2.évad 6.fejezet

Két idegtépő nap után örültem, hogy végre kaptam egy olyan napot amit teljes mértékben a barátommal tölthetek. Habár simán az ágyban lehettem volna délig is, még hajnal volt amikor a szemeim kipattantak és ezután azon kaptam magam, hogy hat előtt kényelmes ruhát vettem fel, és egy jó erős kávét lefőztem.
Ez az őszi nap igazán hűvösnek bizonyult, de én mégis kiültem a teraszra miközben egy takaróba bugyoláltam magamat. A ködös tájat bámultam és néha néha belekortyoltam a meleg kávémba. Olyan boldognak éreztem magamat.
-Tudod, nagyon rossz arra kelni, hogy valaki nincs mellettem -suttogta valaki a fülembe. Felkuncogtam. Zayn az az ember aki sosem kell fel hamar, ha nem muszáj.
Kivette a kezemből a kávét és adott egy puszit a nyakamra. Felém nyújtotta a kezét, majd magával húzott be a házba.




***




-Már az egész jobb kezedet tetkók borítják -jegyeztem meg.
-Tetszenek?
-Igen -vallottam be, mosolyogva. Nekem nagyon bejönnek a tetoválások.
-Ma elmegyünk egy tetoválószalonba? Úgyis van egy új tetkó amit lerajzoltam és rá szeretném rakatni a vállamra.
-Menjünk -akkor itt az idő, hogy megcsináltassam az álomfogó tetkómat.  -Hol a rajz a tetkódról? -kíváncsiskodtam. Az éjjeli szekrényhez hajolt és kivett belőle egy füzetet, majd kitépett belőle egy lapot és felém nyújtotta.
-Egy tigris? -döbbentem le.
-Igen. A vállamra gondoltam.



Egyáltalán nem izgultam amikor elindultunk a tetováló szalonba. Kiderült, hogy Zayn nagyon sok tetoválását csináltatta itt, és a tetkós nagyon jó barátja. Az egész utat végignevettük és szinte mosolyogva mentünk be az üzletbe.
-Te kezded -mondtam halál komolyan amikor Zayn ismerőse a székre mutatott, hogy valaki üljön be. Telefonozott, miközben felrajzolta John a tetkó formáját, majd ami után lecsekkolta, hogy tökéletes a munka belekezdett a tetkó csinálásba.
Én egy kis, fekete széken ültem és néztem a folyamatot. Úgy tűnt nem fáj neki, bár azért ő már ebben járatos. Nem szóltunk egymáshoz még a tetoválás el nem készült. Amikor kész lettek bekötötte valami anyaggal, majd én következtem.
Beleültem a székbe és amikor elmondtam az ötletemet elkezdte rajzolni azt. A felkaromra -ahol nincsenek a vágások- szeretnék egy álomfogót. Gondoltam én a hegekre is, és amúgy egy hosszú ujjú pólót vettem fel aminek felhajtottam az ujját, hogy a tetoválás elférjen.
-Szeretnéd, hogy megfogjam a kezed? -kérdezte Zayn halál komolyan.
-Majd ha fáj és valahogy jelzem akkor megfogod -mosolyodtam rá.
Amúgy aki azt mondja, hogy nem fáj az hazudik. Fáj, de kibírható és alapból azt gondoltam, hogy kibírom és így is lett. Még elmondta John, hogy mire figyeljek oda; hogyan kell az elkövetkezendő napokban ápolni és ehhez hasonló dolgok.
-Köszönöm -mondtam. Aztán pedig indultunk haza.
-Na milyen életed első tetkójával rendelkezni?
-Imádom -mondtam.



-Amúgy az egyik magazin címlapján vagyunk -jegyezte meg Zayn a kocsiban.
-Mi? -hüledeztem.
-Igen. Hogy elvileg szakítottunk.
-Mi? -kérdeztem újra elkerekedett szemekkel. -És ezt honnan veszik az emberek? -megvonta a vállát.
-Ne törődj ezzel. Néha találnak ki hülye pletykákat meg ilyesmi, de nincs semmi. Csak ne foglalkozzunk ezzel.
-Oké -próbáltam a lehető legkönnyedebben mondani. -Csak már kivagyok a sok pletykától -vallottam be.
-Elhiszem.
-Olyan furcsa, hogy amikor felmegyek twitterre mindenki gyűlöl engem -sóhajtottam. Ezt igazából csak magamban gondoltam és nem hittem, hogy ki fogom mondani. Hirtelen aggodalom suhant át rajtam, majd rá néztem. Engem bámult. Hirtelen kanyarodott ki az út szélére és megállt.
-Mit csinálsz? -kérdeztem döbbenten. Teljesen felém fordult. -Ezt most pont itt kell megbeszélnünk? -sziszegtem.
-Igen. Vedd elő a telefont és szüntesd meg a felhasználódat.
-De Zayn! Nem fogom megtenni -a rádiót bámultam csak azért, hogy ne kelljen tartanom vele a szemkontaktust.
-Nézz rám -kérte. Belenéztem a szemeibe. -Nem fogom hagyni, hogy bármi bajod essen emiatt. Tudom, hogy mindent a szívedre veszel és nem akarom, hogy emiatt netalántán álmatlan éjszakáid legyenek. Megértetted?
Aprót bólintottam.
-És most vedd elő a telefonod és függeszd fel.
Így tettem. Megnyitottam a twittert, majd a beállításoknál felfüggesztettem magamat.
-Csak tudod ez olyan rossz. Senki sem ismer. Egyikőjük sem. És mégis mindenkinek elhordanak, a halálomat kívánják meg satöbbi.
-Tudom. Na gyere ide -mondta és én odahajoltam hozzá. Mellkasához hajtottam a fejemet. -Nem szabad ezekre gondolnod. Ez nem miattad hanem miattam van, érted?
-De én meg azt nem akarom, hogy te érezd magadat rosszul -sóhajtottam.
S hazaindultunk.



-Szerinted anya már megszült? -kérdeztem. Már pár perce itt fekszünk csendben, a gondolatainkba merülve és én annyira belemélyedtem ebben a témába, hogy kiböktem a kérdést. Nem is igazán tudom miért pont Zayn tudna rá válaszolni.
-Nem tudom. Eltelt már azóta kilenc hónap?
-Szerintem már igen. Bár nem tudom hány hónapos terhes volt amikor kiköltöztem.
-Ma olyan világvége hangulatú témáink vannak.
-Vagy csak a mi kedvünk világvége hangulatú -mondtam. Mert nekem tényleg olyan hangulatom volt.



Sziasztok:) Gondoltam írok egy kis helyzetjelentést is. Hű-ha! A mostani egy hónapom maga volt a pokol és a rohanás. Egyszóval hétköznap tanulok és másra nincs időm. A blogot is csak hétvégén tudom írni. Tudom, hogy a legutóbbi pár rész, emiatt volt ilyen, de már az első évad végén tudtam, hogy a 2.évad 7.részénél kezdődnek az izgalmak.
Szomorú vagyok, hogy az előző két részhez egy kommentet sem kaptam. Most nem fogok pappolni, hogy mennyien vagyunk és miért nincsen, mert tudom; mindenkit lefoglal az a fránya iskola, de kérlek titeket, hogyha nem is ehhez a részhez, de a következőkhöz írjatok pár sort!:)))
Kitartást. Puszii