítő szél sem kímélt. Az idegen akit nem rég óta ismertem ott guggolt mellettem és kezét hátamon pihentette. Alapjáraton érdekelt volna, de most nem ezzel voltam elfoglalva.
Azok a mocskok pedig bent...hát mit is mondjak?! Valószínűleg soha a büdös életben nem fogok velük szóba állni. Eddig is már azon a bizonyos határvonalon voltak, de most túl léptek mindenen. Köszönetet akartam mondani a "megmentőmnek" bár nehezítette, hogy hang nem jött ki a torkomon. Picit úgy éreztem kijózanodtam így biztosabban fordultam felé. Hihetetlen gyorsasággal kapott fel a földről és cipelt el valahova. Erősen karjába kapaszkodtam, hang pedig még mindig nem jött ki a torkomon.

A kocsijában eszméltem fel, ahogyan az övvel babrált. Az ajtót készülte becsukni. Hirtelen kerített tudatába a félelem érzése és gyorsan megérintettem a karját, hogy nézzen rám. Nagyot nyeltem miközben barna szemeivel rám pillantott.
-Hova viszel? -fogalmam nem volt róla, hogy akit kevesebb mint egy órája ismerek mit akar tenni velem.
-Nyugi..így nem mehetsz haza! -hangja mély volt, de valami oknál fogva megnyugtatott.
-Mi a neved?
-Alexis, és a tied?
-Zayn.
Szóval Zayn...


Immáron újra feleszméltem. Orromat férfi parfüm illata csapta meg. Meg tudtam állapítani, hogy valószínűleg drága és nem egy kisbolt polcáról lett lekapva. Óvatosan nyitottam ki a szememet és pislogtam párat, hogy megszokjam az erős fényt. Először egy wc-t pillantottam meg innen is gondoltam, hogy egy fürdőszobában vagyok.
-Adok egy pólót és egy gatyát vedd fel oké?! -hallottam meg a már-már ismerőssé vált hangot.  Újra szédülni kezdtem és hányingerem volt.
-Nem vagyok...benne teljesen biztos...
Zayn vállára hajtottam a fejemet és mélyeket lélegezve próbáltam nem hányni. Éreztem, hogy a ruhám cipzárja megmozdul és lefele kúszik a hátamon. Kedvem lett volna előre lendíteni a lábamat ezzel tökön célozva a nemrég megismert fiút, de erőm nem volt megtenni.  A ruhám teljesen lekerült rólam így csak a fehérneműim voltak rajtam. Azért reméltem, hogy nem szándékozik ezt is eltávolítani rólam.
-Emeld fel a kezedet...-suttogta. Erőtlenül tettem amit mond és eközben rám adta a pólót. Éreztem tekintetét testemen. Elkezdtem magamat szégyellni alakom miatt. Hihetetlenül lefogytam. Tudtam jól, hogy ez az életmód amit folytatok nem tesz jót senkinek..de nagyon durván néztem ki.


Hy! Sajnálom, hogy rövid fejezet lett, de azért remélem, hogy elnyeri tetszéseteket! Köszönöm a hét feliratkozót.
Kommenteljetek és iratkozzatok fel, ha tetszik.
Sel.

1.fejezet

Sziasztok!:) Megérkeztem az első fejezettel. Örülök, hogy felkeltette az érdeklődéseteket a prolológus, és köszönöm, hogy már hárman feliratkoztak!
Majd jelentkezem. Sel.

Piaszag...Kellemetlen erre kelni az egyszer biztos. Szemeimet először hunyorogva nyitottam ki, és próbáltam megbizonyosodni hollétemről. A fürdőszoba hideg csempéjén feküdtem mellettem egy eltörött Jack Daniels-es üveg, amiből az ital kifolyt ezáltal az egész helységet elárasztotta a szaga. Az ablak félig nyitva volt, emiatt hideg szellő jött be a fürdőbe. Libabőrös lettem a kellemetlen érzéstől, így felültem. Fejembe hasító fájdalom jelent meg és egy apró sikolyt engedtem ki magamból. Lábamhoz hajtottam a fejemet és mélyeket lélegeztem . A hideg szellő eltörpült a fejfájás mellett és minden erőmmel azon lettem, hogy egy gyógyszert találjak ami megszünteti a hasító fájdalmat. Óvatosan álltam fel és közben az egyik bútor szélébe kapaszkodtam, hogy ne essek el. A szekrényben kezdtem kutakodni és imádkoztam, hogy legyen ott valami a számomra. Egy doboz Advilt találtam amiből gyorsan bevettem egy szemet és vártam hatását. A földre rogytam és a fürdőkád melletti hideg fali csempéhez nyomtam homlokomat.



A fájdalom fél óra múlva enyhülni látszódott így -most már biztosabban- álltam fel. Ruhám cipzárját óvatosan húztam le a hátamon, majd egy halk puffanással esett le rólam ruha. Kiléptem belőle, majd levettem fehérneműmet és beálltam a zuhany alá. Amint megnyitottam a csapot meleg, majd később forró víz jött a zuhanyrózsából ami éppen jól jött -az éjszakai földön alvás után- fájó izmaimnak. Kezembe vettem az egyik tusfürdőt, egy keveset a tenyerem közé vettem és próbáltam masszírozó mozdulatokkal belevinni bőrömbe.
Egy halk sóhajt engedtem ki magamból mikor végeztem és el kellett zárnom a csapot. Egy törülközőért nyúltam, majd kiszálltam a kabinból.
A tükörben arcomat meglátva megijedtem, mivel sminkem teljesen elmosódott, piros rúzsom -ami miatt a tegnapi buliban lekurváztak-, pedig teljesen eltűnt számról. Egy vattapamacsot fogtam kezembe és dörzsölő mozdulatokkal vakartam le magamról sminkfoszlányaimat.


A szobámba totyogtam ahol is, a földről felkaptam az egyik fekete farmeremet egy fekete pólóval. A szintén fekete Converse cipőm fűzőjét bekötöttem, majd visszatértem a fürdőszobába ahol gyorsan megcsináltam a füstös sminkemet.
Első utam a konyhába vezetett, hol a hűtőből kivettem egy Red Bull-t, majd a szekrényből egy bontatlan chipset. Az erkély lépcsőjéhez mentem, majd leültem a legfelső lépcsőfokára. Hűvös,ködös idő volt és nyújtózkodva pillantottam vissza a konyhába, hogy megnézzem az időt. 12:18. A városhoz képest hideg volt. Összehúztam magamon a felsőmet, ezután remegő kézzel vettem elő zsebemből egy cigit. Gyorsan meggyújtottam, majd éreztem, hogy szervezetembe kerül az édes nikotin ami miatt epedezek. Mélyen szívtam a csikkből, szinte az utolsó darabkáig, s a végén egy gyors mozdulattal, hanyagul dobtam el a hamutartóba.
Az energiaitalt fürgén bontottam ki és nagy kortyokkal ittam bele, várva, hogy hatása megjelenjen. A chipset lassan majszoltam mígnem telefonom hangos pittyegéssel jelezte, hogy üzenetet kaptam. Kíváncsian nyitottam meg: Találkozzunk. Jön mindenki. Van pia,cigi, anyag. Dan
Azonnal felpattantam, telefonomat zsebre vágtam és elindultam a megbeszélt helyre. London utcái a ködös időkben mindig mások..olyan lakatlannak tűnnek és ridegnek. Imádok ilyenkor mászkálni.
Elmentem a park előtt, hol a padokon ülő emberek furán méregettek, de ez engem nem érdekelt. Mikor megláttam a sikátor elejét lépteimet felgyorsítottam így hamar odaértem.
-Szia bébi -kiabálta Dan, majd odajött hozzám megfogta az arcomat és egy hatalmas puszit (vagy inkább nyálcsutakot) adott rá. Szorosan megölelt ezáltal éreztem büdös piaszagát. Azonnal eltoltam magamtól és mélyen a szemébe néztem. Be volt lőve..

-Mi van cica valami nem tetszik? -tárta szét karjait előttem és értetlen tekintettel nézett rám.
-Minden oké...-préseltem ki magamból a legelviselhetőbb választ. Az egyik haverja kezéből kaptam ki a Whiskey-s üveget és jólesően ittam belőle.
-Legalább bebasztál az éjjel?Mert mi olyan kettő körül átpasszoltunk másnak..
Milyen kedvesek.
-Ja..Tiszta másnaposan keltem. Nem emlékeztem semmire.
-Azért vegyél egy terhességi tesztet szivi, mert lehet, hogy megerőszakoltak vagy valami hasonló -röhögött az egyik fültágítós fiú, akinek az arcán van egy kígyó tetkó. Nem tudtam a nevét, de mindig együtt ittunk.
Egy grimaszt küldtem felé és mit sem törődve gyújtottam meg a második szál cigimet ebben a félórában.
-Ez ártani fog a picinek -jött oda még egy haver és a hasamra rakta a kezét, ami egyre feljebb csúszott így elérte mellemet.
-Na jól van hagyjátok őt békén -Dan hangja csendült fel parancsolóan. A levegő forrni kezdett szinte mindenki között és beállt a kínos csönd. Egy ismeretlen -részeg- röhögés rázta meg a helyet és visszatértünk a régi kerékvágásba.
-Köszönöm -suttogtam miközben leültem mellé.
-Kérsz? -nyújtott felém egy kis anyagot.
Sűrűn rázni kezdtem a fejemet.
-Kár..pedig ki kéne próbálnod.
-Ezek is megölnek egyszer -mutattam fel az üveget. -Mondjuk remélem, hogy előbb mint utóbb.
-Én nem..jó, hogy ebbe a társaságban van egy lány is...-rám nézett és az arcomat vizslatta. Szigorúan a betont figyeltem, mintha olyan érdekes lenne. -Szüleiddel mizu?
Tudtam, hogy felfogja tenni a kérdést...Fejemet hátrahajtottam és most az eget kémleltem.
-Ahhoz kell még több pia.
-Ma már ne igyál többet..este nagy buli lesz, majd ott.
-Amúgy semmi nincs velük..szerintem már vagy két hete nem láttam őket, pedig egy házban lakunk. Lehet elköltözöm valahova. Az lenne mindenkinek a legjobb.



*


-Akkor a megszokott helyen találkozunk este? -kérdeztem.
-Ja..és szűk rucit vegyél fel -kiabálták többen is. Mit sem törődve indultam el a szokásos útvonalamon. Az égen a fátyolfelhők mögül betörtek a napsugarak és tavaszias időt varázsoltak. A park előtt egy csomó ember tolongott, mivel valami ünnepség szerűség vette kezdetét. Egy hatalmas ugrálóvár volt felállítva ami a szivárvány minden színében pompázott. Kis farudak voltak ráfüggesztve ami gondolom a lépcsőt jelenthette, mivel utána egy hatalmas csúszda következett. A gyerekek nevetve ugráltak rajta és sikoltoztak. Körülöttük az emberek kezében vattacukor,perec és lufit láttam. Egy könnycsepp vonult végig az arcomon amit sietősen letöröltem. Én sosem leszek már boldog ember.
Egy nagy kerülőt tettem hazáig csakhogy ne halljam a boldog hangokat. Mindenesetre szerintem megérte.
Már messziről láttam, hogy a lakás egyik szegletében ég a villany...fasza.  Eredetileg beakartam osonni és a terv majdnem sikerült, de meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja.
-Alexis!Gyere már! -kirázott a hideg anyám hangjától.
-Megyek..
-Bűzlesz..már megint. Nem értem, hogyha cigizel miért nem lehet bekapni egy rágót!Hát a ház miattad fog bűzleni.
A szemeimet forgattam és unottan néztem.
-Pakold ezeket ki -mutatott a zacskókra. Bevásárlásból tért haza vagy mit tudom én. -Most! Ja és egyébként örülnék, ha este nem lennél itthon..befolyásos vendégek jönnek. És ha te itt lennél..
Még mielőtt befejezhette volna a mondatot felkaptam a szatyrokat és sietve pakoltam ki őket a konyhában.
Próbáltam valamilyen szinten kizárni a külvilágot, bár ez nehezen ment. Sprintelve mentem fel a lépcsőn és a szobámba érve becsaptam az ajtót. Telefonomat és fülhallgatómat elővettem, majd a zenét üvöltetni kezdtem a fülembe. Nagyon erősnek kellett lennem...de nem nem sírtam!



Este hat körül újra elvégeztem a teendőimet. Lezuhanyoztam, felvettem az egyik fekete combközépig érő, testhezálló ruhámat, fekete magassarkúval, majd telefonon beszéltem Dannel ki már elindult a partira így nekem sem volt más választásom.
A szórakozóhelyet nem volt nehéz megtalálni, majd a társaságunkat sem mivel valószínűleg ők voltak a leghangosabbak.
Egy koktéllal kezdtem aztán jöhettek a töményebb italok, egy csomó mindenkivel táncoltam -ismeretlenekkel is- és nagyon jól éreztem magamat. Éjfél körül a buli a tetőfokára hágott és én egyre jobban lerészegedtem.
A fiúk is egyre több italt adtak a kezembe vagy egyenesen a számba öntötték a különböző márkájú alkoholcsodákat.
Szédülni kezdtem és hányingerem volt, majdnem összerogytam. Egy fiú kapta el a kezemet és erősen szorított.
-Nem fogsz többet inni, értetted?!



(Ha tetszett a rész komizzatok, vagy iratkozzatok fel)

Prolológus

Sziasztok! Üdvözlök mindenkit a You don't understand nevezetű blogomon. Ha tetszik, vagy kedvet kaptatok a további olvasáshoz iratkozzatok fel, vagy kommenteljetek!

Érzések?Azok mik? Pont ezt a kérdést teszi fel Alexis Miller is. Ő úgy gondolja szülei könyörtelensége miatt neki már nincs semmi érzelme sem. Tizenéves kora óta szüleit nem is érdekli él e még. Napjait ivással és a cigarettacsikkek elszívásával tölti a város egyik eldugott helyén. Az iskolából kirúgták verekedés miatt, ezután az ottani "barátnőjével" megszakadt a kapcsolata. Azóta nincs senkije..Van egy társaság akikkel együtt szokott bulizni menni és mondanom sem kell, hogy az összes tagja hormonokkal teli,tapló fiúkból áll kik a nőket semmibe veszik és csak a szexre kellenek nekik. Alexis-nek is bókolnak elég sokat, tapizzák és perverz kérdéseket tesznek fel, de őt ez addig hidegen hagyja, míg számára több doboz cigarettát és Whiskey-t nem adnak.
Már alapból furcsa, de ez az érzések nélküli leány sokszor sír...sír mert utálja az életét. Sok minden olyan dolog van ami miatt úgy gondolná véget kell vetni az életének, de úgy gondolja ezt majd a tömérdek pia megteszi egyszer helyette.
Egy eldugott ház felső emeletének, második szobájában lakik ami akkora mint a szülei fél fürdőszobája. A fekete falon a festékek már elkezdtek lekopni és a lámpa erős pislákolással jelzi, hogy bizony az égőjét már ki kéne cserélni. Mind hidegen hagyja..Egy átbulizott éjszaka után egyedül az ágya érdekli ami, bár egy-két helyen kivan szakadva azért ilyen helyzetekben jó alvóhelyet szolgál.
Ezek a nagyobb gondjai, de például erős önbizalomhiányban szenved. Ezért is szereti, ha a szórakozóhelyeken a pasik részéről érkeznek felé a beszólások amik az alakjára mennek, és arra utaznak hogy a lányt minél hamarabb ágyba vigyék. Viszont ad magára..szereti a feszülős ruhákat, ha szépen kivan sminkelve és ha a kedvenc rózsás illatú tusfürdője érződik rajta.



Remélem picit megfogott titeket ez a kis bevezető és rendszeres olvasók lesztek!