31.fejezet

-Indulhatunk? -kérdezte Zayn. Végignéztem a szobán, majd felsóhajtottam.
-Persze.
Egy gyors kijelentkezés, majd egy becsekkolás után a repülőn ültünk és vártuk, hogy az visszarepítsen minket Londonba.
-Kérdezhetek valamit?
-Általában megtiltom, hogy kérdezz -mosolyogtam.
-Tegnap este sírtál?
Elhúztam a számat.
-Igen.
-Ajj már. Ez nagyon nem lesz így jó, Alexis.
Tudom. Szerintem már kivan attól, hogy állandóan miatta sírok pedig nem is tudja, hogy a gondolataim 99%-a is azon van, hogy nemsokára elmegy. De amit nem tud az nem fáj neki, nem?
Átkarolta a derekamat és egy puszit nyomott az arcomra.
-Amúgy honnan veszed, hogy miattad sírtam? -kérdetem kínosan nevetve.
-Nem tudom -mosolygott. -De remélem.


**


Úton Bradfordba. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar találkozni fogok Zayn szüleivel, de így lett.
Zayn lejött elköszönni és megkérdezte: Nem lenne e kedvem neked is jönni?
Igazából volt, de erre amúgy sem lehet nemet mondani. Egy kicsit görcsöltem azért, hogy mit fognak rólam gondolni. Még nem találkoztam egy barátom -eddig nem is volt barátom- szüleivel sem, így nem tudom mi fog történni. Mindenesetre majd eldől.
Felhúztam a lábaimat a kocsi műszerfalára, és megpróbáltam kényelmesen elhelyezkedni. A  kezünk összekulcsolva maradt a két ülés között.
Szerintem a ház előtt álltunk meg pont amikor majdnem elaludtam, de Zayn kinyitotta az ajtót és erre a hangra felébredtem.
-Megérkeztünk -mondta. Egy nagy, barna házat pillantottam meg.

Beérve a lakásba megpillantottuk Zayn anyukáját aki nyomban odajött köszönni. És végül megismerkedtem Zayn családjával. Annyira kedvesek, aranyosak és mosolygósak. A testvéreivel szinte az első pillanatoktól jól kijöttem és amíg Zayn elment az apukájával a kertbe megnézni valamit az anyukájával is lett alkalmam beszélni.
Egy csésze teával a kezünkben ültünk le az étkezőasztalhoz.
-Olyan szép ez a ház -mondtam miközben újra körülnéztem.
-Zayn vette nekünk. Még mindig nem tudom elhinni -mosolygott. Ő vett a családjának egy hatalmas házat amiben nem kell nélkülözniük. Ez olyan csodálatos. Nem mindenki tudja, vagy teszi ezt meg. -Nagyon szeret téged Alexis.
Elpirultam és beleszürcsöltem a forró teába.
-Én is őt. Nagyon.
-Amikor mesélt nekem rólad akkor annyira pontosan körül tudott írni. Senkiről sem beszélt még így.
Ezek a szavak voltak azok amiket nehéz volt felfognom. Nagyon szeretem őt.
-Remélem nem okoztam csalódást -mosolyogtam.
-Egyáltalán nem. Elmesélt mindent -erre felkaptam a fejemet. Nem hittem volna, hogy bárkinek is mesél erről, rólam.
-Nekem csak ő van. És ezt annyira furcsa kimondani. 19 éves vagyok szülők nélkül és végre találtam valakit akit szeretek.
Patricia csak bólintott, majd megfogta a kezemet.
-Biztosan nehéz lehetett, minden -bólintottam. -De Zayn itt van neked.
-Elmegy -nyögtem ki cérnavékony hangon. És ő tudta, hogy miért ennyire rossz ez nekem. Ha bárkinek is elmondanám lehet, hogy kinevetne, vagy nem értene meg. De ő, az anyukája pontosan tudja, hogy mire gondolok amikor azt mondom: fáj, hogy elmegy.
Mert neki is fáj.

-Na jól kibeszéltetek? -jött be Zayn nevetve a konyhába.
-Igen. Most már tudom az összes cikis sztoridat -mondtam neki. Céltudatosan jött felénk, de amikor ezt kimondtam egy pillanatra megállt.
-Nekem nincsenek cikis sztorijaim.
Elnevettem magamat.
-Anya az jó, ha hat körül indulunk vissza? -kérdezte Zayn, Patríciától. Mosolygós arcára ráfagyott a mosoly. A falon található órára pillantott, majd a fiára.
-Persze -szűrte ki. Zayn ebből nem sokat vett észre, de én aki előtte ült bizony látta. Elköszönt, majd felment a testvéreihez. Ahogy hallottuk, hogy elindult a lépcső felé Patrícia szeméből könnyek szöktek ki.
-Annyiszor találkoztunk az elmúlt hetekben és annyi időt töltöttünk együtt. Próbáltam felkészülni arra, hogy elfog menni egy világ körüli turnéra. Nem fogom tudni, hogy mikor hol van. Nem mindig fogom tudni, hogy hogy van. És ez egy anyuka számára a világ legrosszabb érzése -sírta. Most én fogtam meg támogatóan az ő kezét.
-Leküldöm Zayn-t, hogy beszélgessetek én pedig felmegyek a lányokhoz, oké?
Sűrűn bólintott én pedig megtettem amit kért.




-Indulunk -mondta Zayn pár óra múlva. Nyolcig itt maradtunk. Zayn nagyon sokat beszélt a szüleivel, de könnyet csalt a szemembe az ahogyan Zayn elköszönt a testvéreitől, apukájától, majd végül az anyukájától. Az utóbbi sírva ölelte meg a fiát és egy-két könnycseppet még az egy szem fiából is kicsalt.   -Most már tényleg megyünk -mosolygott Zayn én pedig integettem a Malik családnak. És az utunk visszavezetett Londonba.
-Nagyon jó családod van -mondtam.
-Imádom őket.
A kocsiban honoló csendet a rádió zaja töltötte be. Nem volt kínos csönd, mert igazából köztünk olyan nincs. Inkább egyikőnk sem tudott mit mondani és szerintem Zayn kicsit elérzékenyült. Attól, hogy pasiból van még ő is el tud és szerintem rossz neki is, hogy itt hagyja a családját, Londont. Mégiscsak a szülei, otthona.

Egyébként holnap kilenckor megy el. Hallottam amikor telefonált, hogy reggel 9-re jön érte valami kocsi. Keserű ízt érzek a számban és a hasam állandóan görcsbe rándul. Ezt betudom annak, hogy kevesebb mint 14 órát leszünk még együtt. És ez kikészít.
-Zayn, te tudtad amikor először megláttál, hogy ez lesz a vége kettőnk között? -elmosolyodott.
-Nem. Fogalmam sem volt róla. Neked?
-Én nem is emlékszem az első találkozásunkra. Full részeg voltam -nevettem kínosan. -Tudod mire emlékszem csak? Hogy lehúztad a ruhám cipzárját a fürdőben.
-Enyhén perverznek tűnhettem akkor -mondta mire felnevettem.
-Aztán meg másnap reggel felkeltem melletted és nem tudtam kivagy -nosztalgiáztam. -Annyira sokáig gondoltam azt, hogy a legjobb barátom vagy -sóhajtottam.
-Nincs fiú-lány barátság. Ezt nálad tapasztaltam meg -nézett rám. Aztán pedig szóltam neki, hogy az utat nézze, mert a végén holnap tényleg nem megy sehova, ha nem figyeltünk.   -Amikor először beszéltünk ellenszenves, és bunkó voltál. Aztán ez megváltozott. Nem is igazán emlékszem egyébként, hogy az lettél volna. Mindig elfoglalt valami más.
-Ne is említsük azt -jeleztem, hogy nem szeretnék arra emlékezni. -Annyira rühelltem magamat azért, mert te mindig kedves és aranyos voltál velem én meg csak flegmáztam. Akkoriban annyira kiszámíthatatlan voltam.
-Nekem már akkor is sokat jelentettél.


Sziasztok manók!:) Így szombat reggel tájékán úgy gondoltam, hogy megosztom veletek az első évad utolsó előtti fejezetét. Remélem tetszik! És kérlek kommenteljetek!
Selena