2.évad 1.fejezet

Nagyon nagyon szeretlek.

Na hát túléltük a hét hónapot. Nem mondom, hogy nem volt könnyű, sőt. Nem mondom, hogy nem voltak olyan éjszakáim amikor álomba sírtam magamat és úgy éreztem a tüdőm mindjárt kiszakad a helyéről, mert volt nagyon sok ilyen. Ilyenkor a telefonomat szorosan magamhoz szorítottam és valamilyen telepátiával próbáltam üzenni Zayn-nek, hogy hiányzik nagyon nagyon. Hét hónap alatt szinte minden este egy párnát szorítottam olyan erősen magamhoz, hogy az már szinte fájt és így sírtam órákon keresztül. Mert rohadtul egyedül éreztem magamat. És a magány tudata szinte teljesen felemésztett.
Az első két napot még úgy ahogy kibírtam. Arra gondoltam, hogy pár nap és hazajön. Aztán jött a felismerés; nem fog. És fájt, mert nem volt mellettem. Olyan hihetetlenül egyedül voltam. Sasha próbált mellettem lenni, de sokszor volt olyan, hogy a műszakunk együtt volt és ilyenkor nem tudtunk olyan sokat beszélni, vagy egymás után voltunk beosztva. Ezek kikészítettek.
Még sosem éreztem magamat ilyennek. Mert van még egy dolog ami rosszabb a magánynál. Amikor van valakid, de nincs melletted, mert nem lehet. Nem lehet, mert kötelessége és dolga van. S néha amikor a felhívott mosolygós és boldogan, én is próbáltam ugyanígy tenni. Önfeledten mesélni a szürke hétköznapjaimról majd a még sötétebb hétvégéimről. Annyira bennem voltak, hogy megmondom neki az érzéseimet. Szinte már a torkomban éreztem a gyötrő szavakat: Gyere haza, kérlek! Már nem bírom, hogy egész álló nap szinte senkivel sem beszélek és nem tudom elmondani senkinek sem a mondandómat, gondomat. De végül sosem mondtam meg. Mert ő ott jól érezte magát és én nem hagyhattam, hogy visszajöjjön.
Annyira a régi helyzetemet idézték bennem elő amit egyszer már lezártam. Egyedüllét és nincs mellettem senki. Egyszer a fürdőben éppen sminkeltem magamat és az egy olyan időszak volt amikor az időeltolódás miatt alig tudtunk beszélni, meg persze neki nagyon sok dolga volt, így szinte lehetetlennek tűnt akárcsak pár perc beszélgetés is. Sasha is más időpontokban dolgozott és senki sem kérdezte meg, hogy hogy vagyok és semmi. Szinte már a tükörben beszéltem magamhoz csakhogy ne érezzem magamat egyedül. Ilyet még Zayn előtt, régen csináltam. És akkor ott, a fürdőben összerogytam és nagyon sokáig csak ültem és sírtam.  Aztán pedig eszembe jutott egy dolog. Akkor hatalmas badarságnak és őröltségnek tűnt, de most már..
Még régebben volt egy másik lány az úgynevezett baráti társaságunkban aki vágta magát. Nem sok ideig volt velünk, de sok mindent megtudtam róla. Nevelőszülők nevelték akik rosszul bántak vele. Szinte az egész testét hegek borították és én akkor nagyon hülyének és betegnek tartottam emiatt. Ő pedig csak azt mondta: Egyszer megérted. Ez segít. Más nem tudja elképzelni, de segít. Felszabadult elszel és amit eddig éreztél egy pillantásra tűnik el.
Így hát megvágtam magamat. A karomon ejtettem egy vágást és igaza volt a csajszinak. Olyan, jó érzéssel töltött el. Aztán pedig megijedtem, mert a kezem vérzett és én újra akartam vágni. És akkor  Zayn hazajött és annyi időt töltöttünk együtt amennyit csak tudtunk.
Továbbá én is meglátogattam párszor. New York nagyon szép hely, bár ott nagy a nyüzsgés. Voltam vele vásárolni meg egy csomó helyen. A többi helyen pedig szintúgy.
Na kábé és telt el a hét, keserves hónapom.


Van ami pedig még rosszabb és felemészthetetlen. Az amikor már egy ideje nem láttam őt, és ezt a hiányt a munkába akartam fektetni rendületlenül és ez okból kifolyólag akaratlanul is  ki kellett vennem pár nap szabadságot. Annyira tehetetlen voltam akkor. És annyira fájt ez az egész, hogy ő nincs itt. Ráadásul mint minden korombeli lány én is a twitteren lógtam ez időtájt ahol sok olyan dolgot láttam amin meglepődtem. Mindenki csak kurvázott engem, Zayn Malik barátnőjét és sokan írtak nekem fenyegető üzeneteket. Nem értettem, hogy ezt minek kell csinálni. Bántottam én valaha is őket? Nem. Már csoportok alakultak ki amikben engem a halálba küldtek. Nem bírtam.
 Túl sok volt és pár nap után pedig, újra megvágtam magam.Olyan jó volt.  Egyszerűen annyira fájt az emberek hamis véleménye. Ilyenkor szokták az emberek azt mondani: Ez az ember beteg és pszichológushoz kell vinni. De azt aki ezt teszi magával az érti. Hogy mekkora felüdülés lehet a magány kellős közepén egy vágást ejteni magunkon. S, ha elkezded nem tudod abbahagyni. Olyan mint a cigizés.
Végül pedig  felhasználtam a "bármikor" repülőjegyet és Zayn-hez repültem. Szerencsére nem vette észre a vágást, mert egész idő alatt hosszú ujjú felsőkben mentem.
És amikor itthon voltam a házban tehetetlenül akkor vettem elő újra a pengét. Nem sokszor fordult elő, de akkor elég mély vágásokat ejtettem amiknek a nyomát még mindig lehet látni. Valamikor pedig ez ki fog Zayn számára derülni, de remélem, hogy nem mostanság. Ugyanis holnap jön haza.
Amúgy lett lakásom. Találtam egyet ami kis pici, de nekem való. Egy szoba, fürdőszoba, konyha és ennyi. De nekem nem is kell több.



New York-ban:
-Zayn? -kérdeztem meglepetten. Egy dögunalmas nyolc órás repülőút után azt hittem, majd csak a szállodában látom, mert elvileg a testőre jön ki értem, de őt láttam meg és biztos voltam benne, hogy nem hallucinálok.
-Szia -mosolygott. És eljött az a pillanat amikor rohadtul nem érdekelt, hogy egy repülőtér kellős közepén vagyunk. Konkrétan rá ugrottam és hirtelen csókoltam meg. Úgy látszott őt sem zavarja a tömeg, bár akárki lefotózhatott volna minket. Homlokomat az övének nyomtam miközben ő átkarolt. -Hiányoztál.
-Te is nekem -mosolyogtam. Egyik kezét átkulcsolta az enyémmel a másikkal pedig megfogta a bőröndöm fogantyúját és elindultunk a terminál kijárata felé. Két férfi jött mögöttünk Zayn miatt, de nem nagyon érdekeltek. A kocsiban még egyszer csekkoltam, hogy a vékony hosszú felsőm eltakarja-e a vágásomat és örültem, hogy igen.
Aztán pár perc múlva a szálloda előtt sikerült igazán ledöbbennem. Nem a sikoltozó fanokra gondoltam, hanem a szálloda külleme és később a belseje érte ki rajtam ezt a hatást. Zayn megszorította a kezemet és magával húzva mentünk be az ideiglenes otthonukba. Komolyan úgy meglepődtem a rajongók sikításától, toporzékolásától és a vakuk villanásától, hogy teljesen ledermedtem.
-Azta -mondtam kurtán. -Ez durva volt.
Ahogy felértünk a szobájába én egy nagy, hangos csapással nyomtam be az ajtót és erőteljesen csókoltam meg Zayn-t. Levette a pólóját és az enyémért nyúlt amikor bevillant valami és nyomban hátrébb léptem. A vágás, a francba. Kérdőn nézett rám.
-Öhm én most nem tudok -dadogtam és eléggé olyan fejet vágtam, hogy értse amire gondolok.
-Jaa, oké -mondta, majd elmosolyodott. Végül körülnéztem a szobán és levontam a következtetéseket.



-Este koncertünk lesz. Ugye jössz? -kérdezte pár óra múlva. Én éppen egy kis relaxálással próbáltam kipihenni a repülő úti fáradalmakat ami annyit jelentett, hogy hason feküdtem és a fejemet belemélyesztve a párnámba próbáltam pihenni. De az a hülye időeltolódás..New Yorkban délelőtt van, Londonban pedig hajnali órák járhatnak.
Pislogtam párat.
-Persze, hogy megyek -mosolyogtam. Karjára hajtottam a fejemet és átkarolva húztam még egy kicsit magamhoz. -Izmosodtál -állapítottam meg. Pedig nem is annyira régen láttam. Felnevetett.
-Akkor örülök. Most járunk a turné felénél -jegyezte meg sóhajtva.
-Igen.
-Kibírjuk? -mosolygott halványan miközben egy puszit nyomott a homlokomra.
-Kibírjuk.
Nyilván nem mondtam el neki, hogy én nem fogom kibírni és már megvágtam magamat és jöjjön haza. Inkább csendbe maradtam.

A nap hátralevő részét pedig együtt töltöttük. Filmeztünk, beszélgettünk meg ilyesmi. Végül pedig el kellett mennie főpróbára én pedig itt maradtam Eleanor-ral. Majd menni fogunk mi is az arénába csak még el is kellett készülődnünk. Imádom ezt a csajszit. Mindig mosolyog és jó kedve van ami rám is rám ragadt. Végül nekünk is sikerült elkészülnünk. Egy kocsi jött értünk és mi az aréna hátsó bejáratánál mentünk be ahol tanúja lehettünk mindenféle őrültségnek.
Végül a koncerten a színpad melletti elkerített résznél foglaltunk helyet, Lou-val, Paul-lal és a többi biztonsági őrrel. Annyira jók voltak a fiúk, hogy valami hihetetlen. Valamint a rajongók sikítása és őrjöngése mindenkit elképesztett. Aztán volt egy pillanat amikor Zayn dobott nekem valamit én pedig mosolyogva kaptam el a kis csomagot. Egy tábla csoki volt. Fogalmam sincsen, hogy a színpad közepén miért dobált le nekem csokit, vagy, hogy egyáltalán azt ő honnan szerezte, de az a kedvenc édességem. Megmosolyogtatott ez az apró cselekedete.
-Na milyen volt? -kérdezte a show végén amikor a szállodához indultunk vissza. Kezünket gyorsan kulcsoltuk össze.
-Nagyon jó -ugrándoztam.
-Örülök, hogy itt vagy -mondta.
-Én is örülök, hogy itt vagyok -mosolyogtam. Boldog voltam .




Sziasztooook:) Na hát itt vagyok egy kis idő után és remélem, hogy tetszett nektek a 2.évad 1.része.
Kitettem oldalra egy új idézetet meg az elérhetőségeket.
Kicsit rosszul esett, hogy csak egy ember kommentelt az előző részhez:(
De kérlek ehez írjatok, mert nagyon sokat jelent. Sokan látjátok a részeket úgyhogy kérleek #please #németülnemtudom.