2.évad 3.fejezet

Eddig hét hónapon keresztül bármikor bejöttem dolgozni mindig hihetetlen gyorsasággal telt el a nap. Most pedig amikor Zayn itthon van akkor meg csigalassúsággal telik. Hogy is van ez? Bármikor amikor az órára pillantottam az mindig csak pár percnél mutatott többet. Így fel kellett vennem az áll mosolyomat és minden vendégnek azt mutatni az élet szép és barátságos. Tök jó. A nap végére pedig olyannyira leamortizálódott a kedvem, hogy azt vettem észre, szinte már minden emberrel bunkó lettem.

Mikor pedig záróra volt szinte azonnal kaptam fel a dzsekimet és a táskámat, majd indultam haza. Jobban mondva Zayn-hez, hogy az éjszakákat együtt töltsük. Meglepetésemre nem volt otthon és ajkamba harapva jöttem rá, hogy ő most később jön, mivel ment a szüleihez Bradford-ba.
Egy gyors zuhany után törülközőben mentem végig a folyosón a szobáig amikor is Zayn jött ki a helyiségből. Nem kicsit lepődtem meg, sőt fel is sikítottam ijedtemben. Majdnem hátracsúsztam, de ő elkapott és a karomnál fogva tartott.
-Szió -köszöntem neki mosolyogva.  Vizes volt a kezem és az arcom, de nem törődtem vele és megcsókoltam. Majd rájöttem a kezemen éktelenkedő vágásokra, így azonnal odaszorítottam karomat a törülközőmhöz. -Mi volt a szüleidnél? -kérdeztem miközben bementem a szobába és pizsamát kerestem magamnak.
-Nem sok minden. Anya viszont sírt. Meg nagyon sokat beszélgettünk. Jó volt őket látni.
-Akkor jó -mosolyogtam.
-Neked volt valami érdekes ma a munkában?
-Nem. Lassan telt el. Nagyon nagyon lassan -sóhajtottam.


-Tegnap éjjel mi volt veled? -kérdezte. Nagyot nyeltem. Hogy én ma mennyit gondoltam erre a hülye álomra. A szüleimmel, és egy idegen nővel? Nagyon nem illik össze a történet. És akkor most mikor fogok meghalni? Amikor megszületik a gyerek?
-Rossz álom -vontam meg a vállamat.
-Éreztem. Meséld el.
Kicsit feljebb ültem. Nem akartam erről beszélni.
-Nem szeretném.
Ez olyan gáz. Nem mondhatom el a barátomnak. Jobban mondva nem igazán akarok ezen rágódni vele, mert így is eléggé megijedtem ettől. Ajkamba haraptam amikor ujjait végighúzta a karomon és ettől libabőrös lettem. Kicsit arrébb húzódtam.
-Kérlek.
-Nem tudom miért akarod ezt ennyire erőltetni Zayn -szóltam rá kicsit erőteljesebben. -Csak egy rossz álom volt baszki és kész. Beletemettem kezeim közé az arcomat.
-Bocs.



Késő éjjel lehetett már amikor a saját házamban épp a gépem előtt ültem és az interneten böngésztem. A szobát egyedül a laptop erős fénye világította meg és sok ásítás után voltam csak képes a képernyőre szegezni szemeimet.
Sajnálatos módon én is egy normális lány vagyok aki képes az éjszaka közepén a twitteren lógni, és hát így is tettem. Nagyot nyeltem amikor megláttam, hogy a követőim száma rohamosan növekedett pedig semmit sem írtam ki. Rákattintottam a nekem küldött üzenetekre is. Nem kellett volna.
Az elsőket olvastam el. Mindegyik a halálomat kívánta, vagy hogy szakítsak Zayn-nel mert nem vagyok elég jó neki. Gombóc nagyságú valamit éreztem meg a torkomban.
Mindig is hallgattam mások véleményére. Mindig is úgy gondoltam; nem én látom magamat kívülről hanem más emberek. Ők tudják, hogyan nézek ki és emiatt tudnak véleményt alkotni. Mindig előtérbe helyeztem mások véleményét a sajátomnál.
Tudtam, hogy nem lett volna szabad, de tovább olvastam. Mindenhol Zayn Malik ronda, mihaszna barátnője vagyok. Valahonnan előkerült pár nem túl szép régi bulis kép is amit előszeretettel mutattak az interneten. A francba.
Vagy fél óráig olvastam és összesen egy darab nem engem ócsároló hozzászólást találtam. Annyira kicsinyes dolog ezek miatt kiakadni, de ez már több mint hét hónapja megy. Nem kellene ezekkel foglalkoznom, de akkor is. Bármikor ha felmegyek ilyen helyekre csak szidnak engem.
Azt írta ki az internet, hogy új húsz hozzászólás érkezett én pedig azonnal rákattintottam. Egy One Direction rajongói oldal írta ki, hogy én éppen Zayn-nel vagyok. Fogalmam sincs, hogy ezt honnan veszik hiszen ez egyáltalán nem igaz.
Annyi kérdés fogalmazódott meg a fejemben. Ismernek? Tudják az élettörténetemet? Tudják, hogy miket éltem át és hogy hány éjszakán át sírtam? Nem. Nem tudnak rólam semmit.
És miért gyűlölnek? Miért akarják, hogy meghalljak? Csak azért, mert nem vagyok nekik szimpatikus vagy netalántán ne legyen Zayn mellett senki? Istenem.

Hirtelen kaptam fel a kezemet, majd tekintetem a karomra tévedt. A vékony karomra ahol négy darab vágás látszódott. A torkom összeszorult amikor belegondoltam, hogy mi fordult meg a fejemben. Őrültség.
Attól, hogy megint fájdalmat okoznék magamnak még mindig utálna, mindenki. Felálltam és a fürdő felé vettem az irányt. Bezártam az ajtót, bár nem volt itt senki.
Belenéztem a tükörbe és akaratlanul is felnevettem. Annyira esetlennek nézek ki.
Szinte remegve vettem elő a pengét és néztem végig az alkaromon. Egy hirtelen és át nem gondolt mozdulattal csináltam egy újabb vágást rá. Egy törülközőt nyomtam rá sietve hiszen a vér akadályt legyőzve kezdett folyni a karomon. Érezni kezdtem a fájdalmat és valami megmagyarázhatatlan érzést.
Fájt, nagyon is. De eközben valamiféle megnyugvást éreztem. Nem érdekelt, hogy ennyien utálnak és szinte most mindenre az lenne a válaszom: leszarom.
Leültem a fürdőkád szélére miközben még erőteljesebben nyomtam a szövetdarabot a kezemre. Annyira jó érzés volt.



-Ezt észre fogja venni Zayn -rémültem meg másnap reggel. Ezt már biztos. Hogy én mekkora egy hülye vagyok! Hát mit fogok én csinálni, ha észreveszi? Nem akarom. Nagyon nem. Munka után megint hozzá fogok átmenni és akkor már nem igazán lehet mentségem. Éppen hogy a régi vágások kezdtek már halványulni és szinte már alig lehetett látni őket.
Totálisan hülye vagyok az egyszer biztos.



***



Nem is hazudtam! Oké, egész nap azon gondolkodtam, hogyan nem tudnék átmenni este Zayn-hez. De hát még olyat sem tudnék neki mondani, hogy: a barátaimmal megyek valahova, mert, hogy nincsenek is. Pf.
Szerintem a sok gondolkodásban vagy inkább ideg marcangolásba fájdulhatott meg a fejem, de délutánra már olyan szinten fájt és lüktetett, hogy a másik lány akivel ma együtt voltam, Angela mondta, hogy menjek haza és feküdjek le aludni, mert így nem nagyon érek sokat.
Így hát küldtem egy üzenetet Zayn-nek aki a mai napot a barátaival töltötte, hogy mi a helyzet.


A csengő hangjára lettem figyelmes és szinte azonnal felültem. Leszedtem a fejemről a vékony törülközőt ami hideg vízzel volt átitatva és kinyitottam az ajtót. Nem kicsit lepődtem meg amikor az előttem álló személyt megláttam.
-Szia -köszöntem döbbenten. Zayn volt az.
-Azt mondtad nagyon fáj a fejed így gondoltam én leplek meg téged.
Megmosolyogtatott. Olyan édes.  Adtam neki egy csókot miközben a mosolygásomat nem bírtam abbahagyni. Tekintetem azonban a karomra meredt és boldog voltam, mert hosszú felső volt rajtam, így a mai nap folyamán már biztos, hogy nem fog kiderülni a kis titkom.



Hi!:) Végre szüneeeeeet.:D Úgyhogy ez alkalomból itt az új fejezet.
Köszönöm szépen a kommenteket és ehhez is írjatok pár sort, mert tudjátok, hogy nagyon sokat jelentenek!
Puszi