30.fejezet

Szeretlek. Soha senki iránt nem éreztem ezt, amit irántad érzek. Bárhogy alakuljon ezután, soha mással nem fogom ugyanezt érezni.


-Lemegyünk a medencéhez? -kérdeztem Zayn-t. Furán méregetett.
-Tudod, hogy nem lenne jó. Kábé mindenhova testőrökkel járkálunk, szerintem nem lenne jó ötlet lemenni. Bocsánat -szabadkozott.
-Ne. Ez nem probléma. Csak egy ötlet volt.
-Nehéz velem elmenni bárhova is, mi? -mosolygott halványan.
-Nem nagyon érdekel -mondtam a lehető legkönnyebben. Szerintem kicsit rosszul érzi magát amiatt, hogy nem tudunk elmenni sok nyilvános helyre, de ez engem nem igazán érdekel. Vele vagyok és ez bőven elég.
-Elutazhatnánk megnézni az Eiffel-tornyot.
-Mi lett azzal, hogy nem tudunk elmenni nyilvános helyekre? -kuncogtam.
-Voltál már ott?
-Nem.
-Akkor elmegyünk.


Egy kis kocsikázás után értünk el a célállomáshoz. Szó szerint tátott szájjal szálltam ki a kocsiból és néztem végig.
-Váó.
-Olyan furcsa, hogy te mindent ilyen áhitattal nézel -húzott magához közelebb Zayn. -Na gyere. Menjünk fel a legtetejére.
Hosszú sorban állás után végül sikeresen feljutottunk az Eiffel-torony tetejére.
-Ez olyan csodálatos.
Zayn levette a fejéről a kapucniját, majd körülnézett.

-Szerintem is -mondta.  Csökkentettem a távolságot kettőnk között, majd ő hatalmas mosolyra húzta a száját. Tudta, hogy mit akarok. Ki ne akarna a szerelem városában az Eiffel-torony egy magas pontján egy csókot Zayn Maliktól? És én megkaptam.
-Zayn -suttogtam. -Azt hiszem, hogy..-dadogtam.
-Igen? -mosolygott miközben egy hajtincset fésült ki az arcomból.  -Mond ki!
-Szeretlek.
-Én is szeretlek, Alexis -mondta, majd megcsókolt. A szívem abban a pillanatban sokkal hevesebben vert és egy újfajta érzést véltem felfedezni magamon. Szeretem? Igen. Nagyon is.



***


Szórakoztam egy kicsit a kártyával ami az ajtónkat nyitotta, de végül sikeresen bejutottunk a szobánkba.
-Lezuhanyzom -mondta Zayn és lekapta a pólóját.
-Megyek veled. Ne pazaroljunk el sok vizet -mosolyogtam és szó szerint behúztam magammal a fürdőbe.


-Nem is tudtam, hogy te tudsz ilyen is lenni -nevetett Zayn miközben törülközőben ácsorogva keresett magának ruhát.
-Szeretlek -vettem ki a kezéből a pólót és ezáltal felém fordult én pedig kihasználva a helyzetet felé fordultam. -Nagyon.
-Én is téged. Ezt ne felejtsd el, ha majd már egy másik földrészen leszek, oké? -túrt bele a hajamba, majd a szemembe nézett. Sűrűn bólogatni kezdtem. Szeret.



Zayn laptopján néztük éppen a Batman-t. Én Zayn mellett feküdtem, de ő végig csak telefonozott. Levegővétele egyszer vált szakadozottá és onnantól gondoltam, hogy valami baj van. Nem akartam rákérdezni, mert féltem, hogyha nincs semmi baj akkor azt hiszi, hogy csak valami paranoiám van, vagy mit tudom én.
-Szívem, nagy gond lenne, ha egy nappal hamarabb mennénk haza? -bökte ki végül.
-Nem -válaszoltam túl gyorsan. Felült és összehúzott szemöldökkel rám nézett.
-Egy nappal hamarabb kéne indulnunk New Yorkba. Még haza kéne mennünk összepakolni, el búcsúzni meg minden.
-Oké -bólintottam. -Akkor holnap már indulunk? -ugyanis ez a harmadik napunk amit itt töltünk.
-Igen.
Tényleg, engem nem zavart, hogy vissza kell mennünk. Nekem bárhol jó, ha vele vagyok. Igaz; tök jó volt a külvilág kizárásával eltölteni pár napot itt, de ha neki vissza kell mennie, mert kötelessége van az nem baj. Az fáj, hogy ez a kötelesség egy hamarabbi indulás.
-Csináljunk ma valami felejthetetlent, oké? -fogta meg a kezemet Zayn és  rám mosolygott. Kis képek villantak be az agyamba.
-Nekem így is felejthetetlen volt ez az eddigi három nap -mondtam. Több szempontból is.


Egy megvacsorázás után meglepetésemre nem a szobánkba mentünk vissza.
-Hova viszel? -kérdeztem Zayn-től amikor egy hosszú lépcsősoron mentünk végig.
-Mindjárt megtudod.
Egy nagy ajtót nyitott ki és amikor kinyitotta az ajtót elállt a lélegzetem. Ezen a nyaraláson nem először.
A szálloda legtetején álltunk és a tájat néztük. Minden ki volt világítva. A romantikusság mércéje biztos az eget üti most. Gyönyörű volt.
-Ide nem tilos kijönni? -kérdeztem mire felnevetett. Az nyitott ajtó felé mutatott és bizony tényleg ki volt írva, hogy nem lehet feljönni ide.
-Mióta érdekelnek téged a szabályok?
Jogos. Kivette a zsebéből a cigis dobozást és a gyújtóját, majd egy szálat felém nyújtott.
-Köszi -mosolyodtam el. Meggyújtottam, majd máris éreztem, hogy a nikotin belekerül a szervezetembe. Furcsamód nem voltak elvonási tüneteim ezzel kapcsolatban, pedig lényegesen kevesebbet szívok.
-Min gondolkodtál el ennyire?
-Ez gyönyörű.
-Hát ez a szerelem városa.



Nem bírtam elaludni. Egyetlen dolog járt a fejemben amibe eddig bele se gondoltam. Ha holnap hazamegyünk az azt jelenti, hogy Zayn holnap után indul. Gyomorgörcsöm lett hirtelen és a sírás kerülgetett. Bár Zayn-nek háttal feküdtem, nem akartam sírni. Lábaimat felhúztam és átkaroltam kezeimmel. Mégis egy könnycseppet le kellett törölnöm az arcomról. Nincs lakásom. Mi lesz velem hét hónapon keresztül?
Átfordultam Zayn-hez és megérintettem a kezét. Csak remélni tudtam, hogy nem alszik.
-Igen? -kérdezte.
-Énekelsz nekem? -úgy éreztem ez a legfurcsább mondatom amit valaha is mondtam.
-Most? Itt?
-Kérlek -könyörögtem. Átfordult hozzám és belenézett a szemeimbe. Lehajtottam fejemet a párnára és vártam, hogy énekeljen.
Megfogta a kezemet.
"Your hand fits in mine 
Like it's made just for me 
But bear this in mind 
It was meant to be 
And I'm joining up the dots 
With the freckles on your cheeks 
And it all makes sense to me"Egy újabb könnycsepp csordult ki a szememből, de ő ezt nem látta. Fáj, hogy elmegy.


Sziasztok!:) Egy kicsit befejezés szaga lett, nem? Kérlek írjátok meg, hogy mit gondoltok, mert nagyon érdekel:) Ki milyen befejezést vár? Szerintetek mi lesz?
Várom az ötleteket.
Puszii