2.évad 4.fejezet

Pár nap munka után felüdülésnek tűnt az a kis pihenőnap amit kaptam. A vágások még mindig nem derültek ki hála az égnek és és nagyon hiszek benne, hogy nem lesz ezzel kapcsolatban semmi probléma sem. Boldog voltam és örültem, mert ma végre találkozni fogok egy emberrel aki számomra nagyon is fontos lett. Mégpedig Niall az. Szerintem egyikünk sem gondolta volna, hogy köztünk barátság fog kialakulni, de ez elég erősnek mutatkozott meg az idők alatt.
Zayn mellett ő is hiányzott a turnéjuk alatt és most örülök, hogy tudunk végre mi is beszélgetni.


Szinte mosolyt csalt az arcomra a tudat, hogy ma találkozunk. Kábé délután, estefele sikerült ezt a találkozást megejteni, így én kiléptem Zayn házából és átmentem Niall-höz.
-Szia -köszönt miközben elnyújtotta a szót és megölelt. Visszaöleltem.
-Hali -mosolyogtam.
-Szóval akkor kezdhetjük a szokásos programunkat? -kérdezte. Szinte mindig amikor találkoztunk általában pizzáztunk meg sört ittunk és megbeszéltük az élet gondjait.
-Persze.
Szinte ráestem a kanapéjára miközben ő velem szemben foglalt helyet.
-Na mesélj te lány. Mi történt veled amióta nem beszéltünk?
Felsóhajtottam. Már szinte a nyelvem hegyén volt, hogy elmondok neki mindent. De tényleg mindent, de aztán rájöttem, hogy abból semmi jó nem származna. Nem bírná ki, hogy ne mondja el Zayn-nek és rá is megharagudna, mert ő előbb tudta.
-Minden rendben -mondtam feleszmélésemből.
-Nem vagy ebben teljesen biztos.
-Élek.
-Az fontos.
A legfontosabb.
Felbontottam az előttünk heverő sört ami egy sziszegéssel jelezte, hogy megadta magát. Nem akartam erről most itt beszélgetni. Még nem igazán állok készen rá, és nem tudom, hogy miket is érzek.
-És veled miujság van? Van már valami csaj aki bejön? -apró mosolya mindent elárult én pedig kiváncsi lettem. Feljebb ültem és egy amolyan "na halljam" nézéssel ajándékoztam meg.
-Volt New York-ban egy lány. Szőke hajú, kék szemű, mosolygós. Csak az a probléma, hogy kevés időt töltöttünk ott. Megvan a száma, de nem hívtam fel.
-Miért nem?
-Mert ő amerikai én pedig londoni. Másik földrész. Nem jönne össze a dolog.
-Bármi lehetséges -mosolyodtam el halványan. Mert ha a szerelemről van szó, tényleg bármi lehetséges.
-Áhh -legyintett. -És veled meg Zayn-nel mi van?
Az arcomon ólálkodó pír mindent elárult.
-Nagyon jól megvagyunk.
-Ennyi? -döbbent le. -Több belátni valót a kapcsolatotokba nem kapok? -nevetett fel.
-Kérsz?
-Áá, nem muszáj.
Úgyis tudtam, hogy mindent tud.


Aztán a dolgok mind rossz irányba fordultak. Egy pillanat alatt történt, hogy Niall kezében megbillent a sörös doboz és annak a nagy része az én karomon landolt. Jobban mondva a jobb karomon. Egy fehér színű hosszú felsőt viseltem aminek az ujja vége az alkarom feléig tartott.
Teljesen átitatódott a vékony anyag az itallal én pedig azon kaptam magamat, hogy "o" betűre formázom az ajkamat, mert a vágások tisztán látszódtak a karomon. Azonnal a fiúra pillantottam, de az arcán nem tudtam semmi meglepettséget kivenni; nem vette észre.
-Bocs -mondta gyorsan. És abban a pillanatban próbáltam a kezemet gyorsan elfordítani, de ő gyorsabb volt és maga elé húzta azt. -Ezek vágások? -emelte fel a hangját.
Most mit mondhattam volna? Hogy nem azok? Azok. Nem tagadhattam le. Ő sem hülye.
Nem válaszoltam semmit amit igennek vett. Azonnal elkaptam a kezemet onnan.
El akartam menni onnan. El akartam futni, vagy netalántán kitörölni az emlékezetéből ezt az egészet és folytatni ugyanolyan módban a beszélgetésünket.
-Alexis..-értetlenkedett mire felsóhajtottam. -Te..-nem tudott jobb szavakkal illetni. Valószínűleg még nem került ilyen helyzetbe és, ha jobban belegondolok; én sem.
-Ne! -suttogtam. Gyorsan álltam fel ő pedig követte a mozdulataimat. Belenéztem a szemeibe és aggodalmat láttam.
Tudta jó, hogy mit látott. Nem mondhattam azt neki, hogy rosszul látta. Elkapta a karomat és erősen fogta, hogy ne tudjak szabadulni tőle. Felhúzta a felsőm ujját és meglátta a vágásokat. Elállt a lélegzete és köztünk megfagyott a levegő. Pár pillanatig csak nézte én pedig azt hittem, hogy szó szerint lefagyott. Mutató ujjával megérintette a legfrissebb heget én meg beleremegtem. Kellemetlen volt.
-Ez még új -mondta inkább magának. Ajkamba harapva vártam a reakcióját. -Meséld el -hangja erősebb volt, mint amilyen szokott lenni és inkább parancsolóan ejtette ki a szavakat.
Megráztam a fejemet. Nem.
-Zayn tudja? -nézett most már rám. A hallgatás beleegyezés. -Mióta..
-Nyár óta -szólaltam meg végül.  Leült a kanapéra és magával rántott engem is. -Ne mond el Zayn-nek -könyörögtem.
-Meséld el -kérte. Nem is igazán tudom, hogy hol kezdjem. Annyira homályos még nekem is ez az egész.



-Annyira magányos voltam. Amikor nem kellett mennem dolgozni, szinte egész nap csak ültem és vártam, hogy végre teljen az idő. Olyan üres volt minden. Nem volt senkim akivel tudtam volna beszélni. Nem szólaltam meg egész nap, mert nem volt kihez. Valami hihetetlen szar érzés az egész. Aztán meg elkezdtem netezni. Szinte egész nap a twittert olvastam és az üzeneteket, hogy én nem kellek Zayn-nek, mert ronda vagyok és hasonlók. És ezt az egészet három hónapig bírtam. Aztán vágtam meg magamat először -mondtam el az egészet.
-És ez segített? Jó volt? -kérdezte szemrehányóan.
-Igen -vallottam be. Mert nagyon is az volt. -Fájt, de megkönnyebbültem. És újra akartam.
Egy "pff" hangot adott ki.
-Alexis neked segítségre lenne szükséged.
-Nem! Nem! Nem kell segítség. Tök jól vagyok -bizonygattam.
-Nem vagy jól -jelentette ki. De jól vagyok. Mert tudom, hogy mit csinálok. Nem fogok egy-két vágás miatt még öngyilkos lenni, vagy mi. Ez csak egy kis öröm a számomra.
-Te mit tettél volna a helyemben Niall? Nem volt senkim egész nyáron. Nagyon sokan használják ezt a kifejezést, de nekem tényleg nem volt. Nincs családom -nyomatékosítottam az utolsó szavakat szinte sírva.
-Nem. Mi itt vagyunk neked. Zayn és én is.
-Akkor nem voltatok -ráztam meg a fejemet. -Zayn is nagyon azt akarja hinni, de belül tudja, hogy nem így van. Rohadt sok dolgotok volt és az időeltolódás miatt napokig nem beszéltünk. Nem beszéltem akkor senkivel. Napokig ki sem nyitottam a számat!
-Akkor sem ez lenne a megoldás. Amúgy is. A legutolsó az új. Nem rég csináltad. És már itthon vagyunk egy hete.
Igaza van. Nem tudtam megszólalni. Nyert.


-Ugye nem mondod el neki? -kérdeztem. Nem kellett nevet mondanom úgy is tudja kire gondolok.
-Alexis ugye tudod mire kérsz most? Ő az egyik legjobb barátom.
Aggodalom futott át az arcomon. Ha kikotyogná..
-De azt fogja hinni, hogy miatta van -könyörögtem.
-És ez igaz? -tette fel a kérdést. Elhallgattam és lehunytam szemeimet.
-Tekintsük úgy, hogy te erről nem tudsz semmit. Az jobb lenne?
Bólintott. Szorosan öleltem ezek után is magamhoz.
-Ne tedd tönkre magadat, kérlek -búcsúzott el.


Gyors léptekben mentem vissza Zayn-hez. A pulcsim már teljesen megszáradt, így ő remélhetőleg nem fog észrevenni semmit. Komolyan, olyan ideges lettem ezek után.
-Mi a baj. Olyan furcsa vagy -mondta. Nem igazán tudom, hogy ezt miből sikerült megállapítania.
-Szeretlek, ugye tudod?  -öleltem meg és csókoltam meg. A hasam hirtelen görcsbe rándult.
Ismerem Niall-t, de el tudom róla képzelni, hogy az én érdekemben elmondja Zayn-nek a vágásokat.



Sziasztook!:) Hű-ha! Remélem tetszett a fejezet.
Kérlek iratkozzatok fel és kommenteljetek!
Ja és köszönöm szépen a két kommentet és a 12 pipát :")
Szépséges szerdai napot!
Selena